Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

5Ö4 Àz országgyűlés képviselőházának hogy én még keveslem is a 240 pengőt a 100%-os rokkant tisztek számára. T. Ház! Ismételten hivatkozom Európa különböző országainak hadirokkant-törvényeire, például a német hadirokkant-törvényre, amelyben az általános legénységi járadékok 35—70%-kai emeltetnek bizonyos kategóriák számára, de a századosi kategória például a 35%-os pótlékba esik és csak a századoson felüli tiszti kategóriák kapnak 70%-os pótlékot. Ha én a 70%-os tiszti plusz helyett 100%-oa pluszt ajánlok, senki sem mondhatja rólam azt, hogy a tisztikart akarnám ezzel járadékában, vagy társadalmi pozíciójában csorbítani, aki magam is holtig lisztnek érzem magam. Jánossy Gábor igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ott, ahol egy országban még mindig olyan sok nagy jövedelem van, mint nálunk, ezeknek a nagyjövedelmű egyéneknek önként kellene felajánlaniuk bizonyos összeget a hadirokkantkérdés rendezésére. Ez nem éppen a leghelyesebb út. A hadirokkantkérdést jótékonysággal, még a legnemesebb gesztusú jótékonysággal sem lehet elintézni. Itt mást nem lehet tenni, — s azt hiszem erre az útra &i kormány amúgy is rá fog kényszerülni — mint azt, hogy a kisexisztenciák nagyobb kiméletével és védelmével nagyobb terheket rójjunk a nagyexisztenciákra és a nagyjövedelmekre. Említettem a múltkor a pénzügyminiszter úrnak, hogy az 50 milliós angol birodalomban egyetlen egyenesadó van, a jövedelmi adó, és hogy ezt a jövedelmi adót 1930/31-ben mindössze 2,500.000 ember fizette. Nyilvánvaló dolog tehát, hogy az egész adóteher, az egyenesadó minden terhe a nagy jövedelemre hárul. Miért ellenzi a t. túloldal, hogy azt a végtelen nagy igazságtalanságot, amelyet a hadirokkant járadékoknak ebben a törvényben való rendezése jelent, legalább ebben a kis és alapjában véve részletkérdésben úgy gyógyítsuk, hogy vállalja száz százalékig vagy túlnyomórészben szükséges többletet a nagy jövedelem. Csodálom, hogy a miniszterelnök úr ebben a kérdésben nem foglalt olyan állást, amely az ő alapvető gondolkodásának megítélésem szerint jobban felelt volna meg, mint ennek a javaslatnak ilyenmódon való keresztülerőszakolása, amikor mindössze 500.000, vagy 700.000 pengővel toldja meg azt az összeget, amelyet idáig a hadigondozottakra fordítottak. T. Ház! Nagyon megható volt, — így is kifejezhetjük magunkat — ez a vita, ahol minden képviselő igyekezett a maga nagy tiszteletét, hódolatát, részvétét és szeretetét nyilvánítani a hadirokkantakkal és a magyar katonával szemben. Bocsánatot kérek, de túlsók volt a líra és' ebben a lírában az én megítélésem szerint volt itt-ott rossz Írna is. Ha jó lírát akarok olvasni, előveszem Petőfit vagy Ady Endrét, s ha rossz lírát akarok hallani, elmegyek a Petőfi-társaságba (Derültség.) de a Képviselőház nem az a fórum, ahol szabad volna ezzel az olcsó lirával az igazságokat (megkerülni s ezzel a lirával kiszúrni annak a 200.000 hadigondozattnak szemét, akik szenvednek és nyomorognak és akiknek nyomora rettenetes intőjel valamennyiünk számára a jövőt illetőleg. En nem is az igazságot keresem itt, elsősorban, hanem a jövendőt, és állítom, hogy nekünk éppen azért, mert a magyar katonára rá leszünk még utalva a jövőben is, (Dinich Ödön: Ügy van!) nem volna szabad ilyen könnyelműen 169. ülése 193$ április 5-én, szerdán. kezelnünk ezt a kérdést, mert — bocsánatot kérek — azt senki sem fogja velem elhitetni, hogy akármilyen nyomorult helyzetben van is ima Cisonka-Magyarország, akármilyen világválság és magyar válság fojtogatja együtt az országot, 10 millió pengőt ne lehetne itt erre a célra előteremteni. (Kun Béla: Ugy van!) Ha egyszer Fenyő Miksa t. képviselőtársam előállt itt egy javaslattal, amely majdnem 4 millió pluszt jelent a miniszterelnök úr javaslatával szemben, ez azt bizonyítja, hogy azok a körök is, amelyekkel ő a legszorosabb nexusban van polgári munkájában, érzik, hogy ezeken a bajokon segíteni kellene, ezeken segíteni kötelesség és nem volna boszorkányság akár 10 millió pengőt is előteremteni. (Ügy van! balfelöl.) Es ha a 10 millió pengőt sokallja a miniszterelnök úr, miért nem lehetett volna megtenni azt, hogy hozzunk olyan törvényjavaslatot, mint azt én a kisebbségi javaslatom második alternatívájában ajánlottam, hogy négy esztendőre osszuk be ezt a 10 millió pengőt és fokozatosan valósítsuk meg a járadékoknak a helyesebb kiegyensúlyozását. Mert minden tiszteletem mellett a miniszterelnök úr gondoskodása iránt, ki kell jelentenem, hogy amit egyéb kedvezmények terén nyújt, azok a kedvezmények a nagy tömegek szempontjából eltörpülnek a járadékok mértéke mellett. Minden hasonló törvényben a járadékok kérdése a gerince a hadirokkant- és hadigondozott-törvénynek és ez a gerinc itt el van rontva. Ennek a gerincnek elrontása előbb-utóbb igen kellemetlen visszahatást fog kelteni, mert — .sajnos — attól is tartani lehet, hogy ellenségeink még nagyon sokszor fogják velünk szemben kihasználni. T. Ház! Emlékszem arra, hogy a háború idejében is ezzel az olcsó lirával találkozott mindenütt az ember, ha hazajött a frontról. Mindnyájunkat, akik háborúban voltunk, hősöknek tettek meg idehaza. Ez nem igaz, mi egyszerű katonák voltunk és nem pályáztunk arra, hogy minden katonában hőst lássanak idehaza. Akkor a hősök választójogáról és. a hősöknek földbirtokkar való ellátásáról beszéltek és míg ma az egész világon egyszerűen azt mondják: névtelen katona, csak Magyarországon mondják: névtelen hős. Ugyanakkor, amikor ez a hőskultusz tombolt idehaza a szavakban, megtörtént akárhányunkkal, — talán éppen a Honsz. t. elnöke volt az, akivel annak idején együtt fel akartunk szállni a villamosra és valósággal rohamot kellett intéznünk mankóinkkal a civilek ellen, — három villamoskocsi ment el előttünk, mert leszorítottak bennünket s mint mondom, rohamot kellett intéznünk a villamos ellen, hogy fel tudjunk szállni. Ez így volt akkor is, és — állítom — ez a szellem végesvégig húzódik az egész új magyar történelmen, mind a mai napig és ennek a szellemnek megtestesülése a járadékoknak az a rendszere, amellyel szembeszállunk és kell is, hogy szembeszálljunk, amelyet nem tudunk jóváhagyni a miniszterelnök úr jószándékai iránt minden tiszteletünk és elismerésünk mellett semMég egy szempontot szeretnék a t. miniszterelnök úr figyelmébe ajánlani. A hadirokkantak, hadigondozottak problémája a járadékok kérdésében az én megítélésem szerint végeredményben a mai nehéz viszonyok között munkanélkülisegélyt pótló valami kell, hogy legyen. Ma, amikor vidéken százezrek vannak munka nélkül, ma, amikor Magyarország egyfelől mereven elutasítja — szerintem is he-