Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

510 Az országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1933 április 5-én, szerdán. niszterelnök úrhoz szólok, habár nincs itt, és azt mondom neki: Ha ő nyugalmat akar, ha azt akarja, hogy őt egészen komoly ellenfélnek tekintsük, olyannak, aki megadja nekünk az ellenfélnek is a megfelelő lehetőséget arra, hogy felkészüljünk és annakidején maj síkra szálljunk, akkor azt, amit kimondott, tartsa meg. Semmi mást nem akartam mondani. Azt hiszem, ebből megértheti mindenki azt, hogy itt csak egyről lehet szó: osztóigazság csak az, amely mindkét félnek igazság. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon. — Rakovszky Iván: Mi van a napirenddel?) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Zsóry Lajos! Zsóry Lajos: T. Képviselőház! (Dinnyés Lajos: Tessék Mezőkeresztesért felelni! — Elnök: Csendet kérek! (Kuna P. András: Ugyan miért izgulnak? — Kun Béla: Kire emeli poharát?) Zsóry Lajos: Méltóztassék megengedni, hogy a napirendi vita során szóvátegyem^ azt az esetet, amely napról napra ismétlődik s úgyszólván rendszerré vált. Előre kell bocsátanom, hogy úgy a sajtóval, mint a sajtó képviselőivel szemben teljes reverenciával viseltetem, (Györki Imre: Nagy baj van, ha már ilyeneket mond! — Pakots József: Gyanús!) de szükség van arra, hogy jogos és tárgyilagos kritikát gyakoroljak. (Propper Sándor: Ha dicséri, akkor baj van!) Legutóbb az egyik napilap szombati és keddi számában sorozatos támadásokat intézett vitéz Borbély-Maczky Emil borsod vármegyei főisnán ellen. (Dinich Ödön: Lehetetlen! — Zaj.) Tudjuk ennek a támadásnak forrását, ismerjük ennek a személyes élű támadásnak hátterét. Én azonban nem akarom megvédeni a vármegyei főispánt, (Dinich Ödön: Nem is lehet!) Borbély-Maczky Emilnek nincs szüksége rá. Ismerem őt olyan embernek, hogy minden körülmények között meg tudja védeni igazát, ha kell. (Kun Béla: Miről van szó?) De érdekel engem a két hírlapi közleménynek az a beállítása, amely személyemmel kapcsolatosan olyan megállapítást tett, (Kabók Lajos: Hát itt van a baj!) amely szerint a vármegyei főispán a háziipari segélyből bizonyos összegeket illegitim módon folyósított nekem, mint azidőbeli járási főszolgabírónak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Aha!) és a hírlapi közleményben megnevezett társaimnak. T. Képviselőház! Ezt az alaptalan gyanúsítást a leghatározottabban visszautasítom úgy a főispán, mint a magam és a hírlapi közleményben említett társaim nevében. (Kabók Lajos: Hát a sajtóperrel mi lesz? — Kuna P. András: Majd azt mondják, hogy tévedtek! — Zaj.) Miután pedig meg vagyok győződve róla, hogy a hírlapi közleményben foglalt beállítások alaptalan gyanúsítások, legyen szabad felkérnem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy tegye sürgős és erélyes vizsgálat tárgyává a szóban forgó esetet, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amennyiben pedig a vizsgálat megtörtént volna, kegyeskedjék megállapításait nyilvánosságra hozni. Egyebekben az elnök úr napirendi javaslatát tisztelettel elfogadom. (Györki Imre: Fő az összjáték! — Kun Béla: Elő volt készítve a kérdés és a felelet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Miután bizonyos háziipari elszámolások kérdéséről volt szó, amelyek tárcám keretébe tartoznak és felszólítást intéztek hozzám, (Kabók Lajos: Szerecsenmosdatás ez, kérem! — Zaj.) hogy erre vonatkozóan felvilágosítást adjak, egészen röviden néhány szóval reflektálni óhajtanék. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Elvi álláspontom az, hogy ha a sajtóban közlemény jelenik meg, amely által bárki sértve vagy gyanúsítva érzi magát, akkor megvan a törvény rendes útja, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) amelyen magának elégtételt kereshet. Ügy tudom, hogy erre vonatkozóan a főispán úr meg is teszi a szükséges lépéseket; (Dinich Ödön: Vederemo!) ennélfogva, ha felszólalok, ez semmiképpen sem érintheti ezt az elvi álláspontomat, amely — azt hiszem — az egyedül helyes álláspont. (Ügy van! Ügy van!) Ha azonban egy konkrét ügyiben aposztofáinak engem, akkor viszont kötelességem válaszolni, minthogy tárcám keretébe eső dologról van szó. (Halljuk! Halljuk!) Egy rendkívül egyszerű dologról van szó; arról, hogy Borsod vármegye főispánja, aki a háziipar iránt meleg érdeklődéssel viseltetik és minden dicséretet megérdemel azért az akciójáért, amellyel a háziipart abban a sorsüldözte megyében felkarolta, (Ügy van! Ügy van!, jobbfelől. — Kuna P. András: Derék emberi) bizonyos összegeket kérelmezett a háziipar részére még az előző kormánytól s ezek az összegek az 1931. év folyamán januártól egészen július közepéig négy részletben, összesen 50.000 pengő értékben, ki is utaltattak. Egy elszámolást, amely meglehetősen terjedelme« és komplikált azért, mert számtalan apró tételből áll, kisemberek nyugtáiból és számláiból stb., a főispán úr felterjesztett, és ennél az elszámolásnál nem is volt semmiféle baj. aminthogy nem is tételezhető fel, hogy baj legyen, csupán egy leirat ment, hogy bizonyos dokumentációk még kiegészíttessenek. (Györki Imre: Tehát mégis van valami baj!) Maga ez a leirat hangsúlyozza, hogy ezek a dolgok természeteseknek tűnnek fel, rendben is lesznek, de az államszámviteli törvény egészen hihetetlen részleteket kíván és azért kérnek bizonyos kiegészítéseket. (Hegymegi Kiss Pál: A kereskedelmi és iparkamaránál be lett jelentve a főisüúni akció?) Az akció érdemével nem kívánok foglalkozni. Itt arról volt szó, hogy az elszámolás körül történt-e valami mulasztás. Hogy mi a jelentősége azoknak az adatoknak, amelyek itt bekérettek, erre csak egy .apróságot hozok fel jellemzésül. Diffikultáltatott felső helyről, a kereskedelemügyi minisztérium részéről megfelelően az államszámviteli törvénynek, hogy azok az apró nyugták, amelyeken az egyesek megkapták az összegeket és nyugtázták, nem voltak ellátva nyugtabélyeggel. Ilyen és hasonló kifogások voltak, amelyek nagyon helyes, hogy megtétettek, de azt hiszem, ez nem krimen, sőt aa átlag állampolgár abból indul ki, hogy, ha egy szegény Ínséges ember kap néhány pengőt és arról nyugtát állít ki, azon a bélyeget is leróni financiális szempontból szükséges és elengedhetetlen, de az ember érzésének valahogyan mégis repugnál, hogy ezek után is bélyegeket kelljen leróni. Csak azért akartam ezt felhozni, hogy méltóztassék látni, ilyen és hasonló dolgokról volt szó. Erre azután a főispán úr elrendelte, hogy ezeket a kiegészítő adatokat is állítsák össze. Ehhez azonban szükségesnek mutatkozott, hogy ezek a nyugták és egyéb okmányok a minisztériumból visszaküldessenek. Ezek visszaküldését, ő maga megsürgette folyó évi március