Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-170
554 Az országgyűlés képviselőházának 1? zatlan közönséget azonban talán megtéveszthették. T. Ház! A miniszterelnök úr tegnap azonosította magát ezzel a rendszerrel, sőt tovább ment annál, amit eleddig bármelyik elődje is tett, mert kijelentette azt, hogy erre a pártra és csak erre a pártra kíván támaszkodni. (Helyeslés jobbfelől. — Jánossy Gábor: Parlamentáris dolog! — Malasits Géza: Korhadt alapra!) Méltóztassék nyugodtan meghallgatni. Én tényeket mondok. Holott a tény az, hogy maga Bethlen István gróf is koalícióban kormányzóit egy másik párttal, Károlyi Gyula pedig — nagyon tiszteletreméltó módon — az egész polgári ellenzéknek legalább is a jóindulatát iparkodott mindenkor a maga kormányzata számára biztosítani. (Ulain Ferenc: Megbuktatták!) Hogyan hat tehát, minő groteszk, azt mondhatnám minő' komolytalan színezete van annak, amikor ezen kijelentések után beszéde végén a miniszterelnök úr azt a felszólítást intézi valamennyi párthoz, társadalmi réteghez stb.: most pedig gyertek valamennyien egy táborba. Hát hová menjünk? Azt képzeli a miniszterelnök úr, hogy ezen előzmények után ma bárki vállalkozhatik arra, hogy egy 12 év óta jól-rosszul kormányzott, (Jánossy Gábor: Inkább jól, mint roszszul! — Malasits Géza: Megfordítva!) de a közvélemény szemében lejárt rendszerrel magát azonosítsa? (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Kérdezem a t. kereszténypárti képviselőtársaimat, ők azonosítják-e magukat a rendszerrel? Saját pártomról tudom, hogy ezt nem teszi. Kérdezem a demokratáktól, a liberálistpiárt jelenlevő tagjaitól: hát van itt valaki, aki ezen a bázison hajlandó ezzel a jelenlegi kormányzattal még csak látsz,at vagy forma szerint is együttműködni? (Nagy zaj a jobboldalon.) A miniszterelnök úrnak nem lírai felszólításokat kell az ellenzékhez intéznie, hanem meg kell teremtenie a tárgyi lehetőségét annak (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), hogy komoly együttműködés jöhessen létre. (Rakovszky Tibor: Nemcsak az, ellenzékkel, hanem a nemzettel is!) Az ilyen kiáltások a pusztában, az ilyen egységre való felszólítások nagyon hasonlítanak a zátonyra jutott hajó kapitánynak .segélytkérő kiáltás aihoz. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Szép költői hasonlat!) Amikor nyilvánvaló, hogy senki sem hajlandó^ odamenni, a kapitány mégis leadja a vészjeleket, hátha mégis jön valaki. (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs szükség rá!) Senki sem, egy lélek sem fog ezen az alapon menni, hanem éppen az ellenkezője fog létrejönni, . együtt fogunk menni valamennyien, hogy mást rendszert tudjunk az országban megvalósítani, mert erre van szükség. T. Ház! Nem személyi ellentétek forognak itt kockán, (Zajos ellenmondások a jobboldalon) nagyon lényeges tárgyi differenciák és én a tárgyi differenciák leglényegesebbikére akarok ma itt rámutatni, arra a differenciára, amely a revízió kérdésében áll m fenn önök és miköztüuk, akik komolyan akarjuk a revíziót. (Nagy zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ebben nincs differencia! — Zaj. — Elnök csenget. — Simon András: Hogyan lehet ilyet mondani! — F. Szabó Géza: Nincs különbség! Tiltakozunk az ilyen beállítás ellen! — Fáy István: Kár meghallgatni! — Feniczy Ignác: Ki akarják sajátítani a revíziót?!) ). ülése 1933 április 6-án, csütörtökön. Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. (Mihálffy Vilmos: Nem lehet!) A házszabályok szerint a szónokot csendben kell meghallgatni! (Zaj.) Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Halljuk! Majd kimagyarázza! Ebben nincs köztünk különbség! — Felkiáltások jobbfelől: Ezt nem lehet kimagyarázni! Nem szabad ilyeneket mondani! Szégyen!) Csendet kérek, képviselő urak. Eckhardt Tibor: Jánossy t. képviselőtársam azt mondja, hogy ebben a kérdésben nincs különbség. (Jánossy Gábor: Nem is lehet, nem is szabad! — Szilágyi Lajos: Ügy van! Nem szabad különbségnek lennie!) Nem volna szabad különbségnek lenni! (Jánossy Gábor: Nincs is! — Simon János: Ezt nem fogják maguknak kisajátítani!) Azt kérdezem önöktől, hogy aki a revíziót komolyan akarja, helyeselheti-e, aláírhatja-e, támogathatja-e a miniszterelnök úr nyilatkozatának a választójogra vonatkozó részét? (Jánossy Gábor: Semmi köze hozzá! — Nagy zaj a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Semmi köze a választójognak a revízióhoz, az a mi belső ügyünk! — Weltner Jakab: Nagy a félelem a titkos választójogtól. — Zaj. — Elnök csenget.) Mit mond a miniszterelnök úr? Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy majd, amikor minden rendben lesz, — hát ezer év alatt volt itt valaha minden rendben? — (Felkiáltások a jobboldalon: Volt!) Amikcw a Hazniaik törvényszerű mandátuma lejár, vagyis évek múlva jön a választójogi reform. (Jánossy Gábor: Természetesen!) Akikor be fogja majd terjeszteni a titkos választójogról szóló javaslatot. (Jánossy Gábor: Természetes ! Mondhatja is! — Felkiáltások a jobboldalon: Aláírjuk! — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Azt kérdezem önöktől, hogy a revízió ügyét helyesen szolgálja-e az, aki akár egy napig is késlekedik, hogy érveket szolgáltasson arra, hogy Magyarország a jelenlegi területében nem maradhat meg? (Igaz! Ügy van! — Taps a baloldalon. — Zaj jobbfelől. — ÖstÖr József közbeszól.) Szívesen meg fogom képviselőtársamat hallgatni, ha meg tud nyugtatni, de engedje meg, hogy én is elmondjam a véleményemet, mert tettem már a revízió érdekében legalább annyit, mint a képviselő úr. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a baloldalon. — Ulain Ferenc: Életfogytiglan képviselőnek lenni, az kellene, úgy-e? — Nagy zaj a jobboldalon. — Feniczy Ignác: Ulaint nevezték ki, senki mást! — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Eckhardt Tibor: T. Ház! Az önök jelenlegi miniszterelnöke (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) maga ismerte be, hogy hibás, rossz és elavult a választójogi törvény. Hát akkor miért várjunk a reformmal, miért kell a jelenlegi állapotot fenntartani? (Igaz! Ügy van! a baloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Első a kenyér! — Zaj. — Elnök csenget.) Különösképpen akkor, amikor a Képviselőház heteken keresztül nem végez érdemleges munkát (Felkiáltások jobbfelől: Jókor mondja! Hát a rokkantjavas lat?) és csak kivételesen gyűl össze arra, hogy komoly és érdemleges munkát végezzen, miért kell nekünk fenntartanunk egy olyan elavult törvényt, amelyről a kormány és itt a Házban minden politikai párt nyiltan hirdeti, hogy helytelen, hibás és idejét multa?! (Jánossy Gábor: Meg is változtatjuk! — Zaj.) T. Ház! Engedjék meg nekem, hogy azt a
