Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

Az országgyűlés képviselőházának 165. mányzat elvenni az orvosoktól ismét egy darab kenyeret. T. Ház! Hogy milyen az orvosi társadalom helyzete, arra nézve a Budapest székesfőváros által az 1932. esztendőben kiadott statisztikai füzetekből leszek bátor néhány szár mot felolvasni. Budapesten az orvosok 43%-áról az derült ki, hogy nem vezet önálló háztartást azért, mert nincs meg erre a lehetősége. Ez nemcsak a nőtlen orvosokra vonatkozik, mert vannak ötgyermekes családapák is, akiknek nem volt önálló háztartásuk. 1930-ban Budapesten az orvosok közül 15 orvos lakásában nem volt villany, 200 orvosi lakásban nem volt gázvezeték és 4 olyan orvos lakott 1930-ban Budapesten, akinek lakásában még vízvezeték sem volt. Van azonban statisztikai adat arra is, ami ugyancsak a statisztikai füzetekből derül ki, hogy Budapesten 105 olyan főbérlő orvos volt, akinek lakásában nem volt W. C, ami már valóságos kulturbotrány. Méltóztassék megérteni, hogy 105 olyan gyakorló orvosról van szó, akinek lakásában W. C. nem volt. Mit jelent az, hogy az orvosok életszínvonala ilyen szörnyűségesen leromlott? Azt jelenti, hogy az orvosok állandóan kisebb és kisebb lakásokba mennek. Sőt bátor vagyok a t. kormányzatot figyelmeztetni arra is, hogy Budapesten az orvosok 50%-a három szobában vagy pedig háromszobásnál kisebb lakásban lakik családjával együtt. Ezeknél az orvosoknál tehát az a helyzet, hogy náluk a rendelőszoba természetszerűen össze van kapcsolva a lakással és amikor abban a betegeknek nem rendelnek, a rendelőszobát is felhasználják lakószobának. Hogy ez mit jelent a betegre, az orvosra és az orvos családjára nézve, azt — úgyhiszem — nem kell itt bővebben kifejtenem. Fel kell hívnom a t. kormány figyelmét arra, hogy az életszínvonal, amelyet az orvosoknál még tapasztalunk, mindig csak az öregebb nemzedéknél van meg, annál a nemzedéknél, amely a régi boldogabb időben magának még valami módon vagyont szerzett, vagy amely a régi, jó orvosi gyakorlat áldásait élvezte. (Egy hang a baloldalon; Hadikölcsönt is jegyeztek!) Annak, aki hadikölcsönbe helyezte el a pénzét, természetesen semmije sem maradt meg, de a többinek talán még van valamilyen módja, ellenben a fiataloknál, akik most kénytelenek életüket tengetni, az orvosi nyomornak igazán olyan példáival találkozunk, amelyek már veszélyeztetik nemcsak az orvos további fejlődését és a továbbtanulás lehetőségét, de veszélyeztetik a beteg sorsát is, aki egy ilyen nyomorgó, ilyen szomorú helyzetben levő orvos kezelésére van bízva. A magyar orvosi kar humanizmusa, a magyar orvosi kar becsületessége, a magyar orvosi kar tisztessége a beteg társadalommal szemben igazán köztudomású. Sok mindenféle harácsoló embert láttunk ebben az országban, de harácsoló ember az orvosok között igazán nagy ritkaság. (Ügy van! Ügy van!) Az orvostársadalom úgy Budapesten, mint pedig a vidéken igazán a humánus felfogású nemzeti társadalom gerincéhez tartozik. (Tóth Pál: Ez igaz!) Ha ez igaz, milyen érdeke lehet a kormánynak és milyen érdeke lehet az országnak evvel az orvosi társadalommal szemben, amelytől kenyere javát már a lex Vass úgyis elvette, amennyiben az orvostársadalom nem tudott teljes mértékben ellenállani a lex Vass meghozatala idején azoknak a törekvéseknek, amelyek őt szocializálták, mondom, mi érdeke van most a kormányzatnak abban, hogy a köztisztÍLÉPVISELÖH4ZI NAPLÓ XIV. wmm ülése 1933 március 29-én, szerdán. 351 viselői karnak egyöntetű, — mondhatnám, aláhúzhatom, hogy egyöntetű — ellenállása dacára felállítsa ezt a rendelőintézetet? (Imrédy Béla pénzügyminiszter közbeszól.) T. miniszter úr, ahol olvasok köztisztviselői nyilatkozatokat, ahol csak beszélek köztisztviselőkkel, mindenütt ezt hallom. Hivatkoztam az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületben elhangzottakra, olvastam a lapokban magasrangú miniszteriális tisztviselők nyilatkozatait, — amelyek névvel vagy pedig név nélkül jelentek meg — arra vonatkozólag, hogy hogyan fogják ebben az Otba-ban egy helyen összezsúfolva az egész budapesti köztisztviselői társadalom igényeit ellátni. Nem tudom, hogy a miniszter urat ki informálja ebben a kérdésben, de ha akármelyik köztisztviselőt meg méltóztatik fogni saját minisztériumában, aki az Otba-ban nincsen érdekelve, ebben az esetben azt a választ méltóztatik kapni, hogy az egész köztisztviselői társadalom, a köztisztviselők maguk és a köztisztviselők családjai is, akik jövő orvosi kezelésüket nem látják biztosítva, teljes mértékben fel vannak háborodva annak a gondolatától is, hogy Budapesten egy helyre centralizálva akarják elintézni a köztisztviselői társadalom betegügyét. T. Képviselőház! Tisztelettel kérem, méltóztassék 15 percnyi meghosszabítást adni. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen! t Nem!) Akik hozzájárulnak a meghosszabbításhoz, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Kabók Lajos: Mi az? Az esti üléseket megszavazták!) Kisebbség. (Felkiáltások balfelől: Ellenpróbát kérünk!) Fábián Béla: Ellenpróbát kérnék. Elnök: Kérem a jegyző urat, méltóztassék megolvasni az igennel szavazókat. (Kabók Lajos: Nem vagyunk ötvenen! — Zaj.) Takách Géza jegyző (megszámlálván az igennel szavazókat): Tizenkettő! (Györki Imre: A határozatképességet is kérjük megállapítani! — Kabók Lajos: A jegyző nem jól számolta! Tizenhatan, tizenheten vagyunk! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék újból megszámlálni a szavazatokat. Takách Géza jegyző (újból megszámlálván az igennel szavazókat): Tizenhat! Elnök: Akik nem adják meg a megjhoszszabhítást, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni a nemmel szavazókat. Takách Géza jegyző (megszámlálván a nemmel szavazókat): tizennyolc! m (Kabók Lajos: Itt meg húszan voltak! — Zaj.) Fábián Béla: Nem határozatképes a Ház. Elnök: Ezt a kérdést most nem lehet felvetni. (Kabók Lajos: Dehogynem! Az elnök úrnak kell tudnia! — Zaj.) A Ház a meghoszszasbbítást nem adta meg. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk Halljuk!) Az a téma, amelyet az interpelláló igen t. képviselő úr felvetett, három tényezőt érdekel. Érdekli a kormányzatot, érdekli a köztisztviselői kart, és érdekli az orvostársadalmat. (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jóbbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Ami ennek az orvosi rendelőintézetnek ügyét illeti, ez a kédés nem újkeletű, mert a ko51