Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-170
Az országgyűlés képviselőházának 170. helyreállítható» szavakra módosíttassanak, utána pedig a «vagy fokozható» szavak vétessenek fel. Ezek a javasolt beszúrások a művégtaggal való ellátás mértékének pontosabb meghatározása érdekében szükségesek. Tisztelettel kérem indítványaim elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik'? Takách Géza jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Őszintén szólva érthetetlennek tartom a többségi párt álláspontját» amely azt célozta, hogy a törvényjavaslatnak hátralévő rendelkezéseit fejezetenként tárgyaljuk le. Nem látom semmi értelmét a törvényjavaslat ilyen módon való tárgyalásának, mert hiszen egészen normális mederben folyt az eddigi tárgyalás és ha a többség ennek a törvényjavaslatnak letárgyalására 8 órás ülést kért, akkor legalább ezt a 8 órás keretet kellett volna megvárnia és meg vagyok róla győződve, hogy 12 óráig lassú menetben is kellő hozzászólással és kellő indokolással gyorsított menet nélkül is le lehetett volna tárgyalni a törvényjavaslatot. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Ezt módja lett volna elmondani a házhatározat előtt. (Kéthly Anna: Azt is gyorsított menetben szavazták meg! — Jánossy Gábor: Mindenhez hozzá lehet szólni! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: A tárgyalásnak ez a módja, az a gyorsított tempó, ahogyan most akarja a többség a törvényjavaslatot tárgyaltatni, nem méltó a rokkantak, a hadiözvegyek és a hadij árvák táborához, amelynek sorsáról most szó van. Az igen t. miniszterelnök úrtól éppen a tegnapi napon azt az ígéretet kaptuk, hogy ő hajlandó magát' méggyőzetni és nem zárkózik el módosítások elől... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A bizottságban! A plénum nem alkalmas erre!) Itt is vannak beterjesztett javaslataink- Legalább a lehetőséget kellett volna megadni, (Jánossy Gábor: Meg van adva!) hogy ezeket becsületesen megindokoljuk, hogy próbáljuk egymást meggyőzni és kapacitálni. Minthogy azonban ilyen gyorsított tempóban nem lehet ezeket letárgyalni, ennélfogva nem kívánok a törvényjavaslat további rendelkezéseihez hozzászólni és ilyen komédiához nem adom magam oda. (Zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! A magam részéről is a leghatározottabban visszautasítom a képviselő úr állítását. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Aki végigtárgyalta velem együtt ezt a törvényjavaslatot a bizottságban és a Házban, nem állíthatja azt, hogy ne lettem volna előzékeny, különösen az ellenzék indítványaival szemben. (Jánossy Gábor: Ezt el is ismerték! — Györki Imre: Miért kellett ezt a gyorsított tárgyalási tempót bevezetni 1 ?!) Az igen t. képviselői úr tudja azt, hogy a házszabályok mindenkire mértékadók. A házszabályokban meg van adva a mód arra, (Kéthly Anna: Nem illik a hadirokkantakkal szemben ilyesmit csinálni! — Halljuk! Halljuk! — Nagy zaj a jobboldalon.) hogy a Ház ezt a tárgyalási módot elhatározza, tehát semmiféle inkorrektséget a rokkantakkal szemben a többség nem követett el. (Ügy van! jobbfelől.) Egyébként őszintén bejelentem az igen t. Ház minden egyes tagjának, hogy alapos törvényülése 1933 április 6-án, csütörtökön, 545 hozási munkát csak a bizottságokban lehet végezni, [Ugy van! ügy van! jobofelől.) és ha nem .meruii volna fel annyi igény ezzel a törvényjavaslattal szemben, elzárkóztam volna itt a részletes vitánál a módosításoktól. Miután azonban már a bizottságokban is szóvátétettek ezek a módosítások és mert módunk, alkalmunk és időnk volt arra, hogy alaposan átbeszéljük ezeket a kémeseket a részletes vita előtt, (Úgy van! Ugy van! a jobbolaalon.) — hiszen méltóztattak r látni, hogy kiadtuk rész,letesen az összes módosító javaslatokat —• ennek következtében • nem lehet azzal a váddal élni, akár a kormánypárttal, akár a kormánynyal szemben, hogy mi most itt úgynevezett «gyorstalpalást» csinálunk. Megmondom őszintén: ne tessék hazabeszélni! (ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Kabók Lajos: Ez lenya az egész tanácskozásnak!) Ne tessék agitációt csinálni abból, hogy vannak hadirokkantak. Ezek nekünk egyformán testvéreink s ne tessék ezt a kérdést arra felhasználni, hogy talán egy pár szavazatot akarjanak elharácsolni. Ennek ennél a törvényjavaslatnál nincs semmi értelme. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Kabók Lajos: Nagyon gyenge érv volt ez, miniszterelnök úr!) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Ház! A 11. §-hoz beadott indítványomat tisztelettel visszavonom, mert a 2. §-nál ez már elintézést nyert. Itt csak arra vagyok bátor rámutatni és a miniszterelnök úrhoz azt a kérést intézem, hogy az általa kiadandó orvosi utasítás ne legyen szigorúbb, mint a most érvényben levő orvosi utasítás. Hiszem is azonban, hogy a miniszterelnök úr nem kívánja azt, hogy a hadirokkantak száma apasztassék szigorúbb orvosi utasítással. Nem kell külön hangsúlyoznom azt, hogy igen nagy elkeseredést váltana ki egy szigorúbb orvosi utasítás, mint amilyen most érvényben van. A 11. §-nál kénytelen vagyok indítványomat fenntartani. Itt arról van szó, hogy a hadirokkant-otthonba kik kerülhetnek be, illetőleg kik maradhatnak benn és a hadirokkantotthonban levők milyen összegeket tartoznak fizetni a maguk ellátásáért. Én a 2. bekezdés végére indítványozom azt, hogy méltóztassék benntartani azokat az eskórosokat, akik a törvény életbeléptetésekor már bent voltak a hadirokkant-otthonban és mert általában az volt az elgondolás, hogy ne akarjuk rosszabbá tenni a hadirokkantak helyzetét, mint amilyenben eddia: voltak, azért kérem, méltóztassék ezen elvi álláspont fenntartásával ezt a beszúrást elfogadni. A d) pont végére pedig kérem, méltóztassék felvenni (olvassa): «kivéve a törvény életbeléptekor a hadirokkant-otthonban már bent lakó azon hadirokkantakat, akiknek a keresete a havi 150 aranypengőt meg nem haladja». Ebben a bekezdésben arról van szó, hogy azok, akiknek megfelelő jövedelmük van, tartoznak a hadirokkant-otthonból kijönni. Vannak azonban egypáran, akik, bár most is keresnek, nem tudják magukat fenntartani, mert keresetük csak 80 vagy 100 pengő, ezért rá' vannak utalva a hadirokkant-otthonban való bennmaradásra. Végül pedig kérem felvenni a 4. bekezdés helyébe a^ következőket (olvassa): «A rokkantak ellátásukért a mindenkori katonai élelmezési váltsáfr kétszeresét fizetik, ami azonban a hadijáradék felét meg nem haladhatja». Itt tudniillik a törvényjavaslat azt mondja, hogy ebben az esetben szünetel a hadirokkantjáradék
