Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

Az országgyűlés képviselőházának 170. t. képviselőtársaim, hangosan kifogásolva és püfölve ezt a sok-sok érvvel megtámadható rokkant javaslatot. Kifogásokat hoznak fel el­lene és tegnap mégis megszavazták. Hát kér­dezem, hogy azok után a beszédek után, ame­lyeket itt hallottunk, mi volt ez*? Rossz vice vagy játék, vagy pedig tavaszi virágzás és sze­relemhintés az önök szívéből a kormány felé'î Nem követhetjük, t. képviselőtársaim, önöket ezen az iiton s most is azokat a követeléseket hangoztatjuk és kívánjuk megvalósítani, ame­lyeket a hadirokkantak országos nemzeti szö­vetsége, a Honsz. és a frontharcosok szövet­sége, kiket szeretnék már egy nevezőn tudni és látnj» egymással kibékülve a közös érdekek szolgálatában, memorandumaikba foglaltak. Követeljük, a t. miniszterelnök úr által a bi­zonytalan jövő ködében megígért novelláris rendezését és orvoslását a hadirokkantak és hadiárvák sérelmének sofort, cselekvéseket és ténykedéseket követelünk nyomban, mert a, végszükség és nyomorúság nem ismer időbeli kitolási terminusokat és fokozatokat. Követel­jük a rokkantak járadéki jogosultsága meg­állapításánál a kereseti képesség feltételértek kihagyását a javaslatból, követeljük a most évente előirányzott teljes járadékösszegnek legalább 10 évig való megrögzítését, tekintet nélkül arra, hogy a rokkantak és árvák száma évről-évre fogyni fog. Követeljük a hadirok­kantak országos szervezkedési szabadságának biztosítását, politikai pártnyűgök reájuk erő­szakolása alól való felszabadításukat, a rok­kantak és hadiárvák által a földbirtokreform során igénybe vett földek után fizetendő évi járulékok tetemes leszállítását, (Helyeslés a baloldalon.) mert valóságos uzsorakövetelés az, amit velük szemben az állam jelenleg gya­korol. Egy hold föld után évente ma... Elnök: A. képviselő úr beszédideje lejárt. Kun Béla: ...legalább 40—50—60 pengő já­rulékot kell fizetni, ez tönkremenést von maga után. Tisztelettel kérem beszédidőmnek csak 5 perccel való meghosszabbítását. (Fel­kiáltásoka jobboldalon: Nem adjuk meg! Elég volt a beszédből!) Elnök: Kérdem a t. Képviselőházat, mél­tóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást meg­adják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszám­lálni. Esztergályos János jegyző (megszámlálván a képviselőket): Tizennyolc! (Pakots József: Sofort befejezni!) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást nem adják meg szí­veskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék meg­számlálni. Esztergályos János jegyző (megszámlálván a képviselőket): Harmincnégy! Kun Béla: Bármilyen derék ember a t- mi­niszterelnök úr, mégis a nemzet ítélőszéke előtt ebben a kérdésben, nem a t. miniszterelnök úr, hanem én maradok felül. Azt mondotta tegnap a t. miniszterelnök úr, hogy a nemzet áldozat­készségével a hadirokkantak iránt a maga örökkévalóságát biztosítja. Ez a törvényjavas­lat általánosságban nem jelent áldozatkészséget, csak a kötelességteljesítésnek bizonyos kis mér­tékét. Hiszek és bízom a nemzet örökkévalósá­gában, további fennmaradásában ennek da­cára, ettől függetlenül Elnök: Kérem, képviselő úr, a többség nem ülése 1933 április 6-án, csütörtökön. 529 adta meg beszédidejének meghosszabbítását. Méltóztassék beszédét befejezni. Kun Béla: Méltóztassék megengedni, hogy mondatomat befejezhessem — ezen törvényja­vaslat ellenére is, inert nekem az a hitem és az a meggyőződésem, hogy bár a rokkantakról és hadiárvákról nem gondoskodott a kormány úgy, amint kellett volna, amint kötelessége lett volna, amint anyagi erőnkből tellett volna, kel­lőleg megadóztatva a hadigazdagokat és nagy­bankárokat és mivel azokat, akik gazdagabbak, mint mi vagyunk, ez a nemzet mégis élni fog és élnie kell, mert az anyaföldhöz való ősi ra­gaszkodás és a Haza jövőjébe vetett hit fenn­tartja ezt a nemzetet úgy, amint Isten és em­ber előtt valóban megérdemli, hogy fennmarad­hasson. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? • Esztergályos János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Osak né­hány percre akarom a Ház szíves figyelmét igénybevenni olyan kérdésben, amelyet már az általános vitánál megemlítettem, nem is először említettem meg és amelyben nagyon szerettem volna, ha a miniszterelnök úrtól hi­vatalos kormánynyilatkozatot hallottunk volna, főképpen szerettem volna, ha a minisz­terelnök úr valami intézkedést jelentett volna be ebben a kérdésben. A hadifoglyok kérdésé­ről van szó. Nem óhaijtom felszólalásomat eb­ben a kérdésben bővebben indokolni. Csak minden embernek figyelmébe ajánlom, hogy tisztára lehetetlenség, hogy olyan embereket tartsanak vissza még mindig idegen állam­ban, akik magyar állampolgárok, magyar ka­tonák voltak, akik magyar hadifoglyok, akik Magyarországra haza akarnak jönni és nem saját hibájukból maradtak kint Oroszország­ban, hanem azért, mert például sok magyar hadifogollyal megtörtént az, hogy ugyanak­kor, amikor az akciót bejelentették, hogy a magyar hadifoglyok hazajöhetnek Oroszor­szágból Magyarországra, az illetők valahol kint voltak munkán valamelyik orosz pa­rasztnál. T. Képviselőház! Nem lehet f embereket örök oroszországi tartózkodásra ítélni azért, mert ezek az emberek kellő időben haza nem jöhettek. Már néhány nappal ezelőtt elmon­dottam itt a Képviselőházban az általános vi­tában tartott felszólalásom alkalmával, hogy az egyik reggeli lapban most Kínáról, Man­dzsúriáról és Jeholról jelennek meg különféle cikkek és ezeknek a cikkeknek a keretében olvassuk a tudósításokat azokról a magyar ha­difoglyokról, akik odakinn Mandzsúriában, Mongoliában és Jeholban a legrettenetesebb szerencsétlenségben és nyomorúságban élnek és akikkel ez a magyar újságíró beszélgetvén, elmondták neki azt, hogy nem tudnak Magyar­országra hazajönni azért, mert száz yen lenne az útiköltség Magyarországra; tehát egy magyar katona, akinek idehaza vannak hozzátartozói, aki elment védeni a magyar hazát^ nem tud hazajönni Magyarországba azért, mert nincs meg az a száz yenje, amely a magyar határig való útiköltséget jelenti számára. T. Ház! De vannak más emberek is. Pél­dának okáért én magam is több ember érde­kében interveniáltam a külügyminisztérium­ban és a belügyminisztériumban, ahol az a helyzet, hogy a szovjetorosz hatóságok azok­nak a magyar foglyoknak Magyarországról kiküldött útleveleit, akiket ők valamely mun­kánál magukra nézve szükségesnek tartanak,

Next

/
Thumbnails
Contents