Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

Az országgyűlés képviselőházának 170. Lajos képviselőtársain közbeszólása után sokkal többet vártam ettől. (Ügy van! Ügy van! half elől.) 'Ne méltóztassanak rossznéven venni, ha ezzel kapcsolatban mégegyszer... (Szilágyi Lajos: De csak az előadó javaslatai ezek! Lesznek javaslatok, amelyeket egyes képviselők terjesztenek elő!) Ha ezek olyanok lesznek, amelyeket mi a magunk részéről jónak látunk, egészen biztosak lehetnek az urak abban, hogy a legnagyobb örömmel és készséggel meg fogjuk szavazni. (Gyprki Imre: Majd meglátjuk! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Méltóztassanak megengedni, hogy miután én az elgondolásaimnak és meggyőződésemnek makacsul és fanatikusan szoktam híve maradni, mégegyszer rámutassak itt a mélyen t. miniszterelnök úr jelenlétében arra a tényre, — örülök, hogy őt itt üdvözölni szerencsém van — amire különben már tegnap is szerencsém volt egy folyosói beszélgetés alkalmából ő előtte rámutatni, amely tekintetben kegyes volt engem meg is hallgatni, hogT a földhöz és házhelyhez juttatott hadirokkantak kérdését nem törvényileg kell rendezni, mert általában a földhöz juttatottak kérdését kormányrendelet intézi és kormányrendelettel meg ^is lehet változtatni a mostani anomáliákat. Amíg a már földhöz juttatottaknál az Összes kategóriákban a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák 25%-os kedvezményben részesülnek, (Kun Béla: Ennek ellenére uzsorázásnak vaii; nak kitéve!) addig az úgynevezett megváltási földeknél — ez egy másik kategóriája a kiosztásra került földeknek — már a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák sem kapnak semmiféle kedvezményt. (Eckhardt Tibor: Holdankénti adósságuk 640 pengő!) Én nem tudom, másutt hogyan állnak ezek a kérdések. Kun Béla képviselőtársam azt mondja^, hogy nála 50 pengő a katasztrális holdanként! annuitás, nálam, Sopron megyében azonban 85—95 pengő. (Kun Béla: Hát lehet ezt Szabad ezt tűrni?) A miniszterelnök úr volt olyan szíves és azt mondotta_ r nekem, hogy a telepítés során majd módját ejti e kérdés rendezésének. (Kun Béla: Csakhogy az sohasem lesz!) Elnök: Kérem, képviselő urak, tessék csendben maradni. (Kun Béla: Szemfényvesztés! Szélhámosság!) Kérem Kun Béla képviselő urat, maradjon csendben! Rakovszky Tibor: Nekem az a tiszteletteljes véleményem ebben a kérdésben, hogy bár igen nagy szükség van a telepítésre és én a, magam részéről lelkes híve vagyok a telepítésnek és pártom is az, mégis helytelenítem új falvak létesítését addig, amíg a régi falvak úgyszólván exisztenciális, minimális megélhetésükért küzdenek. Ilyen körülmények között elsősorban a meglevő falvaknak és a már földhözjuttatottaknak megsegítése volna az elsőrendű fontosságú kérdés. En nagyon kérem a miniszterelnök urat, hogy a pénzügyminiszter úrnál méltóztassék minden befolyását latba vetni, mint honvédelmi miniszter és mint bajtárs is, hogy ha ebben a javaslatban nem is, de egy kormányrendeletben ejtse módját © kérdés rendezésének. (Kun Béla: A rendezést nélkülözzük mindannyian!) En nem tudok nyugtalan érzésemtől megszabadulni és a miniszterelnök úrnak az egységespártban elhangzott gyönyörű szép szavai és tegnap itt a Házban is elmondott komoly és megszívlelést érdemlő szavai után sem vagyok teljesen megnyugodva, mert úgy látom, hogy ülése 1933 éprilis 6-án, csütörtökön. 531 itt csak a hang Gömbös Gyuláé, a kéz Ezsaué, akarom mondani Imrédyé itt is. (Kun Béla: A nagy bankokrácia Ezsau-keze! • Fdnök csenget.) A pénzügyminiszter úr tegnap egy meghatódott pillanatban azt mondotta, hogy ő szintén szeretne egy nagyobb lendületet venni, de neki össze kell egyeztetnie a kellt a lehettél. A reális politikusnak a gazdasági életnek és az államháztartásnak a terén is mindig feltétlenül össze kell egyeztetnie a lehetet a kellel, vagy a kellt a lehettél. A rokkantkérdés azonban — engedjük meg, mélyen t. Ház — az egyetlen egy kérdés, ahol a lehetlek és a kell-nek identifikusnak kell lennie. Amikor felszólalásomat befejezem, méltóztassanak megengedni, hogy a revízió kérdésének szempontjából is hangoztassam, milyen fontos kérdés a rokkantak ' megfelelő,: megnyugtató ellátása. Lehet-e eredményei apellálni az egész világ közvéleményéhez a világ legnagyobb rokkantja, Magyarország érdekében, ha ez az ország maga' nem. látja el rokkantjait úgy, ahogyan azt azok megérdemlik. Éppen a falu lakosságának, a falusi rokkantaknak érdekében az én propozícióm az, hogy a földhözjuttatottak megsegítése az első feladat és ezen keresztül azután a többiek is megnyugvással vehetik tudomásul, hogy később reájuk is sor kerül. Ilyen értelemben nagyon kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék kormányrendeletében módot találni arra, hogy ez a kérdés megnyugtató rendezést nyerjen. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Szinyei Merse Jenő! Szinyei Merse Jenő: T. Képviselőház! A miniszterelnök úrnak a hadirokkantakról szóló javaslat általános vitája során tegnap mondott záróbeszéde egy gondolatot ébresztett fel bennem, amelyet szíves engedelmükkel egészen röviden leszek bátor ismertetni. Tudniillik a . miniszterelnök úrnak MZ cl kijelentése, hogy a hadigondozottak ellátására előirányzott 18,700.000 pengős összeget hajlandó esetleg tíz évre lekötni, nekem azt a gondolatot adta, vájjon nem volna-e lehetséges ezt az évi hozzájárulást 10 évnél hosszabb időtartamra megállapítani és ezáltal a hadigondozottak ellátásához szükséges összeget egy magasabb globális összegben — nem ebben a törvényjavaslatban, mert hiszen már erre nincs lehetőség — a jövőre nézve biztosítani. A gondolat, mint méltóztatnak tudni

; bizonyos állami ellátásoknak biztosítás^ formájában való rendezése, nem új. így már évek óta szó van arról, hogy az állami nyugdíjasok ellátása magánbiztosító intézet útján talán elintézhető volna. Azonban igénytelen nézetem szerint, ez a gondolat megvalósítható nem lesz, mert az ehhez szükséges összeg túlnagy. De nem is tartom helyesnek, hogy ezt a gondolatot leali-. záljuk, mert, szerény meggyőződésem szerint, nem térhetünk le arról az útról és nem tágíthatunk attól a felfogásunktól, hogy a trianoni megcsonkításunk következtében reánk szakadt nyugdíj terheknek egy nagyon tekintélyes része, mint ahogy azt éppen a miniszterelnök úr tegnapi beszédéből hallottuk, egy circa 80 millió pengőre tehető összeg, jogilag nem a magyar államot terhelő nyugdíjteher.^ (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt kérném, amit már más ízben is voltam bátor javaslatba hozni,- hogy