Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

536 Áz országgyűlés képviselőházának 170 enyhítenek azt az igazságtalanságot és merevséget, amely a mostani javaslatban van. Akkor valahogyan fel lehetne emelni ezt a nyomorúságos két pengő havi járadékot, mert természetesen javaslatunk azt célozza, hogy az alsó ka-^ tegóriákra vonatkozzék a rögzítés folytán fennmaradó összeg kiutalása, nem pedig azokra a magasabb kategóriákra, amelyeknek ellátása ma is az ország teherbíró képességének megfelelően van megállapítva. Ezt célozza ez a javaslat, amelyet ennek a szakasznak utolsó bekezdéséhez mint új szakaszt kívánunk beiktatni. Ha ez a beiktatás keresztülmenne és ehhez a Ház méltóztatnék hozzájárulni, ezzel ismétlem, lényeges enyhítést tudnánk a javaslaton elérni. Hibáztatom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését is, hogy nagyon meg van merevítve a négy osztályba sorolása- E tekintetben már a miniszterelnök úr maga is bizonyos mértékig közeledett az ellenzék álláspontjához, amellyel mereven szembenállt, amikor még a bizottsági tárgyalás alkalmával ostromoltuk a javaslatot. Már akkor utaltunk arra, hogy külföldi államokban,, ahol osztályokba való sorozás van, nagyobbszámú osztályt állapítottak meg. Utaltunk az olasz törvényre, amely nyolc osztályt állapít meg, amely tehát elkerüli azt a nagy merevséget, amely itt van, hogy például 50% -tói 75%-ig semmiféle megkülönböztetést nem tesz a törvényjavaslat. Ma már odáig jutottunk, hogy a miniszterelnök úr tegnapi felszólalásában elismerte az ellenzék állásfoglalásának és akkor beterjesztett javaslatunk igazságát, én azonban nem látom, hogy ezt olyan mértékben honorálta volna, hogy most a törvényjavaslatban ás keresztül lehetne vinni ezt a rendelkezést. Nem nyugtat meg bennünket a miniszterelnök úrnak az a nyilatkozata, hogy majd novelláris úton kívánja ezt a törvényjavaslatot, vagy ő, vagy pedig utódja módosítani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejártGyörki Imre: Bögtöu befejezem. A miniszterelnök úr 3—4 évet mondott, hogy akkor érkezik el majd a novelláris rendezés ideje. De amikor azt láttuk, hogy 15 év kellett ennek a javaslatnak előkészítéséhez és beterjesztéséhez, akkor valószínűleg ugyanezt fogjuk látni a törvény módosításánál is és ezért, minthogy nem bízom ezekben az ígéretekben, én a javaslatot ebben a szövegezésben nem tudom elfogadni, hanem kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni beterjesztett módosító indítványaimhoz. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Indítványomnak első részét visszavonom, mivel a 2. §-nál már elfogadtatott, hogy a keresőképesség helyébe a munkaképesség kerül. Második részét azonban fenntartom és tisztelettel kérem, méltóztassék elfogadni azt, hogy az I., II., III. és IV. számok helyébe 100%, 75%, 50% és 25% számok vétessenek fel. (Helyeslés a balközépen.) Ennek indoka az. hogy most már 14 esztendőn keresztül meggyökeresedett a közfelfogásban, hogy a rokkantsági fokot százalékban fejezzük ki. (Ügy van! a balközéven.) Mindenki megszokta már ezt és így az az arány, amely az egyes rokkantsági fokok között van, sokkal szembetűnőbb, sokkal pregnánsabb és sokkal jobban kifejezésre jut harmadik személyekkel szemben is. Most, amikor különösen arra helyezünk súlyt, hogy a társadalom is nyúljon bele ebbe a kérdésbe és vegye ki a maga részét a ülése 1933 április 6-án, csütörtökön. kérdés megoldásából, különösen szükségesnek tartom ennek fenntartását, mert hiszen a társadalomtól természetesen nem lehet megkívánni azt, hogy minden törvényjavaslatot és minden törvényt pontosan ismerjen és tudja, hogy mi az I., II., III. és IV. osztályú rokkantság. Ha azonban azt hallja, hogy valaki 100%-os rokkant, akkor meg van győződve arról, hogy az illető a legnagyobb áldozatot hozta a hazáért, tehát figyelembe kell venni az ő kérését, ha egyáltalában figyelembe lehet venni. Az arányt ez a megjelölés sokkal jobban jelzi. Az én álláspontom szerint semmiféle különös zökkenőt nem jelent, ha a törvényjavaslatban ezt így keresztülvisszük. Ez a nomenklatura teljesen megfelelő és ezért tisztelettel kérem, méltóztassék ezt az indítványomat elfogadni. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! Indítványomnak első pontja teljesen azonos Usetty képviselőtársam indítványával, éppen azért azt nem indokolom meg. Az ötödik bekezdésre vonatkozó indítványt már elintéztük, ezt visszavonom, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Csak budapestiek beszélnek! Érdekes!) A harmadik bekezdés azt mondja (Olvassa): «Altiszti ellátás jár akkor, ha a közvetlen károsult a hadiszolgálatban altiszti (legalább tizedesi) rendfokozatot ért el.» Eddig az önálló iparos és önálló kereskedő szintén altiszti járadékot kapott. Minthogy a miniszterelnök úr beszédében azt mondotta, hogy senkit megröviteni nem kíván, hogy mindenki megkapja eddigi járadékát, azt hiszem, itt szükséges volna pótlólag beszúrni a 3. § harmadik bekezdésébe, hogy az önálló iparosok és kereskedők úgy, mint eddig, szintén altiszti ellátásban részesüljenek. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János: Hódossy Gedeon! Hódossy Gedeon: T. Ház! A 3. §. 5. bekezdéséhez akartam szólani, de miután az már elintéztetett, indítványomat visszavonom és elállók a szótól. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! Minden ellenkező állásponttal szemben megint csak a leghatározottabban le kell szögeznem éppen a többségi párt részéről azt, hogy a törvényjavaslatnak ezt a részét, amely pengőösszegeket tartalmaz, mi sem tartjuk kielégítőnek. A pengő-összegeket azonban egymagukban nem vagyunk hajlandók bírálni, mert ez a javaslat két összefüggő részből áll (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: "CSY van!) és ennek a törvényjavaslatnak lényege tulajdonképpen mind az az újság, amely a kedvezmények fejezetében van és amely tekintetben ez a törvényjavaslat minden előző honvédelmi miniszter törvényjavaslatától élesen különbözik; mert sem a Szurmay-féle javaslatban, sem pedig a Bernolák-féle javaslatban ilyen fejezet nem volt. A törvényjavaslatnak ez a lényege, erre használtam azt a kifejezést, hogy imponál, nem vagyok tehát hajlandó a pengő-összegeket, a számjegyeket megbírálni anélkül, hogy ne tekinteném a törvényjavaslatnak azt a részét, amely kedvezményeket juttat a hadigondozottak számára. Minden ellenkező állítással szemben állandóan hirdetjük, hogy a százszázalékos hadirokkantaknak pengő-összegekben való ellátását