Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-156
20 Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése 19SS mércém 8-án, szerdán. ne f közvetlenül fizethessék, wem pedig a kémenysepr&mestereken át, ami a legtöbb esetben a kéniényseprőmestereknek egy-egy kerületben tízezerpengös vagy többször tízezerpengős jövedelmeket is jelent miniden munka nélkül. Ebbelni az esetben a munkaalkalmakat is szaporítanák, azonkívül pedig minden község jelentős összeget megtakaríthatna. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Mojzes János: Tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, akit mi úgy ismerünk, mint a kormány egyik legagilisabb tagját, (Éljenzés jobbfelől.) nyúljon végre bele ennek a kérdésnek rendezésébe és rendezze ezt a kérdést az általam előadottaknak megfelelően. (Elénk helyeslés.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Arra kérnék engedélyt, hogy válaszomat az ugyanezen tárgyban bejelentett és közvetlenül most következő második interpelláció után adhassam meg. (Helyeslés,) Elnök: Hasonló tárgyú interpelláció következvén, a Ház az engedélyt a miniszter úrnak megadja. Sorrend szerint következik Kóródi Katona János képviselő úr interpellációja a kéményseprési ügy rendezéséről. Kérem r a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Patacsi Dénes Jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása arról a miniszter úrnak, hogy a kéményseprési díjak kivetése körül a vidéken kiáltó aránytalanságok vannak! 2. Hajlandó-e a miniszter úr a kéményseprési ügyet egységesen és országosan rendezni? 3. Hajlandó-e a miniszter úr a tanyai körzeteket kivenni a kéményseprési kötelezettség szigorú teljesítése alól?', Budapest, 1933. évi március hó 1-én. Kóródi Katona János s. k.» Elnök: Kóródi Katona János képviselő urat illeti a szó. Kóródi Katona János: T. Ház! Ismét egy kérdés a Ház előtt, amelyben politikum nincs, és amelyet szociális szempontból és adózási szempontból kell elbírálni. T. Ház! Mi vidéki képviselők kénytelenek vagyunk ezt a problémát állandóan idehozni a Ház elé mindaddig, amíg ez a kérdés meg nem oldódik, mert ha a fővárosi állapotok mást mutathatnak is, a vidéken megdöbbentők ezen a téren az állapotok. Van olyan választóm például, — hogy egy konkrét esetet említsek — akinek házadója 4 pengő 90 fillér, ezzel szemben kéményseprési adója 8 pengő 64 fillér. Van olyan község a kerületemben, amelynek például vármegyei adója 29'9%, ezzel szemben a kéményseprési adója 12*55%. Ismét egy másik községben 29*9% a vármegyei adó, és 28% a kéményseprési adó. Ennek következménye az, hogy például egy 3800 lakosú községben 4160 pengőt szednek be kéményseprési adó címén. Egy másik községben, amelynek kereken 2000 lakosa van, 2400 pengőt szednek be kéményseprési adó fejében, úgyhogy ebben a kerületben, amelyben három község van, a kéményseprőmesternek adóban befolyt jövedelme 14.000 pengőt tesz ki. Ezt a mi népünk mai teherbíróképessége mellett már nem viselheti el. Arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék disztingválni a kéményseprési terhek tekintetében a nagy városok, azután a 10.000 lakoson aluli községek, végül pedig a tanyarendszerű községek között. Végeredményben a tűzveszedelem a városokban egészen más, mint a tanyán. Azt az álláspontot többé nem lehet elfogadni, hogy olyan tanyarendszerű (községek, amelyeknek százai 300—400 méternyire, sőt még nagyobb távolságra fekszenek egymástól, ugyanazokat a kéményseprési illetékeket fizessék. Csatlakozom ebben a tekintetben az előttem szólott képviselőtársamnak ahhoz a gondolatához, hogy itt csak egy radikális új kerületi beosztás fog segíteni. Éppen azért, mert sok munkanélküli van ebben a szakmában, ezt a kérdést is igyekezni kell a kenyérkérdés elvei alapján elintézni és több kenyeret juttatni. Ebben a tekintetben a jegyzőegyesületnek volt indítványa, amely javasolta, hogy községesítsék az egész kéményseprési rendszert. Bízzák a községekre. r A községek beszedik a járulékokat és ezenkívül a maguk hatáskörében intézik el az egész tűzoltási kérdést is. (Mojzes János: össze lehet kapcsolni!) Le kell szállítani a kéményseprési illetékeket. Szeged törvényhatósága megcsinálta, hogy egy kémény seprésének díját leszállította 15 fillérre. Miért nem tudják ezt megtenni az öszszes törvényhatóságok? Ha pedig ezt a törvényhatóságok nem tudják megtenni, akkor méltóztassék ezt a hatáskört kivenni a kezükből és méltóztassék generálisan, törvénnyel rendezni ezt a kérdést. Ebben a tekintetben is csatlakozom az előttem szólott t. képviselő úrnak kéréséhez. Kérjük a kereskedelemügyi miniszter úrnak gyors és erélyes intézkedését »népünk teherbíróképességével arányban. (Helyeslés.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr együttes választ ad a két interpellációra. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Az a körülmény, hogy a kéményseprési díjak tárgyában most egymásután két interpelláció hangzott el, bizonyítja, hogy ez a kérdés az^ országnak széles rétegeit közelről érdekli. Ezért a t. Ház szíves engedelmével valamivel részletesebben fogok ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés úgy áll, hogy a kéményseprési díjaknak megállapítása törvényeink szerint a helyhatósági szabályrendeletekre van bízva. Ez bölcs intézkedésemért a helyi viszonyokat, a speciális helyi körülményeket helyes e tekintetben figyelemibe ' venni és a jogszabályokat nem általános érvénnyel, hanem a helyi viszonyoknak megfelelően megalkotni. Igaz azonban az is, aimdre Mojzes János interpelláló képviselő úr utalt, hogy a törvény módot ad a kereskedelemügyi miniszternek arra, hogy a díjak nagyságát rendelettel is szabályozza. Kevéssel azután, hogy hivatalba léptem, foglalkoztam ezzel a kérdéssel azért, mert a hozzám érkezett sok panasz folytán saját választókerületemből már régebbről meglehetősen alaposan ismertem ezt a kérdést. Akkor kidolgoztattam egy rendelettervezetet, amely kibocsátásra alkalmas formában itt van nálam, és amely szabályozza a kéményseprési díjakat. Nem bocsátottam azonban ki ezt a rendeletet r abból a megfontolásból kiindulva, hogy talán helyesebb, ha az egyes statútumok, az egyes helyhatósági szabályrendeletek maguk rendezik ezeket a kérdéseket. Hogy ez megtörténjék, siettettem ezt a
