Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

528 Az országgyűlés képviselőházának 170, ki évente, mi tulajdonképpen az ő hasznuk. Fenyő Miksa t. képviselőtársam, a gyáriparnak képviselője, bizonyos hajlandóságokat mutatott arra, hogy az érdekkörébe tartozó nagyvállalatokat pármillió pengő erejéig a jövedelemadó fokozatossága révén megadóztassák. A t. miniszterelnök úr, ahelyett, hogy most kiment a teremből, ragadja ezeket üstökön, fogja szaván Fenyő Miksa t. képviselőtársunkat és ha nem paríroznának a mögötte lévő alakulatok, kényszeríteni kell őket arra, 'hogy rójják le kötelességüket abban az arányban, ahogy csak bírják és .ahogy dukál. Kérdezem, ki az úr ebben az országban? Az ingó nagytőke,, a túlzott nagy vámvédelemmel 14 esztendőn keresztül melengetett kartellérdekeltségek dzsuugelje, vagy pedig a t. miniszterelnök úr, akinek altruista és szociális szempontokból áthatott mentalitását nem tagadom meg, amint tegnap annak kifejezést is adott. Kénytelen vagyok azonban mégis kijelenteni, hogy ha ennek a mentalitásnak hátvédje, vagy pedig zengzetes előhírnöke az a sokat emlegetett, kilencvenöt pont, amelyről unos-untalan eleget 'hallottunk, akkor >aiz életben, a gyakorlatban megvalósítva ezekből a pontokból semmit sem látunk. Becsületes lélek és 'Szándék — at. miniszterelnök úr tegnapi beszédét citálom — megvan e törvényjavaslat előterjesztésénél, de ha azzal hoztai is ide ezt a törvényjavaslatot, konstatálnom kell, hogy ez nem elegendő. Ami a rokkantakkal és a hadiárvákkal a háború óta történt, illetőleg nem történt az anyagi rekompenzáció terén,, az at (nemzetnek szégyenét jelenti és részünkre pártkülönbség nélkül az arcpirulás kötelezettségét. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Önökben nem volt elég kezdeményezés, (Dinnyés Lajos: Akarat!) hatni tudó erő és akarat a kormányzattal szemben, és h,a mi az ellenzéki padokon meg is mondtuk önöknek, hogy nem jó úton járnak, mégis nem tudtuk a nemzet nagy tömegeit alkotmányos úton és módon a mi seregünkhöz vonni és hajtani, hogy ellenállhatatlan nagy erővel nyomtuk volna a parlament begyepesedett lelkületére a felrázó erőt, hogy a nemzet akarata tényleg érvényesült volna olyan értelemben, amiként kellett volna a hadirokkantakkal és hadiárvákkal vonatkozásban. Mit értek ezalatt? Ha ez a Képviselőház csakugyan nem a nemzet akaratát és törekvéseit érvényesítette olyan módon, ahogy az, az alkotmányos fogalmaknak megfelel, ezt .a Képviselőházat íjastól-fiastól a nemzeti akaratnak már régen elsepernie kellett volna. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Szabóky Jenő: Jó, hogy magukat se vette ki belőle.) A rokkantak és hadiárvák iránt szép nyij latkozatokat, kijelentéseket hallottunk a túlsó oldalról és erről az oldalról s ha mindezt csokorba szednők, valóságos virág- és babérerdőt jelentene a rokkantak és hadiárvák ha• lántéka, homloka körül. De ezzel szemben mi az igazság? Az, hogy a szenvedés és nyomorúság töviskoronáját hordozzák hosszú évek óta, úgy a rokkantak, mint a hadiárvák. Ezt tűrte a nemzet, pedig bőséges kincstári feleslegek voltak, — a miniszterelnök úr célzott rá — luxusköltekezések, éveken át elherdált milliók, lókiviteli és lószőrpanamák. Ha a népjóléti minisztérium egyetlen szennytengerébe, tekintek s közben a hadirokkantak és hadiárvák bizonyos szenvedő kategóriáira is nézek, a sorsüldözött, ágrólszakadt fészek ülése Î933 április B-án, csütörtökön. nélküli árva madarakra, akik vergődtek ebben az országban, minden gondozás nélkül éveken át egy-egy kis hulladékon, amit a törvényhozás vagy a rendelettárak nekik adtak, jóreménységgel táplálva és hitegetve őket, kérdezem, hogy becsület volt-e ez a nemzettől, a tö,rvényhozástól, illetőleg a kormányon ülő hatalmasoktól? Nem kívánom a határvonalat megvonni a rokkantak és hadiárvák iránt éveken át folytatott eljárás tekintetében, a becsület kérdése annak megtagadása tekintetében, a becstelenség között, ezt mint t. képviselőtársaim jóízlésére és lelkiismeretességére bízom, de konstatálom a t. miniszter úrral együtt, hogy mulasztások, nagy mulasztások történtek. Ez a javaslat későn, vagy pedig, amint a t. miniszterelnök úr tegnap katonás őszinteséggel elismerte, nagyon későn jött. Felvetődik a felelősség kérdése, hogy miért. Önök, t. túloldal s a t. miniszterelnök úr is, egy új rendszer megalapozóiként jelentkeztek a magyar politikai és közéletben a nagy porondon, de nem bírják magukat megszabadítani a kolonctól, a régi rendszernek bizonyos hányadban való támogatási koloncától, a hátizsákjukban ott van ez a kolonc s a múlt rendszerért többé-kevésbbé bizonyos hányadszámban igenis felelősek, azért is felelősek tehát, hogy a rokkantakról, a hadiözvegyekről és hadiárvákról másfél évtizeden keresztül nem gondoskodtak úgy, amint az a magyar becsülettel összefért volna. Ma, amikor Gömbös Gyula miniszterelnök úr fújja a vezérkari harsonát, megfeledkeznek önök gróf Bethlen Istvánról? Ez lehet, ez jogukban áll, noha gróf Bethlen István volt az önök születtető apja. De megfeledkezhetnek-e a múlt rendszer elcsuszamlásaiból, a bebizonyítottan bűnös ténykedéséből fakadó felelősségérzetről? A felelősségrevonás tényéről t. képviselőtársaim, nem feledkezhetnek meg s éppen a hadiárvák, a hadirokkantak ügyének tárgyalásánál nyíltan kell ezt t. képviselőtársaimnak fejére olvasnom és szemébe mondanom. Gróf Bethlen István és szerény magam is már 1917-ben követeltük ebben a Képviselőházban a rokkantak állam által való ellátása kérdésének napirendretűzését, a hősök választójogának törvénybeiktatását efelett, de napirendre tértek. Ez a kérdés azonban azóta is ott izzott, mint parázs a hamu alatt. Közben a hadikölosönjegyzőkkel szemben az Önök rendszere 12 esztendőn keresztül háládatlanságot, igéretmegszegést és magyarán mondva, idegen szóval smucigságot tanúsított és követelt el. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen sértő kifejezést használni. Kun Béla: Miért sértő? Milyen kifejezést használjak a hadikölcsönjegyzők megkárosításáról? Elnök: Kérem a képviselő urat, ne szálljon szembe az elnökkel. (Zaj.) Kun Béla: Önök, t. képviselőtársaim, a hadikölcsönjegyzőkkel szemben sem teljesítették kötelességüket, amikor itt luxusépítkezések történtek, amikor az államnak milliói és százmilliói olyan csatornákon folytak el... {Zaj a jobboldalon. — Szabóky Jenő közbeszól. — Dinnyés Lajos: Ide jöjjön szabályozni! — Szabóky Jenő: Sok a víz odaát!) Elnök: Csendet kérek! Kun Béla: ...melyek tisztáknak nem neA^ezhetők. Mindezek után idejönnek, ideállnak