Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

Az országgyűlés képviselőházának 151. hány családnak klikk-uralma... (Jánossy Gábor: Öreg frázis. Már .sokszor hallottuk!) Mindaddig hallani fogja t. képviselőtársam, amíg ez a rendszer meg nem változik. Ha megnézzük az egyes vármegyéket (Büchler József: Olvassa el Mocsáry Lajos könyvét! — Jánossy Gábor: En nem olvasom el, mert én benne éltem a közigazgatásban! — Büchler József: Egyegy megyében néhány család uralkodik évszázadokon, vagy évtizedeken keresztül!) Ha sorra vesszük, hoffj az egyes vármegyék keretén belül kik töltik be a főszolgabírói poziciókat, kik töltik .be az alispáni pozíciót, s melyik család sorából kerülnek ki a főispánok, akkor meg méltóztatik látni t. képviselőtársam, hogy majdnem minden vármegyére áll az, amit mondtam: íhogy klikk-uralom van, az- egyes poziciókat családtagról családtagra való átöröklés, útján töltik be, nem pedig az érdemet és az arravalóságot tekintik az állás betöltésénél. (Jánossy Gábor: Választják őket! A közönség választja!) Amikor a (belügyminiszter úr a közigazgatás módosításához hozzányúlt, evvel a javaslattal, sokkal átfogóbb, sokkal nagyobbstílű javaslattal kellett volna a belügyminiszter úrnak idejönnie, mint ezzel a korcs javaslattal, amelyet most tárgyalunk. Ismételten és ismételten hallottuk már a túlsó oldalról, ia belügyminiszter úrtól és a belügyminiszter úr elődjétől, hogy időszerű a közigazgatás átszervezése és egy modern közigazgatásról szóló törvénynek megalkotása, minthogy érvényben levő közigazgatási törvényünk elavult. Nem kell egyebet tenni, csak elővenni lazt a könyvet, amely most jelent <meg„ talán néhány^ héttel ezelőtt, éppen a belügyminiszter úr előszavával ellátva; aki tiszta képet akarna a magyar közigazgatásról, az vegye elő ezt ia könyvet, a közigazgatásról szóló törvények és rendeletek gyűjteményét. Nagyon okos és nagyon Ihelves, hogy végre megjelent ez a gyűjtemény, amely gyűjteményben — tessék elképzelni! — körülbelül 2400 lapon jelentek meg azok a törvények és rendeletek, amelyeket ma közigazgatási szempontból az ország polgárainak tudniok kell. Elképzelhető-e, hogy van ma olyan ember,' olyan állampolgár, aki el tud igazodni ebben a közigazgatási dzsungelben, vagy van olyan tisztviselő, — legyen az még a legjobb szándékú és legjobb akaratú tisztviselő is — aki kiismeri magát ezeknek a törvényeknek és. rendeleteknek a tömkelegében, »amelyeket az egyes kérdések elintézésénél ismernie kellene? Ilyen állampolgárt és tisztviselőt elképzelni nem tudok. Ez is külön indok lett volna a belügyminiszter úrnak arra, hogy a mostani időben, amelyet alkalmasnak tartok arra, hogy ezt a kérdést rendezze, idehozza az új közigazgatási törvényre vonatkozó javaslatot és az egész közigazgatást új alapokra fektesse. Azért is szükséges lenne új közigazgatási törvénnyel idejönni, mert egyszer végre tisztában akarulnik lenni azzal, hogy mi a kormány elgondolása a közigazgatással szemben, melyek a kormány célkitűzései és főszempontjai, 'hogy a centralizmus vagy a decmtralizmus álláspontjára helyezkedik-el Az utóbbi években ugyanis láttuk, hogy a kormány intézkedései ebben, a vonatkozásban telje&en szétágazóak és kapkodok, az egyöntetűséget bennük a legjobb akatrattal sem lehet megtalálni. Látjuk, hogy az egyik oldalon, különösen a szanálási törvény, az 1924 :TV, te. megalkotása óta az önkormányzati testületek pénzügyi önállóságát teljesen megsziiïitették, ülése 1Ù33 március 9-én, csütörtökön. 41 azóta az újabb kormányok és rendeletek még jobban megszűkítették, úgyhogy ma már komoly értelemben véve az önkormányzati testületek pénzügyi önállóságáról vagy költségvetési jogáról egyáltalában nem lehet beszélni. Amikor tehát az egyik oldalon, azt látjuk, hogy a kormányzat elkooozxa az önkormányzati testületek pénzügyi és gazdasági önállóságát, a másik oldalon viszont azt látjuk, hügy az állam az újabb időben — talán ugyanazóta, amióta megszüntették az Önkormányzati testületek pénzügyi önállóságát — ezzel csaknem parallel újabb és újabb közigazgatási feladatokat ró rá a törvényhatóságokra, vármegyékre, városokra és községekre, anélkül azonban, hogy a t. kormány az anyagi bázisról gondoskodott volna. Talán 'három évvel ezelőtt, még balügyminisztersége idején országos értekezletet híveit össze Scitovszky Béla okkori beiügymir.aszter úr, amelynek a célja az volt, hogy a községek háztartásáról szóló törvényjavaslatot letárgyalja. Azon az országos ankéton én is résztvettem. Akkor azt hittük és abban reménykedtünk, hogy bár az a törvénytervezet, amelyet az akkori belügyminiszter iir az országos értekezlet elé terjesztett, nem feleit meg azoknak a követelményeknek, amelyeket ilyen törvénytervezettel szemben maguk az önkormányzati testületek támasztottak, mondom, mégis azt hittük, hogy az anyagi kérdések valahogy rendeződnek, rendes mederbe fognak terelődni s vége lesz annak a kapkodó munkának, amely pénzügyi téren a legutóbbi időkben, inutátkozott _és egy fix pénzügyi bázist fognak kapni a községek, megyék, törvényhatóságok és városok. Ehelyett azt látjuk, hogy az országos értekezlet lefolytatása óta semmiféle érdemi intézkedés nincsen, látjuk a líonnányzatnak raegiut újabb és újabb rendelkezéseit, amelyek roéginkább súlyosbították az fi a kormányzati testületek háztartását, és látjuk, hogy a terheket még inkább áthárítja az önkormányzati testületekre, illetőiéig az azok fedezésére szolgáló összegeiket az egyes önkormányzati testületektől lehetőleg elvonja. Hogy csak egy kirívó példát hozzak fel a miniszter úrnak, itt van például a rendőrség kérdése. Ezt is centrálisán megoldották az ellenforradalomnak első lázas napjaiban, akkor központosították és államosították a vidéki törvényül atősági és megyei városokra nézve a rendőrséget. Az állam természetesen fizette is a költségeket, — mert ez volt a kötelessége, ha már egyszer államosította a rendőrséget — majd egy szép napon, a pénzügyi önállóság megszüntetése után, egyszerűen belügyminiszteri rendelettel megoldotta a problémát úgy, hogy a rendőrség fenntartási költségeit megint áthárította a törvényhatóságokra, éspedig olyan összegben, amely sokkal nagyobb annál, mint amelyet viseltek ezek a törvényhatósági városok abban az időben, amikor még a városok saját kezelésükben tartották fenn a rendőrséget. Ez áll az ország minden törvényható-* sági városára, ez álí Budapestre is, de áll a vidéki városok mindegyikére is, amihez még hozzátoldom azt, hogy kétszer-háromszor akkora létszámot tartanak fenn, amióta az állam keze-, lése alatt van a rendőrség, mint amekkora volt a létszám akkor, amikor a városok saját kezelésükben tartották fenn a rendőrséget. It van a gyógyköltségek megtérítésének kérdése. Itt is olyan terhekkel sújtják az egyes vidéki városokat., amelyeket azok elviselni nem tudnak. Az adók iitján beszedik a betegápoilási. 7*