Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

Az országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1933 április 5-én, szerdán. 509 selő úr és társainak 1. számú és vitéz BajcsyZsilinszky Endre képviselő úr és társainak 2. számú kisebbségi véleményével elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a törvényjavaslatot él fogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja és így mind az első, mind a második számú kisebbségi véleményt elveti. Az ülést egy órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az idő előrehaladván, minthogy 9 órakor az interpellációk meghallgatására kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután négy órakor tartsa és annak napirendjére tűzessek ki a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van valaki feliratkozva? Petrovics György jegyző: Dinich Ödön! Dinich Ödön: T. Képviselőház! Hogy a mai nappal befejeződött a rokkantjavaslat tárgyalása, valahogy úgy éreztük valamennyien, mintha ünnepi hangulat lett volna ebben a teremben. Szokatlanul együtt érzett valamennyi • jelenlevő képviselő és egészen őszintén azt is meg kell állapítanom, hogy a miniszterelnök úr felszólalása nagyon jó hatást váltott ki az ellenzéknél. Különösen jól esett az az őszinteség, amellyel őszintén megmondotta, (Kun Béla: Hogy nem tud többet adni!) hogy többet jelenleg nem tud adni. (Kun Béla: Milyen jólesik ez a rokkantaknak! Kérdezzük csak meg őket! — Halljuk! Halljuk!) Nekünk ellenzéknek, ha őszintén beszélnek velünk, ha látszik a felszólalókon, hogy jóakarat van felszólalásokban, mindjárt könnyebb a helyzetünk és emberileg mindjárt közelebb érezzük magunkat hozzájuk, habár a túloldalon ülnek is. Nagyon szeretném, ha ez az őszinteség, ez az egyszerű, őszinte kijelentés folytatódnék egyebekben is. Nagyon szeretném, igen t. képviselőtársaim, ha a miniszterelnök úr most már, miután látta, hogy ebben az országban — hála Istennek — semmi olyan nem történik, ami nyugtalanságra adhatna okot, végre egyszer idejönne, és egészen egyenesen és nyiltan megmondaná, hogv a gyűléstilalmat az országban felfüggeszti. (Ügy van! Ügy van! balfelŐL — Gallasz Ágost Rudolf: Ezt kérjük!) Méltóztassanak elhinni, t. képviselőtársaim, nagyon igazságtalan dolog az, hogy amikor az ellenzéket elzárják annak a lehetőségétől, hogy választóikkal a gyűlések segítségévél érintkezhessenek, (Ügy van! Ügy! van! balfelőL — Kun Béla: Elég csúnya állaoot!) hogy törvényadta jogaikkal; élhessenek, hogy egyszer nyilvánosan beszámolót tarthassanak, (Dinnyés Lajos: Nem lehet gyűlést tartani!) amikor minden el van tiltva, azt kell tapasztalni, hogy a kormány viszont gondoskodik arról, hogy a mozgalom saját pártja erősítése érdekében az ország minden részén meginduljon. (Kun Béla: Hol az osztó igazság?) Itt az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. osztó igazsággal már nem törődnek! (Dinnyés Lajos: Meghalt Mátyás király, oda az igazság!) À mai napon kaptam a kerületemből egy értesítést, amely arról szól, hogy április 2-án a főszolgabíró összehivatta azokat az embereket, akiket arra alkalmasnak talált. Ezen az értekezleten, amelyet ugyan nem is értekezletnek, hanem egészen bátran gyűlésnek nevezhetnénk, miután ott 300 emher vett részt (Györki Imre: Az nem tiltott gyűlés?) a gyűléstilalom idején, (Kun Béla: A nemzeti egység nevében!) ő volt az egyedüli felszólaló és az egyedüli szónok, aki Hitler és Mussolini nevének említése mellett felhívta a jelenlevőket, hogy minden erejükkel támogassák a nemzeti egység táborát, (Kun Béla: Meskó is ott volt?) sőt erre a jelenlevőket fel is eskette. Én nem megbotránkozással említem ezt, ezt nagyon természetesnek találnám abban az esetben, ha nekünk is megvolna a lehetőségünk arra, hogy odaállhassunk a nép elé, tisztességes, nyilt fegyverekkel próbáljunk küzdeni és tisztességesen, egyenesen, szembenállva egymással, az elvek alapián lássuk, hogy ki lesz a győztes. ÍKun Béla: Hol van a belügvmmiszter ÚT*, akinek felelnie kell erre?) Felfordulásról, felforgatásról itt Magcyároszáírón beszélni nem lehet. (Dinnyés Lajos: Minden falusi bábaasszony korteskedik az egységespárt érdekében.) Akkor, amikor kimondották az úgynevezett gyűléstilalmat, mi betartottuk százszázalékig, az ellenzéki oldalról senki nem ment ki kerületébe, (Zaj.) nem tartottunk titkos gyűléseket, betartottuk a e-yűléstilalmat abban a reményben, hogy majd el fog következni az.az idő, amikor belátják a túloldalon ülők is, hogy igazságtalan dolog az, ha elzárják a képviselőt attól, hogy választóival érintkezhessek. Azért sem haragudhatunk, ha a túloldal szervezkedik, hiszen ez jogában áll, de amenynyire jogában van a túloldalnak, annyira engedtessék meg nekünk is ugyanez a jog. (Kun Béla: Pénzzel, hatalommal, hatósági asszisztenciával korteskednek!) Remélem, ez ellen egyetlen képviselőtársam sem tesz kifogást, mert hiszen az, hogy egy hatalmas kormánypárt (Kun Béla: De csak itt hatalmas, a szuronyhegyékkel!) rendezhet gyűléseket hatósági erővel, hatósági támogatással, és ugyanakkor^ a kisebbségben lévő ellenzéket ettől a lehetőségtől a legerőszakosabb formában is elzárja, ez nem az az atmoszféra, amelyben egymást megérteni képesek lennénk. (Dinnyés Lajos: A főispánok találták ki! — Kun Béla: Ez az az új stílus!) Amilyen jól esett ezelőtt egy és egynegyed órával, amikor befejeződvén az általános vita, látszott, hogy egyet akarunk valamennyien, éppen úgy nagyon jól esnék, ha a miniszterelnök úr fennek betetőzéséül most végre kijelentené azt, hogy az általános gyűléstilalmat felfüggeszti. Erre vonatkozólag idéznem kell az igen t. miniszterelnök úr beszédéből két mondatot. Az egyik az, amelyben azt mondja, hogy nem tűr felvonulást, akárki részéről történjék is az, (Kun Béla: Csak el Sä" ját pártja részéről! — Mozgás a jobboldalon.) nem tűr semmiféle megmozdulást, senki részéről. Ha ez így van, ha ez igaz, akkor tessék azokat, akik az egységespárt részére szerveznek, szigorúan megbüntetni, mert az osztóigazság ezt követeli. A második mondat pedig az, amelyben azt mondja, hogy nem okos ember az, akit nem lehet kapacitálni. Én a mi74