Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

340 Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 193$ március Ê9~èn, szerdán. teni és kérem, hogy azokat a zárszámadási bizottságnak kiadni méltóztassék. Elnök: A zárszámadás és a jelentések ki­adatnak a zárószámadási bizottságnak. Patacsi Dénes képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján felszólalásra kért engedélyt. A képviselő úr kérelmét tudo­másul vettem és felszólalását a napirend meg­állapítása után fogja elmondani. Minthogy a Ház legutóbb úgy határozott, hogy hét órakor fog áttérni az interpellációkra, a tárgyalást megszakítom és javaslatot teszek a következő ülés tárgyára és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló törvény­javaslat folytatólagos tárgyalása. Van napi­rendi szónok 1 ? Esztergályos János jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi indítványát -elfogadom, élek azon­ban felszólalási alkalmam során azzal a lehe­tőséggel, hogy a Mai Nap című politikai napi­lapnak egy rámvonatkozó közleményét itt a Ház nyilvánossága előtt felolvassam. A Mai Nap ma reggeli számában az Andrássy-szobor környékén tegnap lefolyt tün­tetésről megemlékezvén, közvetlenül ez után azt írja az én tegnapi parlamenti beszédemről, hogy én ezt mondtam volna: {olvassa): «Szilíígyi Lajos kormánypárti képviselői a hadi­rokkantaknak az Andrássy-szobornál történt fegyelmezett gyülekezését zsaroló hadjáratnak nevezta, amely az ellenzéki oldalról megfelelő visszautasításban részesült». Felolvasom parlamenti beszédemnek ide­vonatkozó részét, a hiteles szöveget, amelyben ez a zsaroló hadjárat kifejezés foglaltatik. Szórói-szóra a következőket mondottam (ol­vassa): «Minden idők kormányának kényes és nehéz kérdése volt a hadirokkant-kérdés és nehéz kérdés volt ez a szociáldemokratapárt számára is, akkor, amikor szociáldemokrata hadügyminisztere volt az országnak. En az elhangzott felszólalások után vettem magam­nak azt a fáradságot, hogy a Népszavának akkor megjelent példányait még egyszer át­böngésszem és a kezemben lévő számokkal tu­dom igazolni, hogy Böhm Vilmos hadügymi­niszter úr a hadirokkantak követeléseitől nem tudott másképpen megszabadulni, csak úgy, hogy egyszerűen rájuk sütötte az ellenforra­dalmiság bélyegét és kiutasította a küldött­séget. Ilyen módon könnyű rövid úton elin­tézni a hadirokkant-kérdést. Itt van a Nép­szava 1919 január 15-iki száma és itt van a Magyar Hirlap 1919 január 30-iki száma azok­ból az időkből, amikor a küldöttségeket a szo­ciáldemokrata hadügyminiszter formálisan le­rázta a nyakáról. Zsaroló hadjáratnak nevezte Böhm Vilmos a hadirokkantak mozgolódását (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! — Zaj. — Peyer Károly: Tudni kell, hogy azok a Kun Béla emberei voltak abban az időben! 5400 koronát követelő emberek voltak! Nem voltak hadirokkantak!) és ilyen . tüntetését, mint amilyen ma is volt itt az Andrássy-szobor körűig és ellenforradalmi akcióban való ré­szességgel gyanúsította mindazokat a hadi­rokkantakat^ akik tö.bbet mertek követelni, mint amit ő abban az időben lehetségesnek tartott.» (Zaj.) T. Képviselőház! Minden olvasni és írni tudó ember megállapíthatja ebből, hogy én mit mondottam és mégis ezzel homlokegyenest el­lentétben álló hírlapi közlemény jelent meg a Mai Nap mai számában. (Zaj.) Nem az első eset az, hogy az én parlamenti felszólalásomat olyan módon reprodukálja egyik, vagy másik napilap, hogy ez a reprodukció alkalmas arra, hogy az országban engem közmegvetésnek te­gyen ki. Egyszer már egy ilyen esetet a par­lament elé hoztam és akkor a parlamenti tudó­sítók szindikátusa foglalkozott felszólalásom­mal és engem erősen elítélt amiatt, hogy itt a parlamentben a szívemből feltörő érzéseknek kifejezést adtam és minősítettem azt az eljá­rást, amit sérelmeztem. Most nem fogok bele­esni ugyanabba a hibába, nem használok semmiféle kifejezést az illető parlamenti tudósítóval szemben, aki ilyen módon állított be engem a nagy nyilvánosság előtt, hanem felolvasván azt, amit szórói-szóra mondottam, innen a Ház ülésterméből szólítom fel egyrészt a Mai Nap szerkesztőségét, hogy holnapi szá­mában tartsa erkölcsi és becsületbeli köteles­ségének, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobbol­dalon és a középen) , hogy a ma hozott hamis közleményt rektifikálja, másrészt pedig innen a Ház ülésterméből intézem azt a tisztelettel­jes kérelmet a parlamenti tudósítók szindiká­tusához, hogy méltóztassék foglalkozni ezzel az esettel és elégtételt kérek és követelek a parlamenti tudósítók szindikátusától, (He­lyeslés a jobboldalon.), hogy másodszor ne vádoltassam meg azzal, hogy itt elhamarko­dottan pálcát török egy parlamenti tudósító miatt esetleg a parlamenti tudósítók összes­sége felett is. Bizton remélem, hogy ,mind a két részről az elégtételt meg is fogom kapni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Feliratkozva nincsen senki. (Pakots József szólásra jelentkezik.) Elnök: Pakots József képviselő úr kíván szólni. Pakots József: T. Kép viselőiház! Teljesen érthetőnek találom Szilágyi Lajos képviselő­társam felszólítását, amennyiben vele szemben csákugyan egy méltatlan és meghamisított közlemény jelent volna meg. En azonban vé­gighallgattam most és végighallgattam teg­nap is t. képviselőtársam beszédét és ma ezt az idézetet is és -ebből meg kell állapítanom a következőket. T. képviselőtársam csakugyan a «zsaroló hadjárat» kifejezést nem úgy értette, mint ahogy itt ma interpretálta, (Szilágyi Lajos: Felolvastam!) de viszont a mondatfűzés szel­leme szerint érthető volt úgy is. (Elénk ellent­mondás a jobboldalon. — Mihályffy Vilmos: Csúnya dolog!) Kérem, uraim, így nem intéz­zük el a dolgot. (Szilágyi Lajos: Hogy lehet ilyet mondani? Egy épeszű emberről lehet ezt egyáltalában feltételezni?) Azt a szolidaritást, amely a képviselőket egymáshoz fűzi, teljesen átérzem, de viszont a képviselő^ uraktól meg kell azt követelni, a sajtó nagy érdekeire való tekintettel, hogy ne méltóztassanak olyan dol­gokat imputálni egy közleménybe, amelyet az nem kíván mondani. (Szilágyi Lajos: Vilá­gosabban nem tudok beszélni!) Ha ez nem elég, amit én mondok, méltóz­tassék még egyszer teljesen tisztán és világo­san értelmezni azt a mondatot. Ebben a mon­datban az van, hogy zsaroló hadjáratnak minősítette Böhm Vilmos annakidején a rok­kantak sürgetését éppen úgy egy tömeg előtt, mint amilyen tömeg tegnap itt a Képviselő-

Next

/
Thumbnails
Contents