Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

Az országgyűlés képviselőházának 170. nincsen és nem volt, szükségesnek tartottam azonban ezeknek az adatoknak az idehozatalát, mert ez a kérdés az, amelyben soha eltérés a parlament pártjai között nem lehet. Ezek a kérdések olyanok, amelyek nem pártkérdés alapján tárgyalhatók. (Ügy van! Ügy van!) Ezek a kérdések a közéleti tisztaság kérdések alkotják. Valamennyiünknek az kell, hogy a felfogásunk legyen, hogy mindenki, akármilyen pozícióban üljön is: abban az esetben, ha bűnös, el kell tűnnie a közélet színteréről, ha pedig tiszta, akkor meg kell kapnia a maga elégtételét minden váddal szemben. T. Ház! Amikor azt mondottam, hogy valamennyien egyek vagyunk a közéleti tiszta- \ ság integritásának helyreállításában, éppen j úgy, mint az ország területi intergritásának | helyreállításában, akkor fájdalommal kell { megállapítanom, hogy a mai vita alkalmából \ azt a határozati javaslatomat, amellyel azt j indítványoztam, hogy a trianoni békekötés I aláírásának napja június 24-ike mint nemzeti gyásznap beiktattassék a törvénytárba, ezt a I határozati javaslatomat az elnök úr nem bo- j esátotta szavazásra, (Jánossy Gábor: Minden magyar lélekbe be van írva ez a nap.) azzal az indokolással, hogy ez nem függ össze szorosan a javaslattal. Nekem az a felfogásom, hogy rokkant az egész nemzet, rokkant az egész ország, így tehát összefügg ez a kérdés a rokkantak javaslatával azért, mert a mi megrokkanásunk alapköve a trianoni békekötés és ezért sajnálom, hogy ennek a Háznak nem adatott mód az én javaslatom alkalmából arra, hogy egyöntetűen foglaljon állást olyan kérdésben, amelyben közöttünk nem lehet eltérés. Ezeket kívántam csak megjegyezni. Ismételten kérem a belügyminiszter urat az általam felhozott adatok sürgős és erélyes kivizsgálására. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Bánó Iván! Bánó Iván: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Liláin Ferenc: Kifordítani azt a kabátot! — Fekiáltások jobbfelől: Halljuk! Szűzbeszéd! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bánó Iván: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam interpelláció formájában adta^ elő kérelmét. A belügyminiszter úr majd talál utat és módot arra, hogy erre válaszoljon. A napirendi indítványt fogadom el. (Êjenzés a jobboldalon. — Derültség balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr tegnap délután a rokkantügyi javaslat vitájának lezárása alkalmából egy tárgyilagos és szakszerű válaszban felelt itt azokra a felszólalásokra, amelyek saját pártja és az ellenzék részéről elhangzottak. Mi itt az ellenzéken örömmel hallgattuk a miniszterelnök úrnak ezeket az objektív, a tárgy érdemét tényleg helyesen megvilágító szavait és azt hiszem, önök ott a túloldalon sem vethetik a szemünkre, hogy elfogult pártpolitikai alapon kezeltük volna ezt a kérdést vagy bármilyen más kérdést, amely a túloldalról, különösen a kormány oldaláról nem pártpolitikai szempontok szerint, hanem kellő szakszerűséggel kezeltetett. Éppen ezért rendkívül sajnálom, hogy a miniszterelnök úr tegnap délben az egységespárt ebédjén vagy ebédje után, — nem tudom pontosan, mikor — olyan beszédet tartott, olyan húsvéti nyilatkotilése 1933 április 6-án, csütörtökön. 553 zatot tett, olyan a feltámadás-ünnepéhez nem illő üzenetet küldött ehhez a nemzethez, (Zaj és mozgás a jobboldalon.) amelyet mi innen, az ellenzék oldaláról nem hagyhatunk szó nélkül, különösen azért nem, mert például a kormány délutáni lapja jónak látta azt a teljesen valótlan kommentárt fűzni ehhez a beszédhez, hogy a polgári ellenzék valóságos örömmel fogadta a miniszterelnök húsvéti üzenetét. En tehát mint a legnagyobb ellenzéki párt parlamenti csoportjának vezetője, kénytelen vagyok ezt a teljesen hamis és valósággal ellenkező beállítást határozottan visszautasítani és azzal szemben a magam felfogását kifejteni. T. Házi Vannak annak a nyilatkozatnak részei, amelyek hat hónappal ezelőtt még rendkívül érdekeltek volna bennünket, amikor azt reméltük, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök tényleg egy nemzeti reformpolitika útjára tér és megvalósítja azokat a rendkívül fontos intézkedéseket, amelyeket az egész ország, de különösen a gazdatársadalom szívszorongva vár. Ma már ezek a nyilatkozatok, ezek az ismét és ismét elhangzott, de soha be nem váltott ígéretek minket nem érdekelnek, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) mert belátjuk azt, hogy ez a rendszer, ez a kormány az Ígéreteket valóra váltani nem tudja. (Ellenmonsok a jobbooldalon.) Nem érdekelnek minket azok a nyilatkozatok sem, amelyek a közigazgatás elavultságáról szólnak, mert az utóbbi hat hónap gyakorlata bebizonyította, hogy még az előző kormányoknak sokszor rendkívül helytelen közigazgatási metódusaival szemben is, ez a mostani kormányzat rekordot állított fel a közigazgatási hatalom helytelen, célszerűtlen és nagyon sokszor törvénytelen gyakorlása tekintetében is. (Mojzes János: A közigazgatási hatalommal való visszaélések terén is!) Nem érdekelnek a gazdasági politika vonalvezetéséről elmondott részletek sem. (Ellenmondások jobbfelől. — Jánossy Gábor: De a nemzetet érdeklik! — Klein Antal: Ellentétben állanak a beszédek a cselekedetekkel!) Nem érdekelnek azért, mert a tényleges eredmények tökéletesen ellene mondanak azoknak a bejelentéseknek, amelyeket éppen a külföldi szerződések kapcsán a kormányelnök úr és más minisztertársai itt ismételten megtettek. Nem az a lényeg, hogy szerződéses, vagy szerződésen kívüli állapotban vagyunk-e. (Ügy van! Ügy van! a balés ' szélsőbaloldalon.) A lényeg az, hogy tudunk-e a külfölddel tényleges áruforgalmat lebonyolítani. A sokat ünnepelt olasz-magyar kereskedelmi szerződés (Klein Antal: Vagy az osztrák szerződés!) fennállása óta azt látjuk, hogy jelentékenyen csökken a tényleges forgalom. Az osztrák-magyar kereskedelmi szerződéses viszony újabb feltámasztása óta kisebb a tényleges forgalom, mint volt a vámháború idején. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Hogyan tudjuk ilyen körülmények között komolyan venni ezeket az önelégült kijelentéseket, amikor az élet olyan kegyetlenül rácáfol ezekre a kormánynyilatkozatokra. Es végezetül nem érdekel engem még az sem, hogy a miniszterelnök úr most már végre nyíltan is azonosította magát azzal a 12 éves rendszerrel, amellyel való teljes lelki és politikai azonosságát mi -mindenkor sajnálattal konstatáltuk, amelytől azonban ő a közelmúltban iparkodott még magát különválasztani pártja cégérének átfestésével és számos más olyan látszatintézkedéssel, amelyek természetesen a politikai élet komoly ismerőjében azonnal a látszatintézkedések tényét és tudatát ébresztették fel, a tájéko-