Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

Az országgyűlés képviselőházának 1 8-án. Ugyanekkor az ő iratával keresztezve ment le egy leirat, amely viszont a választ megsürgette. Erre azután ő megkapta — mint ezt megállapítottam — a visszakért okmányokat, amelyek nélkül nem tudja a szükséges kiegészítéseket eszközölni, ez év március 31-én, mert csak 29-én ment ki a minisztériumból az errevoinatkozó irat. Erre kaptam tőle választ, melyben a minisztériumot értesíti, hogy most már egészen az év végéig, tehát 1932 december végéig lezárva bemutatja az elszámolást tíz napon belül, vagyis március 31-től számított tíz nap múlva, április 10-éig. Itt tehát nem valami elszámolási mulasztásról^ van szó, csak arról, hogy egy főispán megyéje érdekében minden dicséretre méltóan nagy háziipariakciót tett folyamatba, amelyet tudomásom szerint mintaszerűen vezetett le és amelyre vonatkozólag az, elszámolást előterjeszti. Itt a minisztérium csak azt kívánta, hogy bizonyos adatok még kiegészíttessenek, és csak azért, mert probatio diabolicat ír elő az államszámviteli törvény. Ilyen tényállás mellett indokolt-e ebből a tényállásból gyanúsítást vagy vádat emelni a főispán úr ellen? (Berki Gyula: Jellemző!) Megnyugtathatom a^ felszólalt képviselő urat^ és a t. Házat is>, anélkül, hogy aiz ügy érdemét ^érinteném, hogy itt mulasztásnak vagy visszaélésnek még árnyékát sem tudtam eddig felfedezni, ügyosztályom sem, amely gondosan megvizsgálta a dolgot. En csak nagyon örülnék, ha a háziipar kérdése sok olyan lelkes apostolra találna a főispánok és nem főispánok körében, amilyen Borbély-Maezky Emil főispán úr, mert akkor mi ezt a nagyon nehéz ügyet, a háziipar ügyét, előbbre tudnánk vinni. (Rakovszky Tibor: Én is szívesen megtenném, ha kapnék 50.000 pengőt! t Méltóztassék megengedni, hogy lezárva a személyi kérdéseket, amelyekkel mindig csak averzióval, nena szívesen foglalkozom, felszólalásomat egy tárgyi bejelentéssel fejezhessem be és kövessem azt a régi elvet, hogy amenynyire lehet, 'kapcsoljuk ki a személyi kérdéseket és törekedjünk a dolgokat tárgyilagosan előbbrevinni, mert^ hiszen ebben kell, hogy valamennyien egyetértsünk. Bejelentem ugyanis, hogy annak a szerény, de a mai viszonyok között nézetem szerint egyedül lehetséges r tervemnek és elgondolásomnak megvalósítását, amelyet a imult alkalommal itt a háziiparral kapcsolatban bejelentettem, — amely törekszik a háziipar létező állományának konzerválására, olcsó és megfelelő nyersanyag beszerzésére (Helyeslés balfelől.) és törekszik a 'külkereskedelmi intézettel együtt a belföldi és külföldi piacnak észszerű megszervezésére, törekszik a magyar nemzeti motívumok megóvására a háziipar körében és csak ott igyekszik a háziipar továbbfejlesztésére, ahol a közvetlen piac kikerülésével saját szükségletre termel •— ezt az akciómat már konkrét, szervezett formában szerény eszközökkel bár. de (megindítottam. Hálás leszek, ha a t. Ház részéről pártkülönbség nélkül — mert ez nemzeti ügy — támogatásban fogok ebben részesülni. Azt hiszem, nem vagyok szerénytelen, ha hivatkozom arra, — minthogy a háziiparról van szó — hogy minden konkrét kezdeményezés, amely a Ház bármely oldaláról eddig is hozzám érkezett, — volt ilyen 4—5, kis körben, de ebben jelentős volt — nálam megértésre, sőt keresztülvitelre . ülése 1933 április 5-én, szerdán. 511 is talált. Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! A tejfronton hónapok óta harci jelentések hangzanak el és jelennek meg a nyilvánosság előtt, amelyek ennek a kérdésnek különböző fázisait érintik. E héten az újságokban közlemény jelent meg arról, hogy a tejrendelet, amelyet, mondom, már hosszú hónapok óta készít elő a föüdmívelésügyi kormány, a legközelebbi időben napvilágot fog látni. Kiderül közben ugyanakkor, amikor ez az utolsó fázis már lebonyolódik, hogy azok, akik a tejrendeletben tervezett egyes újításokat megobstruálták, teljesen kudarcot vallottak küzdelmükben és nincsenek megelégedve ezzel a tejrendelettervezettel. . , Azt hiszem, a Képviselőháznak minden tagja foglalkozott már ezzel a kérdéssel, vagy foglalkoztatták őket az érdekeltek és meg kell állapítanom, hogy ennél a szerencsétlen ügynél is az történik, mint minden hasonló küzdelemnél, hogy az erősebb fél mindig legyőzi a gyengébbet. Itt szemben állnak a vállalatok azokkal a tejtermelőkkel, akik közvetlenül akarják eljuttatni a maguk termeivényét a fogyasztókhoz. Bennünket, képviselőket, pártkülönbség nélkül egyszer felkértek arra, hogy menjünk el deputációba a földmívelésügyi miniszter úrhoz és hívjuk fel a miniszter úr figyelmét azokra az anomáliákra és visszásságokra, amelyek a tsjszoilgálat és közvetítés te- • rén fennállanak és amelyek a vállalatok jóvoltából immár szankciót nyertek és itt különösen a készítendő tejrendeletben még jobban kimélyülnek. Akkor beteg volt a földmívelésügyi miniszter és bennünket Mayer Károly földmívelésügyi államtitkár úr fogadott. Jobboldali t. képviselőtársaim közül is voltak benn abban a deputációban. Akkor felállíttatott egy terv, amely úgy szólt, hogy a földmívelésügyi kormány az egyetemes gazdasági érdekeket veszi irányadókul és azok szerint fogja a kérdést elintézni. E szépen hangzó elv mögött azonban kilátszik a lóláb, tudniillik az egyetemes gazdasági érdeket a földmívelésügyi kormány előtt, úgylátszik, a tejvállalatok és nagyüzemek képviselik és amikor az összes érdekeltek közös tanácskozásra összejöttek, tehát ott voltak az illetékes kormányhatóságok képviselői, Pasteiner miniszteri tanácsos, Lenk miniszteri tanácsos, Mesterovics miniszteri tanácsos, felügyelő, gróf Hoyos Miksa, a Mezőgazdasági Kamara elnöke, Vájna Ede tanácsnok, a közéj elmezési ügyosztály vezetője a főváros részéről, Hunkár vegyészeti igazgató a főváros részéről, Gerlei Lajos, a Központi Tejcsarnok, Düsing Miksa, a Tejszövetkezeti Központ igazgatója, azonkívül a vállalatoknak szállító gazdák képviselete,, a kistermelők képviseletében Keller Béla dr.. Nagy György dr., stb., ezek leültek, hogy megtárgyalják a kérdést, akkor ezen tárgyalások során mindjobban érvényesült a nagy vállalatok akarata és az úgynevezett egyetemes gazdasági érdek. Pedig mi a kérdés lényege? A fogyasztó szempontjából csak egy lehet és pedig az, hogy a mai viszonyok között a mai szociális érdekek szempontjából minél olcsóbbá tenni a tejet a fogyasztó számára, (Élénk helyeslés.) viszont biztosítani a termelő számára is azt az árat, amely mellett megtalálja a maga számítását. Ezt legjobban úgy lehetne elérni, hogyha nem az ilyen mesterséges szűrőn keresztül, mint. 74*