Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. munkát, és ennek eredményeképpen a 74 sta­tútum közül, amely erre vonatkozólag* az or­szágban érvényben van, újjá alkottatott, felül­bíráltatott és leszállított díjakkal életbeléptét­tetett 32 szabályrendelet. Most tehát azt kell eldönteni, hogy várjunk-e még két hónapig, amelyen belül remélem, hogy az összes többi szabályrendelet is módosítható, a helyi viszo­nyoknak megfelelően átalakítható és a meg­felelő leszállításokkal életbeléptethető lesz, avagy pedig avatkozzunk bele a dolgoknak mostani stádiumában a kérdésbe és bocsássunk ki egy rendeletet. En az utóbbira is hajlandó vagyok. Különben ebben a kérdésben a jövő héten megbeszélést fogok tartani, *— kérem az interpelláló képviselő urakat is, hogy azon je­lenjenek meg — és ott tárgyilagosan megvizs­gálván a kérdést, fogok dönteni abban a kérdés­ben, hogy a rendeletet kibocsássam-e, vagy sem. (Helyeslés.) T. Ház! Ezzel tulajdonképpen a kérdés ér­deme el volna intézve. Szükségesnek tartom azonban, hogy. a tárgyi igazság kedvéért még néhány megállapítást tegyek. (Halljuk! Hall­juk!) Az előző interpellációra adott válaszom­ban is hangsúlyoztam azt, amit a mai időkben mindenkinek szem előtt kell tartania, aki haza­fiasán és tárgyilagosan gondolkozik, hogy tudniillik a mai nagy nehézségek között az egymásiránti irigységet, gyűlölködést- vádas­kodást nem szabad tovább vinnünk. (Ügy van! Ügy van!) hanem ellenkezőleg az igazság sze­rint tiszta kénét kell nyújtanunk a helyzetről. (Elénk helyeslés.) így például a kéménysenrői hitbizományok óriási jövedelméről nem lehet beszélni ebben a parlamentben, ha ez nem igaz. Meg kell tehát állapítani, hogy ez az igazságnak megfelel-e, s ha megfelel az igazságnak, akkor lehet a dologról beszélni, — nézetem szerint akkor sem ebben a hangnemben — de a való­ságot mindenesetre meg kell állapítani. Mert ha ebben és az ehhez hasonló kérdések­ben nem honosítunk meg tárgyilagos, nyugodt atmoszférát, akkor a javulást ós a helyesebb fejlődés útját nem fogjuk tudni megtalálni. (Ügy van! Úgy van!) T. Ház! Hogy áll ebben a vonatkozásban a kérdés? Amikor 1926-ban a pengőértékre tér­tünk át, akikor a helyhatósági szabályrendele­tek átlagban a 3000 koronás kéményseprői dí­jakat 24 fillérben állapították meg, a várme­gyei és törvényhatósági városokban 20—22 fil­lérben, Budapest székesfővárosban pedig 17*5 fillértben. Mikor a gazdasági viszonyok rosz­szabbodtak, akkor a lakosság, és különösen az agrárlakosság érdekében lényeges enyhítések történtek. Nevezetesen eltöröltetett a kötelező kéményégetés. A kötelező kémény égetés egy nengőt jelent havonta, ami igen jelentékeny összeg. Ez az intézkedés a lakosság javára vált, és a kéményseprők igen tekintélyes jöve­delemtől estek eí. Azután megtörtént az az in­tézkedés, hogy a tanyai lakosság terheinek csökkentése érdekében eltöröltetett a szabály­rendeleteknek addig divatos kikötése, hogy tudniillik a tanyán a napidíj kétszerese es háromszorosa volt fizetendő, és eltöröltetett a tanyai ke mén ys en résnél addig követelhető kü­lön fuvardíj is. Ez rendkívül indokolt, de rend­kívüli enyhítés is volt a tanyai lakosság érde­kében, ami viszont a kéményseprőknél óriási .jövedelemkiesést jelentett, mert azt nem lehet tagadni, hogy egészen más dolog belterületen véírezni sorozatosan, egyik házban a másik után a kéményseprést, vagy pedig X kilomé­ülése 1933 március 8~án, szerdán. 27 terre járhatatlan utakon kimenni és ezért nem követelhetni nagyobb díjat, sőt még fuvardíjad sem. Ez tehát rendkívül lényeges intézkedés, ami igen helyes szociális érzékkel a tanyai la­kosság érdekében és a kéményseprők hátrá­nyára történt. Már most egy harmadik igen lényeges do­log történt. Tudniillik ezek a szabály rendeletek módosíttattak, és á módosításnál ez az alapdíj, amely — mint mondom — 24, 20 és 17*5 fillér volt, lcszállíttatott olyképpen, hogy ez az alap­díj községekben 20 fillér, a megyei városokban 18 filllér körül van. a törvényhatósági városok­ban pedig- 17—16 fillér körül mozog, tehát az egész vonalon 20—25%-os leszállítás hajtatott végre. Természetesen ez nem léphetett életbe azonnal, mert e szabályrendeletek megalkotása és jóváhagyása bizonyos bürokratikus fóru­•moíkon átmenve bizonyos ideig* tart, úgyhogy — mint az előbb említettem — a 74 szabály­rendelet közül eddig csak 32 lépett életbe ezzel a leszállítással. Ha már most ezt a három rendkívül lénye­ges leszállítást vesszük, akkor tárgyilagosan azt kell mondanunk, hogy nagyon sok történt az érdekelt lakosság érdekében, és azt is meg kell állapítanunk, hogy a kéményseprő-jöve­delmek rendkívül lényegesen leszállíttattak. De ez a folyamat itt nem állt meg, hanem meg­indult a kéményseprőkerületek számának lé­nyeges szaporítása is, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) ami a jövedelmeket rendkívül lé­nyegesen csökkentette és egyben az interpelláló Mojzes képviselő úr által is annyira kiemelt kémény sepr ősege di érdekek kielégítését is lehe­tővé tette. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez olyan módon történt, hogy felhivattak a hely­hatóságok az arányosításra olykép, hogy a vár­megyei és városi közületek ne 3500—6000 ké­ményt osszanak be, mint eddig, egy-egy kerü­letbe, hanem 2500—3000 kéményt. (Tóbler Já­nos: Abból is meg lehet élni!) Igen, az volt a gondolat, hogy abból is meg lehet élni. Ezáltal már a múlt esztendőben körülbelül ötven új kerüiet alakult, és 1933-ban megint körülbelül ötven új kerület fog alakulni. (Helyelés.) Buda­pest székesfőváros a legutóbbi napokban nem kevesebb, mint húsz új kéménysenrői kerületet rendszeresített. (Tóbler János: Helyes!) Ha már most azt nézzük, hogy miképpen alakult az állítólagos kéményseprői hitbizomá nyoknak — ahogy a képviselő úr kifejezte ma gát — a jövedelme, bocsánatot kérek, ez tár­gyilagosan nézve, meglehetősen szomorú képet mutat, mert ha háromezer darab kéménnyel —­ami az új kerületek átlagos kémény létszám a — számolunk és vidéken húsz fillér alapdíjat ve­szünk, ez ugyebár 3000-szer 20 fillért, havonta tehát 600 pengőt tesz ki. Ebből a 600 pengő bruttó jövedelemből köteles a kéményseprő két segédet és esetleg egy tanoncot tartani, az egyenes adókat és 3% forgalmiadót, (Tóbler János: OTI terheket fizetni!) 5% tűzoltó járu­lékot viselni, azonkívül szerszámokat kell be­szereznie, stb., tehát a netto jövedelme havi 300 pengő, feltéve, hogy a díjak tényleg befoly­nak. (Űgn van! Ügy van! a középen.) Hogyan áll azonban a dolog a díjakkal? Ezek a díjak közadók módiára hajtatnak be, tehát olyan arányban kanja meg a kéményseprő ezeket a a díjakat, amilyen arányban befolynak az adók. Ha tehát valahol az egyenesadóknak, mondjuk, 70%-a folyik be, akkor az a kéményseprő díjai­nak 70%-át kapja meg, ami azt jelenti, hogy a 20 filléres alapdíj ilyen kedvezőtlen esetben effektive 14 filléres alapdíjat jelent. 4*

Next

/
Thumbnails
Contents