Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

350 Az országgyűlés képviselőházának 4. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úr­nak a bírói és ügyészi egyesület tiltakozásáról a tervezett Otba. rendelőintézet felállítása el­len?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőiház! Az ember okvetlenül gondolkodóba esik, ha kutatja azo­kat az okokat, amelyek a kormányt rábírták arra, hogy ezt az úgynevezett Otba.-rendelő­intézetet felállítsa, ímert ha a kormány figye­lembe veszi azokat a tapasztalatokat, amelye­ket a hasonló rendelőintézetek terén szerzett, akkor megállapíthatja azt, hogy a hasonló ren­delőintézetek nem okoztak semmi örömet a kor­mánynak, amely létrehozta azokat, azért, mert hiszen állandó kelleimetlenséget szereztek neki. Nem okoztak semmiféle örömet a bete­geknek, mert hiszen a betegek nem kapták meg azt a megfelelő ellátást, amelyet ők ezek­től a rendelőintézetektől várhattak, nem kap­ták meg az orvosok azért,, mert hiszen az orvosok egész munkaerejét ezekben a beteg­ellátó intézetekben kiuzsorázták; végül nem okoztak örömet a munkaadóiknak sem, mert hiszen a munkaadók — sajnos — az árverel­tető intézettel kerültek szeméé és sok munka­adónak katasztrófáját éppen ezek a járulékok okozták. (Peyer Károly: Amelyeket levontak a munkásoktól és nem fizettek be!) Igen, hi­szen ez is lehetséges, ^ de mégis nagyon sok munkaadó katasztrófájához akaratlanul is hozzájárultak. Felmerül a kérdés, hogy amikor a kor­mányzat ilyen tapasztalatokat tett az eddigi rendelőintézeteknél, mi volt az oka annak, hogy a (kormány megint arra a gondolatra jutott, hogy egy ilyen újabb rendelőintézetet felállítson. Legelsősorban meg kell említenem azt, hogy ebből a Otba.-pénzből, amelyet a köztisztviselők fizetéséből levonnak, a kormány az utóbbi időben egymillió pengőt adott a mátrai szanatórium berendezéséhez, amelyre — ezt csak mellékmondatban jegyzem meg — négymillió pengő volt előirányozva és amely végül az államnak nyolc millió pengőjébe ke­rült. (Peyer Károly: A vállalkozó épített mel­lette egy .szanatóriumot!) Hogy mi az indító ok, amely a kormányt most ennek az Otba. rendelőintézetnek meg­alakítására rábírta, azt ma megmondani nem tudom, de azt hiszem, nem tudják megmon­dani az igen t. képviselőtársaim sem, vagy talán amikor meg fogjuk tudni, hogy ki lett ennek az Otba. rendelőintézetnek vezetőorvosa, ki lett az igazgatója, ki lett az elnöke, majd akkor fogjuk megtudni, hogy tulajdonképpen kinek állott érdekében ennek az egész intéz­ménynek megvalósulása. Mert hiszen ma a helyzet az, hogy ha megkérdezem a tisztvi­selőtársadalmat, az egész tisztviselőtársadalom könyörögve kéri, hogy ez a szerencsétlen Otba. intézmény meg ne valósuljon. Ha meg­kérdezem az orvostársadalmat, akkor az egész orvostársadalom jajgatása a válasz, sőt úgy értesültem., hogy egyelőre a Budapesti Orvos­szövetség és szombaton már az Országos Or­vosszövetség is azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ne mondja-e ki a cavate-t erre az in­tézetre, tehát ne tiltsanak-e el Magyarorszá­gon minden orvost attól, hogy ebben az újon­nan felállítandó közüzemben állást foglalhas­sanak el. Ha nézzük a beteg köztisztviselők helyze­tét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a beteg köz­-tisztviselő, akinek eddig megvolt a szabad >5. ülése 193S március 29-én, szerdán. orvosválasztási lehetősége, aki eddig nemcsak a kórházakban kapott elhelyezést a levont 1 százalék ellenében, hanem még a szana­tóriumokban is ugyanazon az áron, mint amennyit a kórházakban kellett az államnak fizetnie, sőt a vízgyógyintézetekben is meg­kapta a maga kezelését, most bele kerül abba a helyzetbe, amelybe belekerült az Oti. beteg­tömege. Már pedig az Oti. beteg-tömegénél meg kell állapítanunk, hogy az Oti .-beteg le­hetőleg nem veszi igénybe az Oti. rendelését; ha csak egy mód van rá, akkor olyan orvos­hoz megy el, aki nem Oti. orvos. Miért % Azért, mert hiszen az orvosi kezelésnél a legelső és a legfontosabb a bizalom, ezért van jelentő­sége annak, hogy ahhoz az orvoshoz mehessen, aki iránt bizalommal viseltetik. Nálunk a helyzet az, hogy ma a köztiszt­viselői kar elitjéhez tartozó Országos Bírói és Ugyészegyesület, amelyre tehát nem lehet azt mondani, hogy valakikkel szemben elfogultak volnának, fordult a t. kormányhoz azzal, hogy ezt az egész rendelő intézetet ne alapítsa meg, hanem hagyja meg az eddigi helyzetet, amelyre a kormányzat nem fizetett rá, mert hiszen a kormány az 1 százalékot levonva a tisztviselő­től s csak^ azt a pénzt fordította a tisztviselők betegellátására, amely pénzt a tisztviselők fizetéséből minden hónap elején levontak. Ha most nézzük, hogy mi lesz azzal a ma­gyar orvosi karral, mi annak az orvosi kar­nak helyzete, amelytől — nem tudom, milyen okból — a tisztviselői társadalom terhére az utolsó falat kenyeret a kormány ennek az in­tézetnek felállításával el akarja vonni, leg­elsősorban meg kell állapítanom, hogy az Oti.­nak és a Mabi.-nak felállításával az egész ma­gyar orvosi kar, — tehát nemcsak azok, akik nem helyezkedtek el az Oti-nál és a Mabi.-nál, hanem azok is, akik ott elhelyezkedtek — le­süllyedt sajnos, nem sértő szán dókkal akarom mondani, a néptanítói sorba vagy még annál is rosszabb színvonalra azért, mert az egyik oldalon az Oti.-nál és a Mabi.-nál igazán sok­szor olyan, az orvosi lelkiismeretnek meg nem felelő gyors munkára kényszerítik, amely min­den, csak nem megfelelő orvosi kezelés, tö­megmunkára kényszerítik, a másik oldalon pe­dig azt az orvosi kart, amely ilyen elhelyezést nem kapott valamelyik intézetnél, kenyere ja­vától fosztották meg. Méltóztassék megengedni, hogy például a Lex Vass alapján a Budapesten előállott hely­zetre vonatkozóan néhány számadatot sorol­jak fel. Budapest lakosságából 734.710 egyént a statisztikai adatok szerint a munkásbiztosító­val együtt 764.000 egyént kezelnek ilyen bizto­sító intézeteknél. Ez azt jelenti, hogy a Lex Vass következtében a lakosság 82%-át beteg­biztosító intézetekbe terelték. Talán nem mél­tóztatnak elhinni, mint ahogy az első időben én sem hittem el a statisztikát, hogy ezeken a helyeken olyan tömeges az orvosi kezelés, hogy például Budapesten az Oti-nál és Mabi­nál egy orvos egy kezelésért 5—6 fillért kap, ami továbbmenve azt jelenti, hogy az éjsza­kai látogatásért 16—18 fillért kap. Egy család háziorvosi díjazása, amely család általában az illető kerületi orvos kezelése alá esik, az or­vosnak jutó összegekből 2 pengő 40 fillért tesz ki. (Egy hang « jobboldalon: Evente?) Évente és nem havonként. (Jánossy Gábor: Szinte ! lehetetlen!) Ha tehát a lakosság 82%-a eddig is ilyen betegellátó üzemekbe volt besorolva, ' akkor maradt még 18% és ebből a 18%-ból 1 akar az Qtba-intézetekkel a t. pénzügyi kor-

Next

/
Thumbnails
Contents