Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

356 Az országgyűlés képviselőházának . sék beszédét befejezni; a képviselő úr beszéd­ideje lejárt. Kóródi Katona János: Azonnal befejezem. Máris koneedálom, hogy a gazdaságnak jelen­legi minisztériumi referense, Szmolenszky Jó­zsef vármegyei főjegyző a legnagyobb jóindu­lattal kezeli ezeket a dolgokat. Kérem a bel­ügyminiszter úr további jóindulatát, de viszont szigorúságát is az ügyek megvizsgálása terén. (Helyeslés. — Friedrich István: Fuccs nyolc millió! Vége!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Ház! Elsősorban legyen szabad Friedrich István t. képviselőtársamat meg­nyugtatnom, hogy nemcsak ebben az esetben, hanem minden esetben igénybe veszem a rend­őrség és ügyészség segítségét akkor, ha azt indokoltnak és szükségesnek látom. (Friedrich István: Nagyon helyes! Minél többször! Poli­tikai életünk nagy része már úgyis az ügyész­ségnél folyik!) De sajnos, még nem elég nagy része. (Friedrich István: Elég szomorú, hogy úgy vani) Legyen szabad ezzel az interpel­lációval kapcsolatban röviden megvilágítanom ennek a vagyonkomplexusnak helyzetét, amely­ről már a hírlapokban is szó esett és amelyet a közvélemény előtt sok tekintetben ferde vi­lágításban exponáltak. Arról van szó, t. Képviselőház, hogy a trianoni békeszerződés következtében vagyo­núkban megcsonkított önkormányzati testüle­tek vagyoni viszonyainak rendezése kérdésében a román és jugoszláv állammal bizonyos egyez­mények létesíttettek, amelyeknek következté­ben bizonyos ingatlan vagyonkomplexusok a magyar állam tulajdonába, illetőleg kezelésébe kerültek azzal a hivatással, hogy a magyar állam ezekből a yagyonkomplexusokból elé­gítse ki, illetőleg kártalanítsa a békeszerződés következtében kárt szenvedett önkormányzato­kat, vármegyéket és községeket. Ez a vagyontömeg állt ingatlanokban a kö­vetkezőkből: az úgynevezett tompa-kelebiai bir­tokból, amely Szabadka városának tulajdona volt, átesett ide és ebbe a vagyontömegbe bele­került 16.611 katasztrális hold; az úgynevezett orosi birtokból, amely Nagyszalonta község legelője volt, 3253 katasztrális hold; Légrádon és Murakeresztúr környékén 1352 katasztrális hold; Gyálán 333, Lőcsön 42, Kábén 50 kataszt­rális hold; az összes terület 21.641 katasztrális hold volt, és hozzájárult még Szeged külterüle­tén egy kétemeletes bérház, amelynek csak a felépítménye került ennek a vagyontömegnek" tulajdonába, mert a telek jelenleg is a város tulajdona. Ebből az ingatlantömegből közületeknek kárpótlásul kiadatott: a tompa-kelebiai birtok­ból 4114 hold, az orosi birtokból 401 hold, a lég­rádi birtokból 462 hold, összesen 4977 hold; az Ofb. által megváltatott földbirtokpolitiklai célokra 1183 katasztrális hold; templomok fen­tartására, kegyúri célokra 100 katasztrális hold; kavicsbánya, folyómeder 249 katasztrális hold, parcellázásra kijelöltetett 3034 hold; házikeze­lésben van 12.098 katasztrális hold. Mindezeket az adatokat azért bocsátottam előre, mert ezek magyarázatul szolgálnak arra, hogy az előző kormány, a maga elgondolásá­ban hogyan irányította ennek az egész ingatlan­komplexummak sorsát. .'. T. Képviselőház! Az 1929 : IV. te. rendelte el, hogy ebből a v agyonkomplexusból «örkor­mányzati Testületek kárpótlási vagyona» cini alatt jogi személy létesítessék, amelynek az a 6o. ülése 19É3 március 29-én, szerdán. feladata, hogy a békeszerződés folytán károsult önkormányzatokat kárpótolja és a netán ezen­felül megmaradó vagyonkomplexum akként ke­zeltessék, hogy annak jövedelméből ezek a meg­csonkított önkormányzatok segélyezhetők le­gyenek. Amikor ez a vagyontömeg átvétetett, a tompa-kelebiai birtokon a helyzet az volt, hogy kis része kishaszonbérletekbe volt adva szabad­kai lakosoknak, nagyobb része azonban — azt lehet mondani — művelés alatt nem állt és csak nagyon rossz feltételek mellett volt hasznosít­ható. Hivatali elődöm nyilván azért, mert eb­ből az ingatlan vagy ontömegből nem volt képes à kártalanításra feltétlenül rászorult önkor­mány zJatokat kárpótoni, programmot állított fel magának, amelynek lényege az volt, hogy ennek az ingatlankomplexumnak bizonyos in­tenzívebb mezőgazdasági művelésre alkalmas­nak tartott részét intenzív mezőgazdasági mű­velés alá veszi, egy részét parcellázásra jelöli ki, másik részét pedig, amint lehetséges, azon­nial átladja önkormányzatoknak természetben kárpótlás céljából. Természetesen ennek a programúinak vég­rehajtásához, amelynek végrehajtására a gaz­dasági konjunktúra csúcspontján került sor, pénzre volt szükség; ezért hivatali elődöm erre a v agyonkomplexumra több részletben, szuk­cesszíve összesen circa 5 ; 800.000 pengő kölcsönt vett fel, amely a tehertételekből a közületek készpénzbeli kártalanítására körülbelül 2 mil­lió pengőt, a vagyonra bekebelezett régi tar­tozások kiegyenlítésére 150.000 pengőt, a csi­kéria-kelebiai templom és az egyéb községi épületek építésére 395.000 pengőt, gazdasági beruházásokra pedig 3,800.000 pengőt fordított. Ez az a tétel, amiről bővebben kell beszélnem. Ahhoz tudniillik, hogy a házi kezelésbe vett ingatlanok hasznosíthatók legyenek, hivatali elődöm egy általa kidolgozott programm sze­rint beruházásokat eszközölt, majorokat létesíj tett, gazdasági épületeket építtetett, gazdasági üzemeket állított fel. Hangsúlyozom, hogy mindez a gazdasági konjunktúra tetőpontján kezdődött és el kell ismernem, hogy azok a kal­kulációk, amelyek alapul vétettek, az akkori gazdasági konjunktúrának megfelelő kalkulá­ciók voltak. Hogy a dolog ilyen szomorúan végződött, mint ahogy végződött, annak főoka az volt, hogy a gazdasági konjunktúra csúcs­pontján megejtett kalkuláció — természetes do­log — a mostani dekonjunktúrában teljesen fel­borult Azok az üzemek és azok a gazdaságok, amelyeknek célja bizonyos, jövedelem biztosí­tása volt, egyfelől azért, hogy az adósság ka­miaitai fizethetők legyenek, másfelől pedig azért, hogy az egész üzem fenntartható legyen, ma már csak abszolút ráfizetéssel lennének fenntarthatók. Ez a helyzet. Ne tessék ebben panamát ke­resni, mert ez nem panama. Ez ugyanaz az eset, amely az országban a magángazdaságok­ban és a közületi gazdaságokban az egész, vo­nalon végig előfordult, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) hogy bízva egy magas konjunktú­rában, beruházások történtek, amely beruhá­zások nemcsak, hogy nem fizették ki magu­kat, hanem a mai viszonyok között részben el­veszetteknek tekinthetők. Üjból hangsúlyozom, hogy hivatali elődöm ezeknek a kölcsönöknek igénybevételével nemcsak a gazdaság bein­struálását szolgálta, hanem egyúttal igen nagy részben kielégítette a kártalanítandó közüle­teknek kártalanítási követeléseit is, mert in­gatlanokban, amint azt előbb mondottam, 4977

Next

/
Thumbnails
Contents