Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

Az országgyűlés képviselőházának 170. t. képviselőtársaim, hangosan kifogásolva és püfölve ezt a sok-sok érvvel megtámadható rokkant javaslatot. Kifogásokat hoznak fel ellene és tegnap mégis megszavazták. Hát kérdezem, hogy azok után a beszédek után, amelyeket itt hallottunk, mi volt ez*? Rossz vice vagy játék, vagy pedig tavaszi virágzás és szerelemhintés az önök szívéből a kormány felé'î Nem követhetjük, t. képviselőtársaim, önöket ezen az iiton s most is azokat a követeléseket hangoztatjuk és kívánjuk megvalósítani, amelyeket a hadirokkantak országos nemzeti szövetsége, a Honsz. és a frontharcosok szövetsége, kiket szeretnék már egy nevezőn tudni és látnj» egymással kibékülve a közös érdekek szolgálatában, memorandumaikba foglaltak. Követeljük, a t. miniszterelnök úr által a bizonytalan jövő ködében megígért novelláris rendezését és orvoslását a hadirokkantak és hadiárvák sérelmének sofort, cselekvéseket és ténykedéseket követelünk nyomban, mert a, végszükség és nyomorúság nem ismer időbeli kitolási terminusokat és fokozatokat. Követeljük a rokkantak járadéki jogosultsága megállapításánál a kereseti képesség feltételértek kihagyását a javaslatból, követeljük a most évente előirányzott teljes járadékösszegnek legalább 10 évig való megrögzítését, tekintet nélkül arra, hogy a rokkantak és árvák száma évről-évre fogyni fog. Követeljük a hadirokkantak országos szervezkedési szabadságának biztosítását, politikai pártnyűgök reájuk erőszakolása alól való felszabadításukat, a rokkantak és hadiárvák által a földbirtokreform során igénybe vett földek után fizetendő évi járulékok tetemes leszállítását, (Helyeslés a baloldalon.) mert valóságos uzsorakövetelés az, amit velük szemben az állam jelenleg gyakorol. Egy hold föld után évente ma... Elnök: A. képviselő úr beszédideje lejárt. Kun Béla: ...legalább 40—50—60 pengő járulékot kell fizetni, ez tönkremenést von maga után. Tisztelettel kérem beszédidőmnek csak 5 perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltásoka jobboldalon: Nem adjuk meg! Elég volt a beszédből!) Elnök: Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni. Esztergályos János jegyző (megszámlálván a képviselőket): Tizennyolc! (Pakots József: Sofort befejezni!) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást nem adják meg szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni. Esztergályos János jegyző (megszámlálván a képviselőket): Harmincnégy! Kun Béla: Bármilyen derék ember a t- miniszterelnök úr, mégis a nemzet ítélőszéke előtt ebben a kérdésben, nem a t. miniszterelnök úr, hanem én maradok felül. Azt mondotta tegnap a t. miniszterelnök úr, hogy a nemzet áldozatkészségével a hadirokkantak iránt a maga örökkévalóságát biztosítja. Ez a törvényjavaslat általánosságban nem jelent áldozatkészséget, csak a kötelességteljesítésnek bizonyos kis mértékét. Hiszek és bízom a nemzet örökkévalóságában, további fennmaradásában ennek dacára, ettől függetlenül Elnök: Kérem, képviselő úr, a többség nem ülése 1933 április 6-án, csütörtökön. 529 adta meg beszédidejének meghosszabbítását. Méltóztassék beszédét befejezni. Kun Béla: Méltóztassék megengedni, hogy mondatomat befejezhessem — ezen törvényjavaslat ellenére is, inert nekem az a hitem és az a meggyőződésem, hogy bár a rokkantakról és hadiárvákról nem gondoskodott a kormány úgy, amint kellett volna, amint kötelessége lett volna, amint anyagi erőnkből tellett volna, kellőleg megadóztatva a hadigazdagokat és nagybankárokat és mivel azokat, akik gazdagabbak, mint mi vagyunk, ez a nemzet mégis élni fog és élnie kell, mert az anyaföldhöz való ősi ragaszkodás és a Haza jövőjébe vetett hit fenntartja ezt a nemzetet úgy, amint Isten és ember előtt valóban megérdemli, hogy fennmaradhasson. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? • Esztergályos János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Osak néhány percre akarom a Ház szíves figyelmét igénybevenni olyan kérdésben, amelyet már az általános vitánál megemlítettem, nem is először említettem meg és amelyben nagyon szerettem volna, ha a miniszterelnök úrtól hivatalos kormánynyilatkozatot hallottunk volna, főképpen szerettem volna, ha a miniszterelnök úr valami intézkedést jelentett volna be ebben a kérdésben. A hadifoglyok kérdéséről van szó. Nem óhaijtom felszólalásomat ebben a kérdésben bővebben indokolni. Csak minden embernek figyelmébe ajánlom, hogy tisztára lehetetlenség, hogy olyan embereket tartsanak vissza még mindig idegen államban, akik magyar állampolgárok, magyar katonák voltak, akik magyar hadifoglyok, akik Magyarországra haza akarnak jönni és nem saját hibájukból maradtak kint Oroszországban, hanem azért, mert például sok magyar hadifogollyal megtörtént az, hogy ugyanakkor, amikor az akciót bejelentették, hogy a magyar hadifoglyok hazajöhetnek Oroszországból Magyarországra, az illetők valahol kint voltak munkán valamelyik orosz parasztnál. T. Képviselőház! Nem lehet

f embereket örök oroszországi tartózkodásra ítélni azért, mert ezek az emberek kellő időben haza nem jöhettek. Már néhány nappal ezelőtt elmondottam itt a Képviselőházban az általános vitában tartott felszólalásom alkalmával, hogy az egyik reggeli lapban most Kínáról, Mandzsúriáról és Jeholról jelennek meg különféle cikkek és ezeknek a cikkeknek a keretében olvassuk a tudósításokat azokról a magyar hadifoglyokról, akik odakinn Mandzsúriában, Mongoliában és Jeholban a legrettenetesebb szerencsétlenségben és nyomorúságban élnek és akikkel ez a magyar újságíró beszélgetvén, elmondták neki azt, hogy nem tudnak Magyarországra hazajönni azért, mert száz yen lenne az útiköltség Magyarországra; tehát egy magyar katona, akinek idehaza vannak hozzátartozói, aki elment védeni a magyar hazát^ nem tud hazajönni Magyarországba azért, mert nincs meg az a száz yenje, amely a magyar határig való útiköltséget jelenti számára. T. Ház! De vannak más emberek is. Példának okáért én magam is több ember érdekében interveniáltam a külügyminisztériumban és a belügyminisztériumban, ahol az a helyzet, hogy a szovjetorosz hatóságok azoknak a magyar foglyoknak Magyarországról kiküldött útleveleit, akiket ők valamely munkánál magukra nézve szükségesnek tartanak,