Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

Az országgyűlés képviselőházának 16 $. ülése 1933 március 29-én, szerdán. 355 téren ki is merítették termőképességét, a vidék tele van szőlővel, gyümölcsösöskkel. Azok, akik a gazdálkodást átvették, annak ellenére, hogy évek óta szőlőben és borban a legsúlyosabb és legnehezebb konjunktúra van, szőlőtelepítéseket csináltak, felépítettek ott egy kastélyt, iparvasutat, erdészlakot építették, felállítottak egy tyúkfarmot, amelynél — most az utólagos vizsgálat állapította meg —, abban a pillanatban, amikor egy tojás megjelent ezen a világon, költsége máris egy pengő volt. Azután felállítottak egy hentesüzemet és más hasonló vállalkozásokba fogtak. Ezek a beruházások természetesen rengeteg összegeket emésztettek fel. Ma az a helyzet, hogy — nincsenek egészen pontos adataim —, körülbelül nyolcmillió pengővel terhelték meg ezt az ingatlant, úgyhogy ma szakértői becslés szerint nemcsak magának a gazdaságnak, hanem a gazdaság által a szegény parasztokra rákényszerített földeknek is minden egyes holdján 400 pengő teher van. Ma tehát a becslés szerint az instrukciókkal együtt talántalán már az adósság összegét sem éri meg ez a vagyontömeg. Szomorú gazdálkodási rendszer állt itt elő, amely berendezkedett a maga lehetetlen adminisztrációjával. Egy jószágigazgatót szerződtettek, akinek havi 800 pengő^ fizetést állapítottak meg lakáson, világításon, állattartáson kívül; azonkívül joga volt benyújtani útiszámlákat, amely útiszámlák kiállításánál nem is volt korlátozva, hogy az illető jószágigazgató pontosan mennyi napidíjat számíthat fel, hanem nagyon elegánsan az volt megállapítva, hogy Molnár Imre jószágigazgató anynyit .számíthat fel, amennyi az ő ellátásához szükséges. Ennek következménye lett azután, hogy ma majdnem ellenőrizhetetlenek azok az összegek, amelyeket személyi kiadások címén emésztett fel ez a gazdálkodás. Ez is egyik oka volt annak, hogy a terhek ezeken a földeken ilyen magasra nőttek. (Friedrich István: Ellenőrzés nem volt? Hogyan lehet az?) De nem volt elég még ez az adminisztratív rendszer. (Friedrich István: Szép kis rendszer volt az!) Német kertészt hozattak ugyanakkor, amikor magyar kertészeinknek jórésze küszködik a megélhetéssel. Németországból hozattak ezerszámra eperpalántákat és a gazdálkodás ilyenformában folyt. Amellett állandó harcban állt ez a gazdaság az őt környező lakossággal, mert erdein keresztül elzárt utakat és amikor például erdőkitermelési munkáról volt szó, akkor idegen helyről hozatott munkásokat, ha pedig mégis alkalmazott ottani munkásokat, akkor a legnehezebb télvíz Idején csak a téli szezon végén engedte elszállítani a részes gallytermést, amiből a lakosságnak mérhetetlen kára származott, mert hiszen télen nem volt meg a szükséges tüzelőanyaga. En ebben az irányban próbáltam az új belügyminiszter urat lehetőleg informálni és megállapítom, hogy az ő részéről erélyes intézkedések történtek, hár szerény megjegyzésem az, hogy ha ezek az intézkedések korábban történtek volna és ha azt a bizonyos ötösbizottságot, amelynek r élén Ernyey Imre címzetes osztálytanácsos állt, — akinek ténykedését kérem, hogy a belügyminiszter úr tegye vizsgálat tárgyává s főképpen állapítsa meg, hogy ez az úr mennyi útiszámlát és személyi kiadást számított fel sajátmagának, úgyszólván minimális ellenőrzés mellett — korábban mentette volna fel a belügyminiszter úr, talán sok tekintetben meg lehetett volna akadályozni a terhek szaporodását. A belügyminiszter úr tehát felmentette az Ernyey Imre vezetése alatt álló bizottságot. További intervencióra beszüntette ennek a bizottságnak tiszteletdíját, amelyet az illető urak fizetésükön felül élveztek. Legutóbbi ténykedése pedig ebben a kérdésben az volt, hogy az egyik legutóbbi minisztertanács határozatából kifolyólag az egész tompakelebiai gazdaság kezelését gazdasági szempontból a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalták át és a belügyminiszter hatáskörében a kérdésnek úgyszólván csak közjogi vonatkozású kezelése maradt meg. (Dinnyés Lajos: Ez a 23-as számú panama! — Friedrich István: Szomorú dolog, amit elmond a képviselő úr!) Én annak a lakosságnak érdekében szólaltam most fel, amely ma a legnehezebb gazdasági viszonyok között küzd ezekkel a magas földárakkal, de nemcsak ezekkel, nemcsak az adókkal, a rossz terméssel küzd, hanem azzal is, hogy az ezeknek a földeknek illetékeire vonatkozó fizetési meghagyásokat most küldték ki és sajnos, a tompái jegyzőnek általam már interpelláció tárgyává tett rosszindulata következtében az általam a pénzügyminiszter úrtól kért ötévi törlesztési módozatot sem kapták meg ezek a szerencsétlen emberek, úgyhogy most kell ebben az ügyben a pénzügyminisztériumban interveniálnom. Kénytelen vagyok ez üggyel kapcsolatban ennek a területnek sorssújtotta lakosságára a miniszter úr különös figyelmét felhívni, hangsúlyozom, minden pártpolitikai és személyes él nélkül. Kérelmünk az, hasson oda a belügyminiszter úr, hogy ezek az 1800—2000 pengős földárak a mai földértékhez képest mérsékeltessenek. Kérjük azt, hogy rendezzék a házügyeket, mert megtörtént az az égbekiáltó dolog, hogy például a kényszerhelyzetben levő földmívesnek bérletterületét, amelyen a háza épült, megvette másvalaki és a ház ottmarad most, az új tulajdonos és a régi bérleten épült ház tulajdonosa marakodik, formális verekedések vannak azért, hogy egyik a másikat-hogyan tudja a földterületből és a házból minél gyorsabban kituszkolni. Akik ott intézkedtek, elfeledkeztek arról, hogy ezt a kérdést előzetesen jogilag szabályozzák. Azt kérjük továbbá a belügyminiszter úrtól, hogy azok, akik már eddig kifizették a földárakat, megkapják az engedélyt az áttelkelésre, lehetőleg úgy, hogy az általam előbb említett holdamként! 400 pengős terhekben ne legyen részük. Kérem továbbá azt is, hogy akik például szabadulni akarnak, — mert vannak olyanok is, akik a befizetett 100 és 1000 pengő ellenére szabadulni, menekülni óhajtanak földjüktől — azok az obligóból, a szerződés jogi következményei alól engedtessenek ki. További tiszteletteljes kérésem még az, hogy az eddigi alkalmazottak, akiknek otthoni szociális működése egyáltalában nem felel meg a mai idők követelményeinek, lehetőleg kicseréltessenek, hogy a földmívelésügyi minisztérium új tisztviselő kara, amely most kezébe vette a gazdaságot, új szellemet és békességet hozzon a gazdaság és a lakosság közé. Kérjük továbbá, hogy a belügyminiszter úr a legszigorúbb viszgálatot indítsa meg arra vonatkozólag, hogy ezek az útiszámlák és számadások a belügyminisztérium keretében megvizsgáltassanak. (Friedrich István: Ügyészség! Rendőrség!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas-