Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

508 Az országgyűlés képviselőházának kanták támogatásának a szükségét, akik nem voltak a harctéren. Ezt az itthonmaradottak és felmentettek nevében elfoglalt álláspontot hálásan nyugtázom. Azon kérdés felett, amelyet én a pénzügyi bizottságban is már kritika tárgyává tettem, hogy tudniillik melyik szolgálat volt a nehezebb, az odakinti-e, vagy az idebenti, nem vitatkozom. Ez eldöntött kérdés. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Erről nem is lehet vitatkozni!) Ezt azért említettem, mert előfordult, hogy valaki, aki nem akarta illetményekben, vagy rangelonyökben vagy hasonló, a háborúban járt nemzedék részéről jogosan követelt kedvezményben ezeket részesíteni, próbált, — hogy így fejezzem ki magam — inkább az adni inisztrativ érdekek szemszögéből argumentálni. Es én itt a Ház színe előtt ezt a gondolatmenetet nyilvánosan szeretném kivégezni, mert ha nem is volt kint valaki a fronton, legalább becsülje azt. aki kint volt. r filénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A javaslatban új rendelkezés a kedvezmények kérdése. Rendkívül sajnálom, hogy n, kedvezményeket és különféle előjogokat nem domborították ki eléggé, holott azoknak kihatása minden kisebbfajta pénzügyi támogatásnál sokkal nagyobb és van egy óriási előnyük, az, hogy az élethez alkalmazkodnak. Egy harmadik előnyük is van és ez az, hogy az államnak nem kerülnek pénzébe. (Propper Sándor: Nincs szankciója semminek!) Lesz! A részletes vitánál olyan szankciót akarok javaslatba hozni, amely azt mondja ki, hogy ha valaki, aki kötelezve van ennyi és ennyi hadirokkant alkalmazására és nem alkalmaz^ annyit, akkor mint bírságot ezeknek illetményét rájuk fogják róni. (Elénk helyeslés.) Itt ebben a javaslatban mi, akik a jogoknak tiszteletében nőttünk fel és akik különösen ma, amikor legtöbb helyen, kaotikus helyzet van, valamiképpen olyan szituációban akarunk előre menni, amely lehetőleg tiszteletben tartja a sz,erzett jogokat, de amellett előnyöket is biztosít a rokkantaknak. Azt hiszem, hogy a javaslatnak ez a második része a fontosabb, már azért is, mert új, azért is, mert itt volt megkötve a kezem különféle rendeletekkel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen, már volt alkalmam rámutatni, hogy a javaslat első részének egész konstrukciója egy kötöttség jegyében született. Le voltam kötve a járadékokat illetőleg: kevesebbet nem adhattam, többet adni pedig nem lehetett. Mindaddig tehát, amíg a lehetőséget világosan nem látom, alkalmazkodnom kell a kötött helyzethez, és csak a kedvezményeket hozom be, mint újítást és még olyan kisebb-nagyobb javításokat, — összesen, azt hiszem harmincnégyet — amelyeket én részint a bizottsági tárgyalások, részint itt a Házban folytatott tárgyalások alapján tettem magamévá. A független kisgazdapárt egyik szónoka, Turchányi Egon képviselő úr azt mondotta, hegy kissé improvizált, kissé hevenyészett ez a javaslat. Ez természetesen ízlés dolga. (Jánossy Gábor: Csak azt mondta, de nem bizonyította !) Mint argumentumot azt hozta fel, hogy azért hevenyészett ezt a javaslat, mert több kérdésben engedtem a tárgyalások folyamán. Ez tehát szerinte egy bizonyíték arra, hogy a magam részéről nem egészen átgondolt 169. ülése 1933 április 5-én, szerdán. javaslattal jöttem ide a Ház elé. En más nézeten vagyok, és remélem, hogy a Háznak többsége is más nézeten van. (Ügy van! a jobboldalon.) Amikor én ezt a rokkant javaslatot bemutattam a bizottságban, úgy vezettem be azt, hogy nem csinálok ebből pártkérdést (Jánossy Gábor: Nagyon bölcsen!) és arra kértem a bizottság tagjait, hogy felemelkedett hangulatban és felemelkedett elgondolásoktól vezettetve tárgyaljuk ezt a kérdést, és ne tessék nekem a kikiáltott «diktátornak» és «jogtiprónak» szememre vetni, ha némelykor engedek bizonyos kérdésekben. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Különben is azon a nézeten vagyok, hogy nem okos ember az. akit nem, lehet kapacitálni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon komplikált kérdés ex, mert hiszen az életnek minden vonatkozásába belekapcsolódik, én tehát hálásan vettem tudomásul az ellenzék és a kormánypárt objektív kritikáját, és mindazokat a javaslatokat, amelyeket a magam részéről anyagi, vagy más szempontból elfogadhatónak ítéltem, elfogadtam, mert soha életemben nem néztem azt, hogy kitől származik valami jó dolog. Aki job- . ban tesz valamit, azt tartom jobbnak, és vezető pozicióban nem is lehet más álláspontra helyezkedni. (Élénk helyeslés.) Igen t. Ház! Az érdekképviseleti kérdésekről is volt .szó, és itt a Honsz.-ot kritika érte. A Honsz. nagyon jó taktikát követett, őszintén megmondom, velem, szemben konciliáns volt, vidéki -szervezeteit pedig arra utasította, hogy nagyon radikális követelésekkel álljanak elő. Ezt csak azért mondom a Honsz. vezetőségének, hogy tisztában legyen vele, hogy tudtam, hányadán vagyunk egymással, és én vagyok a koronatanúja, hogy igenis ez az érdekképviselet megtett mindent, amit megtehetett. Igaz, hogy figyelmeztettem,, ne ragadtassa el r magát tüntetésekre ^ vagy erőszakos felvonulásokra, mert az ország jelenlegi helyzetében én ilyeneket nem tűrök, akárki részéről jönnek is azok. (Elénk helyeslés.) Éppen amikor a Honsz. résztvett az alapvető kérdések megvitatásánál, akkor erősödtem meg abban az elhatározásban, hogy az érdekképviseletet az egész vonalon ki fogom építeni, amennyiben nekem erre lehetőség nyujtátik, ^ és pedig azért, mert lehetetlen helyes véleményt alkotnia a kormánynak egyes kérdésekről, ha egy kérdésnél 25 érdekképviselet is jelentkezik. A fontos az marad, hogy az illetékes érdekképviseletek legyenek szószólói azoknak az érdekeknek, amelyek gondozásukra vannak bízva. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! A részletes vitánál — szeretném ugyanis ezt a törvényjavaslatot még a Ház húsvéti szünete előtt leitárgyaltatni, mert a Háznak megvan erre a módja — az egyes felvetett kérdésekre lesz szerencsém majd megadni a felvilágosításokat. Én azzal a kéréssel zárom szavaimat, hogy méltóztassék ezt a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadni, mert becsületes lélekkel, becsületes szándékkal terjesztettem azt a Ház színe elé. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. e Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, szemben Györki Imre kép vi-