Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
340 Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 193$ március Ê9~èn, szerdán. teni és kérem, hogy azokat a zárszámadási bizottságnak kiadni méltóztassék. Elnök: A zárszámadás és a jelentések kiadatnak a zárószámadási bizottságnak. Patacsi Dénes képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján felszólalásra kért engedélyt. A képviselő úr kérelmét tudomásul vettem és felszólalását a napirend megállapítása után fogja elmondani. Minthogy a Ház legutóbb úgy határozott, hogy hét órakor fog áttérni az interpellációkra, a tárgyalást megszakítom és javaslatot teszek a következő ülés tárgyára és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van napirendi szónok 1 ? Esztergályos János jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi indítványát -elfogadom, élek azonban felszólalási alkalmam során azzal a lehetőséggel, hogy a Mai Nap című politikai napilapnak egy rámvonatkozó közleményét itt a Ház nyilvánossága előtt felolvassam. A Mai Nap ma reggeli számában az Andrássy-szobor környékén tegnap lefolyt tüntetésről megemlékezvén, közvetlenül ez után azt írja az én tegnapi parlamenti beszédemről, hogy én ezt mondtam volna: {olvassa): «Szilíígyi Lajos kormánypárti képviselői a hadirokkantaknak az Andrássy-szobornál történt fegyelmezett gyülekezését zsaroló hadjáratnak nevezta, amely az ellenzéki oldalról megfelelő visszautasításban részesült». Felolvasom parlamenti beszédemnek idevonatkozó részét, a hiteles szöveget, amelyben ez a zsaroló hadjárat kifejezés foglaltatik. Szórói-szóra a következőket mondottam (olvassa): «Minden idők kormányának kényes és nehéz kérdése volt a hadirokkant-kérdés és nehéz kérdés volt ez a szociáldemokratapárt számára is, akkor, amikor szociáldemokrata hadügyminisztere volt az országnak. En az elhangzott felszólalások után vettem magamnak azt a fáradságot, hogy a Népszavának akkor megjelent példányait még egyszer átböngésszem és a kezemben lévő számokkal tudom igazolni, hogy Böhm Vilmos hadügyminiszter úr a hadirokkantak követeléseitől nem tudott másképpen megszabadulni, csak úgy, hogy egyszerűen rájuk sütötte az ellenforradalmiság bélyegét és kiutasította a küldöttséget. Ilyen módon könnyű rövid úton elintézni a hadirokkant-kérdést. Itt van a Népszava 1919 január 15-iki száma és itt van a Magyar Hirlap 1919 január 30-iki száma azokból az időkből, amikor a küldöttségeket a szociáldemokrata hadügyminiszter formálisan lerázta a nyakáról. Zsaroló hadjáratnak nevezte Böhm Vilmos a hadirokkantak mozgolódását (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! — Zaj. — Peyer Károly: Tudni kell, hogy azok a Kun Béla emberei voltak abban az időben! 5400 koronát követelő emberek voltak! Nem voltak hadirokkantak!) és ilyen . tüntetését, mint amilyen ma is volt itt az Andrássy-szobor körűig és ellenforradalmi akcióban való részességgel gyanúsította mindazokat a hadirokkantakat^ akik tö.bbet mertek követelni, mint amit ő abban az időben lehetségesnek tartott.» (Zaj.) T. Képviselőház! Minden olvasni és írni tudó ember megállapíthatja ebből, hogy én mit mondottam és mégis ezzel homlokegyenest ellentétben álló hírlapi közlemény jelent meg a Mai Nap mai számában. (Zaj.) Nem az első eset az, hogy az én parlamenti felszólalásomat olyan módon reprodukálja egyik, vagy másik napilap, hogy ez a reprodukció alkalmas arra, hogy az országban engem közmegvetésnek tegyen ki. Egyszer már egy ilyen esetet a parlament elé hoztam és akkor a parlamenti tudósítók szindikátusa foglalkozott felszólalásommal és engem erősen elítélt amiatt, hogy itt a parlamentben a szívemből feltörő érzéseknek kifejezést adtam és minősítettem azt az eljárást, amit sérelmeztem. Most nem fogok beleesni ugyanabba a hibába, nem használok semmiféle kifejezést az illető parlamenti tudósítóval szemben, aki ilyen módon állított be engem a nagy nyilvánosság előtt, hanem felolvasván azt, amit szórói-szóra mondottam, innen a Ház ülésterméből szólítom fel egyrészt a Mai Nap szerkesztőségét, hogy holnapi számában tartsa erkölcsi és becsületbeli kötelességének, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen) , hogy a ma hozott hamis közleményt rektifikálja, másrészt pedig innen a Ház ülésterméből intézem azt a tiszteletteljes kérelmet a parlamenti tudósítók szindikátusához, hogy méltóztassék foglalkozni ezzel az esettel és elégtételt kérek és követelek a parlamenti tudósítók szindikátusától, (Helyeslés a jobboldalon.), hogy másodszor ne vádoltassam meg azzal, hogy itt elhamarkodottan pálcát török egy parlamenti tudósító miatt esetleg a parlamenti tudósítók összessége felett is. Bizton remélem, hogy ,mind a két részről az elégtételt meg is fogom kapni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Feliratkozva nincsen senki. (Pakots József szólásra jelentkezik.) Elnök: Pakots József képviselő úr kíván szólni. Pakots József: T. Kép viselőiház! Teljesen érthetőnek találom Szilágyi Lajos képviselőtársam felszólítását, amennyiben vele szemben csákugyan egy méltatlan és meghamisított közlemény jelent volna meg. En azonban végighallgattam most és végighallgattam tegnap is t. képviselőtársam beszédét és ma ezt az idézetet is és -ebből meg kell állapítanom a következőket. T. képviselőtársam csakugyan a «zsaroló hadjárat» kifejezést nem úgy értette, mint ahogy itt ma interpretálta, (Szilágyi Lajos: Felolvastam!) de viszont a mondatfűzés szelleme szerint érthető volt úgy is. (Elénk ellentmondás a jobboldalon. — Mihályffy Vilmos: Csúnya dolog!) Kérem, uraim, így nem intézzük el a dolgot. (Szilágyi Lajos: Hogy lehet ilyet mondani? Egy épeszű emberről lehet ezt egyáltalában feltételezni?) Azt a szolidaritást, amely a képviselőket egymáshoz fűzi, teljesen átérzem, de viszont a képviselő^ uraktól meg kell azt követelni, a sajtó nagy érdekeire való tekintettel, hogy ne méltóztassanak olyan dolgokat imputálni egy közleménybe, amelyet az nem kíván mondani. (Szilágyi Lajos: Világosabban nem tudok beszélni!) Ha ez nem elég, amit én mondok, méltóztassék még egyszer teljesen tisztán és világosan értelmezni azt a mondatot. Ebben a mondatban az van, hogy zsaroló hadjáratnak minősítette Böhm Vilmos annakidején a rokkantak sürgetését éppen úgy egy tömeg előtt, mint amilyen tömeg tegnap itt a Képviselő-
