Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

Az országgyűlés képviselőházának 1€$, katasztrális holdat osztott ki kártalanításul, azonkívül készpénzben majdnem 2 millió pengőt fordított kártalanításra, úgyhogy az eddigi megállapítások szerint az ezzel a vagyonnal szemben még hátralevői kárpótlási követelések körülbelül 1,200.000 pengőt tesznek ki. Ha ezt is hozzászámítom a vagyont terhelő tételekhez, akkor megközelítőleg hét millió pengő az a teher, amely ezt vagyont ma terheli. Meg kell állapítanom, hogy a mai földárak és a mai dekonjunktúra mellett tényleg úgy áll a helyzet, hogy ezzel a teherrel ez a vagyontömeg megbirkózni alig tud. Amikor én a belügyminiszteri tárcát átvettem, természetesen kötelességszerűleg foglalkoztam ennek a vagyontömegnek a helyzetével is. Megjegyzem, hogy ez az 1931. év végén történt, amikor a dekonjunktúra nagyon éreztette már hatását. Első megállapításom az volt, hogy az ottani beruházások, amelyeket abban az évben fejeztek be, — el kell ismernem — a modern gazdálkodás követelményeinek teljesen megfelelők voltak, és abszolúte kiállják a kritikát abból a szempontból is, hogy ott semmi felesleges luxus, vagy kényelmi beruházás nem történt. Hallottuk a közvéleményben és a lapokban is irkáltak arról, hogy kastélyt és vadászlakot építettek. Erről szó sínes. Talán bizonyos fokig túldimenzionálás történt a gazdasági épületekben, de luxusról ebben az értelemben szó sem lehet. Ezt kénytelen voltam a szállongó hírekkel szemben konstatálni. Mondom, amikor „átvettem ennek a vagyonnak kezelését, akkor a közelebbi vizsgálat után az első megállapításom az volt, hogy a vagyon nemcsak nem jövedelmez, hanem egyelőre még a felvett kölcsönökből tartja fenn magát. Ezt az állapotot tovább fenntarthatónak nem tekinhettem, {Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és ezért azonnal gazdasági szakértőket kértem fel az ottani helyzet tisztázására. _ A gazdasági szakértők megállapításai alapján tettem meg azután további intézkedéseimet. Ezek az intézkedések abban állottak, hogy az abszolúte nem jövedelmező üzemeket iparkodtam leépíteni és. ^a gazdálkodást olyan — mondjuk — extenzív színvonalra leszállítani, amely annyira-amennyire még a mai viszonyok között is kifizetheti magát. Másik intézkedésem az volt, hogy érintkezésbe léptem a hitelezőkkel és iparkodtam velük olyan megállapodást létesíteni, amely lehetővé teszi azt, hogy megfelelő halasztással, mondjuk, megfelelő moratórium adásával és a kamatköveteléseik megfelelő leszállításával, a gazdaságok lassan-lassan kigazdálkodhassak azt, amit lehetséges. Ezek a tárgyalások, sajnos, még mindig folyamatban vannak és konjunktúrának időközi csökkenése és romlása folytán a helyzet még ma is állandóan romlik. Remélem, hogy a hitelezőket sikerül annak belátásra bírni, hogy nekik is érdekük az, hogy ez a vagyontömeg kárba ne veszszen és el ne kótyavetyéltessék, hanem olyan állapot teremtessék, amely mellett valamikor majd ők is meg fogják kapni követeléseiket. (Friedrich István: Kik a hitelezők?) Részben a bankok és részben a pénzügyminiszter! (Friedrich István: Hogyan f A pénzügyminiszter'?) Megjegyzem, nem az állami budget terhére. További teendőm volt a parcellázási helyzet megvizsgálása. A. parcellázások szintén a legnagyobb konjunktúrában kezdődtek és az akkori földáraknak megfelelően indultak meg. ülése Í9SU március 29-én

} szerdán. 357 Tény az, hogy a homok területen a parcellázások megkezdésekor egészen 2400 pengőig terjedő vételárat is fizettek, illetőleg ígértek holdanként. Ilyen szerződések köttettek akkor. A mai viszonyok között ezeket a parcella-szerződéseket fenntarthatóknak tényleg nem tartom. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az egész kérdést revízió alá kell venni. A kamatok kérdését már rendeztem is, mert a kamatokat 4%-ra leszállítottam. De revízió alá kell venni az eddig kötött szerződésekben foglalt vételárak kérdését is, mert elismerem azt, hogy ezt ezek az emberek nem tudják megfizetni. (Ügy van! Ügy van!) Ezt szintén csak^ a hitelezőkkel egyetértőleg tudom megcsinálni, mert a hitelezőknek természetesen teljes zálogjoguk van a parcellázott ingatlanokra is és beleszólásuk van aibba, hogy mi történjék ezekkel a parcellázási vételárakkal. Ebben a tekintetben a tárgyalások folyamatban vannak, még nem tudom, hogy milyen eredménnyel fognak végződni, de hiszem, hogy méltányos és igazságos megoldást fogok találni. Ez nagyban és egészben a vagyoni helyzet. Ami a vagyonkezelést illeti, hivatali elődöm a vagyon kezelésére, illetőleg a vagyonkezelés ellenőrzésére úgynevezett intéző bizottságot állított be belügyminisztériumi főtisztviselőkből. Ennek az intéző bizottságnak azonban hatásköre tulajdonképpen nem volt. Akik tulajdonképpen az ügyeket intézték, az a jószágigazgató volt és Ernyey Imre miniszteri osztálytanácsosi címmel felruházott titkár, aki ügyvezetője volt az egész vagyonnak és meglehetős pouvoir-ral rendelkezett. Én a gazdasági gesztió viszgálata során annyit meg tudtam állapítani, hogy bizonyos könynyelinűségek, bizonyos mulasztások történtek a gazdálkodásban. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Erdélyi Aladár: Ez az!) és hogy különösen a gazdálkodás vezetője olyan túlzott optimizmussal állította fel mindig a kalkulációkat, amely alkalmas volt arra, hogy a f elsőbbséget bizonyos tekintetben félrevezesse és megtévessze. Ennek tapasztalása után kötelességemnek tartottam, hogy felügyeleti vizsgálatot indítsak a gazdálkodás vitele tekintetében. (Elénk helyeslés.) Az igazságügyminiszter urat kértem meg, hogy saját közegeivel foganatosítsa ezt a vizsgálatot. A vizsgálat ma még folyamatban van és kiterjed minden kérdésre, amely a gazdaságok kezelésével összefügg. (Petro Kálmán: Miért az igazságügyminisztert!) Azért az igazságügyminisztert, mert a belügyminisztérium urai többé-kevésbbé érdekelve lévén a dologban, nem tartottam volna helyesnek azt, hogy a belügyminisztériumból küldjék ki a vizsgálóbizottságot. (Felkiáltások a baloldalon: A földmivelcsüyyi minisztériumból kellett volna.) Annak is megvolt az oka. Itt rengeteg ,sok komplikált jogkérdés van, amelyhez a gazdák ínaguk nem értenek, az igazságügyi minisztériumban viszont vannak gazdasági szakértők, a legmegnyugtatóbbnak tehát azt találtam, hogy az igazságügyminisztérium küldjön ki megfelelő közegéket ennek a dolognak felülvizsgálására. (Helyeslés.) Ez a vizsgálat folyamatban van és a vizsgálatból eddig levontam azt a konzekvenciát, 'hogy a jószágigazgatónak azonnali hatállyal felmondtam. Ezzel egyidejűleg a gazdaságok vezetését, illetőleg kezelését a földinívelésügyi minisztérium hatáskörébe adtam át, (Helyeslés a baloldalon.) miután az a véleményem, hogy ott az ellenőrzés nagyobb szakértélemmel törté-