Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

Az országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1933 április 5-én, szerdán. 505 lyesen — a .munkanélkülisegélyek rendszerét, de viszont másfelől nem gondoskodik elegendő munkáról, közmunkáról, (Ügy van! Űgy^van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem gondoskodik olyan átalakulásról, amely száz- és százezer munkanélkülit munkába állítson, legalább arról kellene gondoskodnia, hogy a háború rokkantjai kapják meg azokat a nyomoráságos szerény járadékokat, amelyeket joggal igényelhetnek. Hiszen az én javaslatom is természetesen szerény és lefokozott javaslat, amelyet nem vállalnék akkor, ha a magyar parlamentben megvolna a nagyobb fogékonyság ezek iránt a kérdések iránt — túl a lírán. De legalább abban a minimális mértékben, ahogyan én azt megfogalmaztam, gondoskodnunk kellene a hadigondozottakról. Legalább annak a rongyos tízmilliós többletnek mértékében adnák meg a szegény hadirokkantaknak és hadigondozottaknak azt a minimális összeget, amelynek — hangsúlyozom — munkanélkülisegélyt pótló összegnek is kell lennie. Ha nézem az okokat, amelyek a hadirokkant-probléma helyes megítélésére a t. Házat nem teszik eléggé fogékonnyá, akkor egész világosan meg kell mondanom, hogy az okok között igenis, nagy része van annak, hogy a magyar parlamentben még mindig nincsen olyan mértékben képviselve a háborút járt katonaság, a háborút járt nemzedék, (Ügy van! Ügy van!) mint Európának bármely parlamentjében. Ne méltóztassanak kinevetni ezért, én ebben a parlamentben sokallom a civilt és keveslem a katonát. (Meskó Zoltán: Ügy van! — Sztranyavszky Sándor: örüljön. hogy a miniszterelnök úr személyében katonát lát itt!) A háborút viselt nemzedéknek volna itt elsősorban helye és ha a háborút viselt nemzedék itt volna megfelelő számban, fogadom, hogy más volna ez a javaslat is, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A részletkérdések tekintetében még előadható kívánságaimat és javaslataimat majd a részletes tárgyalásnál fogom elmondani. (He lyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Igen t. Ház! (Halljuk! r Halljuk!) Előttem szólott igen t. r képviselőtársam azt mondotta, hogy ha a Házban több volna a katona, akkor nemcsak ez a törvényjavaslat, hanem más tör; vény javaslatok is mindenesetre más színt kapnának. (Igaz! Ügy van! a balközépen.) Ez valószínűleg így van, de én, mint katona, azt mondom, a katonának nem az a hivatása, hogy arra vágyakozzék, hogy itt a Házban foglaljon helyet,. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a katonának egészen más hivatása van. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A fontos az, hogy azok, akik a törvényt alkotják,^ érzéssel bírjanak a katona élete iránt, de más vonatkozású kérdések iránt is, mert ilyképpen megértik, hogy az a kényszerű (körülmény, hogy csak 18 milliót tudunk adni a rokkantaknak, elsősorban a mi gazdasági és költségvetési helyzetünk logikus következménye. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem egészen!) Azt is mondotta igen t. képviselőtársam, hogy ^sok a munkanélküli és helyesli, hogy a kormány azt az álláspontot képviseli, hogy nincsen munkanélkülisegély, de más módon kíván gondoskodni a munkanélküliekről. En megmondom, igen t. képviselőtársam, két lehetőség van. Az egyik az, hogy a gazdasági élet megindulván, többb munka-alkalmat teremt, -*> ez azonban nemzetközi vonatkozású kérdés is —, a másik pedig — és ezt nyiltan megmondom — ez egészséges telepítési politika. (Helyeslés és taps a baloldalon, — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Eckhardt Tibor: Mikor kezdjük el?) Ez volna a legbiztosabb módja ... (Andaházi-Kasnya Béla: Nálam 700 embert akarnak kihelyezni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez volna a munkaalkalom teremtésének legbiztosabb módja. Hogy miért nem kezdem el, azt is megmondom, igen t. képviselőtársam. Azért, mert pénz kell a telepítéshez is (Ügy van! balfelől), bár vannak vélemények, amelyek szerint nem kell pénz. Most vizsgáljuk ezt a kérdést és azt a megoldást fogjuk keresni, amely a leggyorsabban vezet a célhoz. (Ulain Ferenc: Az örökbérleti rendszert tessék bevezetni! — Kozma Jenő: Ahhoz is kell pénz! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. Ház! (Halljuk! Halljuk!)

w Mint honvé

: delmi miniszteri teendőket végző 'miniszterelnök, ezt a javaslatot azért hoztam a Ház elé, mert erre egyrészt a Ház határozata kötelezett, másrészt tisztában voltam azzal, hogyha ez a javaslat nem is tökéletes, még mindig jobb, mint a jelenlegi bonyolult rendeleti rendszer, amelyben senki sem ismeri ki magát. (Ügy van! Ügy van! Es jobb ez a javaslat azért is,^ mert végre alapot nyújt az esetleg következő lépések megtételére. (Ügy van! a jobboldalon.) Mert egészen őszintén be kell jelentenem, hogy ezt a javaslatot nem tartom tökéletesnek. Amint méltóztatnak látni, a javaslat két nagy részből áll. Az egyik az, amely tulajdonképpen törvény formájába önti át a rendeleteket, a «másik pedig az, amely kedvezmények megadásáról rendelkezik. Abból indultam ki, hogy lerögzítem a "jelenlegi helyzetet és amint alkalom nyilik, amint a gazdasági élet megjavul, amint áttekintem az egész kérdést, — mert állítom, hogy a mai statisztika nem helyes. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) — abban a pillanatban kötelességemnek tartom és ezt itt ünnepélyesen kijelentem, akár az én számomra, akár utódom számára kötelesség a honvédelmi miniszteri székben... (Friedrieh István: Ne tessék az ördögöt a falra festeni! — Derültség. — Berki Gyula: Húsz év múlva esetleg! — Zaj.) Az a szerencse, hogy az ördögök egyelőre elég messze vannak, igen t. képviselőtársaim. — Propper Sándor: Nem lehessen tudni soha! — Egy hang a baloldalon: Nem muszáj ördögnek lenni! — Elnök csenget. — Berki Gyula: Propper mint hadügyminiszter-jelölt!) Aki a honvédelmi miniszteri székben ül, annak igenis kötelessége lesz egy novellával előállni és akkor talán mód lesz mindazoknak a kívánságoknak a teljesítésére, amelyek ma ellenzéki és kormánypárti oldalon is elhangzottak, mindig az ország anyagi helyzetét figyelembe véve. (Helyeslés.) Az elhangzott vita során meg kellett állapítanom, hogy bizonyos emelkedettség vett erőt minden egyes felszólalón. Kormánypárt és ellenzék között ebben a kérdésben különbséget nem láttam. Láttam azt a becsületes törekvést, hogy segítsünk a. hadirokkantakon. Voltak természetesen túlzások, mint minden vitában. Bizonyos «hazabeszéléseket» is tapasztaltam, én azonban ezeket tudomásul veszem, hiszen az élet úgy is megy a maga útján előre, függetlenül azoktól az érzelmektől, amelyek ilyen javaslatok tárgyalásánál akár innen, akár onnan történő hangulatkeltés által keletkeznek.