Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

Az országgyűlés képviselőházának 170. téliesen és tökéletesen kielégítőnek tartjuk, sőt mi több, nemcsak kielégítőnek, hanem az állam mai pénzügyi helyzetéhez viszonyítva, aránytalanul jónak, igen jónak tartjuk a százszázalékos hadirokkantak pénzbeli ellátását. Hasonlóképpen a 75%o-s hadirokkantaknak pengőösszegekben való ellátását is az állam mai pénzügyi helyzetével teljesen és tökéletesen arányban állónak tartjuk; ellenben nekünk is az az álláspontunk, akik a kormányt támogatjuk, hogy az 50%-os és 25%-os hadirokkantak pénzbeli ellátása nem elég, sőt a 25%-osoké nyomorúságosan csekély, de itt kérjük és várjuk a kormánytól azt, hogy amit itt pengőben nem tudott nyújtani, azt, élve azzal a felhatalmazással, amelyet számára megszavazunk a kedvezményekre vonatkozó fejezetben, itt az 50 és 25%-os hadirokkantakra nézve egyenlítse ki a törvény végrehajtásánál azokat az igazságtalanságokat, amelyeket itt látunk. A leghatározottabban visszautasítom, a törvényjavaslatra vonatkozóan azt a kritikát, amely a tiszteket a legénységgel szembeállítja és amely oly módon akarja feltüntetni ezt a törvényjavaslatot, hogy ez a tisztek számára kedvező, a legénység számára pedig kevésbbé kedvező. Aki nem kímélte a fáradságot és összeadta a pénzösszegeket, az megállapíthatja egészen könnyen, hogy az összes költségeknek, tehát a 18,761.627 pengőnek 90%-a legénységi ellátásra megy (Györki Imre: Az természetes!) és csak 10%-a az, amely a tisztek ellátását szolgálja. (Weltner Jakab: Mert csak 212 rokkant tiszt 100 % -os ! Oh csak nem komoly ? ) Ugyanakkor tehát, mikor .annyira kiélezik a tisztek számára megállapított pengő-összegeknek nagyobb voltát a legénység számára megállapított pengőÖsszegeknél, nem csinálják meg a számadást az egész vonalon. Még egyszer leszögezem, hogy a legénységi ellátás összege a 18.5 millió pengős összegnek 90%-át veszi igénybe (Weltner Jakab: Olvassa fel az idevonatkozó statisztikai adatokat is! Hány tiszt és hány legénységi? így nem tárgyilagos a beállítás!) és csak 10% az, amely a tisztek, tiszti özvegyek és tiszti árvák ellátására fordíttatok. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Természetes dolog, hogy lehet a képviselőknek egymást túllicitálniuk, avagy lehet memorandumokkal kedvezőtlen színben beállítaniuk a törvényhozást a nagy nyilvánosság előtt, de ha az ember ceruzát vesz a kezébe és kiszámítja, hogy például a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének az az egy kérelme, hogy a hadiözvegy egyenlő elbírálás alá vonassék az 50%-os hadirokkantakkal és ugyanolyan összeget kapjon, mint az 50%-os hadirokkant, ez az egy kívánság 6,326.000 pengőt emésztene fel, nyomban más színben látja a helyzetet. Az 50%-os és 25%-os rokkantaknak juttatott összeg minket sem elégít ki s kérjük a miniszterelnök urat, mint a honvédelmi minisztérium jelenlegi vezetőjét, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a kedvezmények odaítélésénél ez a különbség éliminai tassék. (Helyeslés .jobbfelől.) Egyhangú a vélemény abban a tekintetben is, hogy a hadiözvegyek járandóságait csekélynek, aránytalanul kevésnek tartjuk, ebben a tekintetben azonban, valahányszor a kormány elé juttattuk kívánságainkat, mindannyiszor azt a már ismert választ kaptuk, hogy nem áll megbízható statisztika a miniszterelnök úr rendelkezésére. Én tehát a jövendő novella egyik feladatának tartom azt, hogy a hadiözvegyek ülése 1933 április 6-án, csütörtökön. 537 járandóságai tekintetében megbízható statisztika birtokában okvetlenül tegye meg a szükséges lépéseket. Senki sem beszélt erről, pedig el kell ismerni, hogy a miniszterelnök úrnak ama lekicsinyelt, 511.000 pengőt kitevő módosítása, amelyet a bizottságban előterjesztett, voltaképpen a gyermekek javát célozza, tehát indirekte az anyák számára ie többletet juttat, már pedig a miniszterelnök úr javaslata szerint a nevelési pótlék az egész vonalon lényegesen emeltetett, úgyhogy azt lekicsinyelni nem lehet. Indirekte ez is valami az, anyák számára, de hangoztatnom kell éppen kormánypárti oldalról, hogy ezt mi sem tartjuk elegendőnek. Megemlítem még azt is, hogy az adminisztráció szempontjából nem tartom helyesnek a járandóságoknak vagy azok egy részének fillérekben való megállapítását. Azt hiszem, a jövő feladata lesz, hogy, mint a miniszterelnök úr mostani javaslatánál is már ki vannak kerekítve felfelé pengőösszegekre a fillérekben megállapított összegek, ez majd az egész vonalon érvényesüljön és így az adminisztráció is megkönnyebbülj ön. Itt teszem szóvá,, hogy természetes dolog, hogy ennek a törvényjavaslatnak végrehajtása során meg kell valakinek mozgatni a társadalmat, — ez valószínűleg a miniszterelnök úr feladata lesz — hogy az kiegészítse a maga tevékenységével mindazt, amit ez a törvény hozni fog. Ebben a tekintetben például a jómódú, a vagyonos, gazdag hadirokkantaktól, akiknél most a vagyoni cenzust eltöröltük, viszont elvárjuk azt, hogy lemondjanak járadékaikról, hiszen ez úgy sem jelent számukra lényeges segítséget és elvárjuk, hogy a nekik jutó és előttük értéket úgy sem jelentő csekély összegeket abba az alapba fizessék, amely a honvédelmi miniszter úr rendelkezése alatt éppen azt célozza, hogy ennek a törvényjavaslatnak hiányosságait esetleg ad hoc segélyekkel kiegészítse. Igenis számítunk tehát arra, hogy miközben a hadirokkantaknál végig az egész vonalon eltöröltük a vagyoni cenzust, ezt viszont nem fogják félremagyarázni azok a dúsgazdag emberek, akik esetleg hadirokkant]ogon csekély kis járandóságaikhoz jogosan hozzájuthatnak s lemondanak azoknak jogára, akiknek számára ezek a pengőösszegek sokkal nagyobb segítséget jelentenek. Ugyancsak ennél a szakasznál teszem szóvá azt az álláspontot, hogy legyenek-e rokkantfelülvizsgálatok, vagy ne legyenek. Ebben a tekintetben érdekes, hogy a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetsége arra kívánt rábírni minket, hogy azt az álláspontot foglaljuk el, miszerint felesleges minden újabb felülvizsgálat. Ezzel szemben kaptunk egy másik felhívást az Országos Frontharcos Szövetségtől, amely előttünk természetszerűleg éppen olyan tiszteletreméltó egyesület, és ez homlokegyenest ellenkezőre kért fel bennünket, kérvén, éppen a hadviseltek érdekében, hogy igenis, legyen újólagos orvosi felülvizsgálás. Erre a két ellentétes memorandumra egy törvényhozónak más válasza nem lehet, mint az, hogy a végrehajtási utasítás fogja ezt a kérdést így is, úgy is eldönteni. A gyakorlat, ennek a törvénynek a végrehajtása fogja megmutatni, hogy elérjük-e azt a kettős célt, hogy egyrészt megbízható számadatok jutnak a kormány birtokába a tényleges helyeztről, másrészt pedig az úgynevezett álrokkantak, akiket az Országos Frontharcos Szövetség nevez álrokkantaknak, kiküszöböltesse-