Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

M 'Az országgyűlés képviselőházának 157, ülése 1933 március 9-én, csütörtökön. Ha már egyszer hozzányúlt a belügyminiszter úr ehhez a törvényjavaslathoz, vártuk, hogy azokat iaz intézkedéseket is korrigálja, amelyeket sérelmeztünk az 1929 :XXX. te. tárgyalása alkalmával. Ezek a sérelmek nemcsak abban konkludáltak, hogy az alkotmányjogi kérdéseket, a törvényhatóságok összetételének kérdését vesye az akkori miniszter úr revízió alá. Most sem csak ezt kérem a belügyminiszter úrtól, bár elsőrendű kérdésnek ezt tartom. Lehetetlennek tartom, hogy fentartassék az Önkormányzati testületek összetételére vonatkozólag az a- rendszer, amelyről már az előbb beszéltem. Ennek megváltoztatását kellett volna a belügyminiszter úrnak idehoznia. Ha egyszer már hozzányúlt ennek a három évvel ezelőtt megalkotott törvénynek intézkedéseihez, ezeket az intézkedéseket is meg kellett volna valósítani, s ahogyan elismeri a belügyminiszter úr és ahogyan a törvényjavaslat indokolásából is kicsillámlik, hogy sok elhamarkodott és helytelen intézkedést iktattak törvénybe három évvel ezelőtt, be kellett volna ismernie, hogy >a legelhamarkodottabb intézkedés a törvényhatóságok összetételére vonatkozó rendelkezés volt és annak legsürgősebb korrigálása vált volna ta belügyminiszter úrnak kötelességévé. De ezenkívül itt van egy másik kérdés, amelyre felhívom a t. belügyminiszter úr frigyeimét és amelynek végrehajtására, bár az 1929. évi XXX. te. előírja, ön és az ön minisztériuma semmiféle intézkedést nem tett. Itt van az összeférhetetlenségi kérdés^ vagy pedig a törvényhatósági bizottsági tagságból kizáró okoknak kérdése. Ez nem folaltatik az 1929. évi XXX. tcikkben. Megmondja az akkori törvény, hogy m egyes törvényhatóságok kötelesek szabályrendeletet alkotni, amely szabályrendelet alkotásában a budapesti törvényhatóságra érvényes rendelkezéseket kell figyelembe tvenni. Tudomásom van arról, hogy maga Debrecen városa isi megalkotta a törvény életbeléptetése után egészen rövid időn belül az idevonatkozó szabályrendeletet és eleget tett a törvény rendelkezésének abban, hogy ugyanazokat a szabályokat kell a szabályrendeletbe felvenni, amelyeket a fővárosi törvényre vonatkozó intézkedés magában foglal, csupán csak egy jámbor paraignaifust vett be utolsó paragrafusként, amely azt mondja, ihogy e szabályrendelet 1. §-ának a), b), c) pontjait pedig úem lehet alkalmazni azokra, akik a szabályrendelet megalkotása előtt már tagjai voltak a törvényhatósági bizottságnak. Ez azt jelenti, hogy alkottak egy szabályrendeletet, a szabályrendeletalkotók azonban f magukra vonatkozólag kimondták, hogy reájuk nézve a kizáró rendelkezések nem állhatnak fenn, hanem majd csak a következő törvényhatósági bizottsági tagokra; Hia addig ugyan ennek végrehajtása megtörténik, akkor ezt esetleg alkalmazni fogjuk, ha nem, akkor megint fogunk hasonló intézkedést tenni. Minthogy a belügyminiszter úr három éven keresztül nyugodtan tűri, hogy ez az állapot Debrecenben és más vidéki várokok mindegyikében egyforma simli szerint megteremtetett ... (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter : Visszaküldtem ! ) Nagyon jól tudom, hogy visszaküldte, de a visszaküldés után már nem méltóztatott törődni a dologgal és ez már nem okoz nagy fejtörtést többé a belügyminiszter úrnak. Viszszaküldte a belügyminiszter úr a szabályrendeleteket Szeged városának, Győrnek, Miskolcnak, Debrecennek és àz összes városoknak. Az összes városok.azonban, — nem akarom azt mondani, hogy fütyülnek a belügyminiszter úr intézkedésére — de tény az, hogy egyszerűen eltették ezeket a szabályrendeleteket s eszük ágában sincs ennek a belügyminiszteri rendeletnek érvényt szerezni, a kizáró rendelkezéseket foganatosítani és azokat, akik a legsúlyosabb összeférhetlenségbe nyakig elmerülnek, a törvényhatósági bizottsági tagságból kizárni. T. Ház! Azután itt van egy másik kérdés, amelyet ugyancsak évek óta és pedig amióta az 1929 : XXX. te. életben van, állandóan sürgetnek a vidéki törvényhatóságok s ez az interpellációs és indítványozási jog rendezése. Komédia az, t. belügyminiszter úr, ami ebben a vonatkozásban fennáll. Minden egyes önkormányzati testület elnöke, tehát a főispán, a polgármester a saját észjárása, jókedve vagy rosszkedve szerint, dönti el azt, hogy van-e joga interpelláció elmondására vagy nincs. Az egyik törvényhatóságban azt követelik, hogy a kisgyűlésnek mutassák be az interpellációt és csak ha ez hozzájárul, akkor lehet előterjeszteni a törvényhatósági közgyűlésen, a másik törvényhatóságban minden további akadály nélkül elő lehet terjeszteni az interpellációt a törvényhatóság közgyűlésén, viszont vannak olyan törvényhatósági és képviselőtestületi elnökök, akik úgy értelmezik a dolgot, hogy először felteszik a kérdést, vájjon megindokolhatja-e az interpellálni akaró interpellációé ját, másik törvényhatóságban pe-, dig nem teszik fel ezt a kérdést. Erről a belügyminiszter úrnak éppen olyan tudomása van, mint nekünk, mert már ismételten felvetettük ezt a 'kérdést, felterjesztést intéztünk hozzá nemcsak mi, hanem a különböző önkormányzati testületek is már mind szóvátették ezt a kérdést. Egész tömege hever a belügyminisztériumban az ez irányban való felterjesztéseknek, a belügyminiszter úr azonban homokba dugja a fejét, nem vesz tudomást ezekről a panaszokról, s ezt az alkotmányjogot, amely az 1929. évi törvényben kodifikálva van, ezzel a nemtörődömségével egyszerűen nullifikálja és megfosztja a törvényhatósági bizottsági vagy képviselőtestületi tagokat attól, hogy ezzel az interpellációs vagy indítványozási jogukkal élhessenek. (Bühler József: Az igazoló választmányi anarchia!) Még két kérdést kívánok a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, mint olyan dolgot, amelyet, őszintén szólva, nem tudok megérteni. Nevezetesen nem tudom megérteni azt, hogy miért kodifikálta ebben a törvényjavaslatban, vagy ha szükségesnek tartja ennek a kérdésnek a rendezését, akkor miért így kívánta ezt á kérdést rendezni. Az egyik a törvényjavaslat 19. §-a, amely az 1876 : XIII. te. módosítását tartalmazza és kimondja, hogy a gazda és a házicseléd közötti szolgálati viszonyból támasztható vitás ügyekben nagy- és kisközségekben a főszolgabíró, megyei városokban a polgármester, törvényhatósági jogú városokban a polgármester által kijelölt tisztviselő, Budapest székesfővárosban pedig a

! kerületi elöljáró ítélkezik. Őszintén szólva, t. belügyminiszter űr; én egyszer már egy más felszólalásom kapcsán utaltam arra, hogy a belügyminiszter űr pályafutását nem a közigazgatási pályán kezdte meg, hanem ügyvéd volt. Ha a belügyminiszter úr a közigazgatásból került volna a bársonyszékbe, akkor talán meg tudnám érteni ezt a rendelkezést; azonban éppen azért, mert ügyvédi diplomája van a belügyminiszter úrnak és ügyvédi gyakorlatot