Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

Âz országgyűlés képviselőházának tói. (Peyer Károly: Na! Na! Ne neveletlenkedjék itt! Maga hólyag!) Elnök: Meskó és Peyer képviselő urakat rendreutasítom. A képviselő urak őrizzék meg a ház méltóságát és ne használjanak sértő ki fejezéseket. (Zaj. — Peyer Károly: Nem szett-etem, ha valaki zsidózik, amikor zsidóknál zabál !) Meskó Zoltán: Én nem megyek bele családi vonatkozásokba. Nem akarom követni (Peyer Károly: Ne antiszemitáskodjék napidíjért!) a képviselő urat, JNem tudom, a képviselő úr milyen felekezethez tartozik. Valószínűleg felekezetnélküli. (Zaj. — Peyer Károly valamit közbeszól.) Nem követem ezen a terén a képviselő urat. Ha a képviselő úr akarja tudni családi vonatkozásaimat, szívesen szolgálok velük. Az én apósom első virilista volt, több millió tulajdonosa. (Zaj. — Jánossy Gábor: Nem érdekli ez az országot!) a szerbek tönkretették, adóztatták. Én senkitől nem kaptam kegydíjat Akkor, amikor a megszállás jött és a szerbek az egész vonalon mindent elvettek, kölcsönt vettem fel ott, ahol adtak, kamatra. (Peyer Károly: Ne antiszemitáskodjék napidíjért!) Kikérem magamnak az ilyen hangot. Felkérem a képviselő urat, tessék megismételni kijelentéseit más helyen. (Folytonos zaj.) Én nem jövök rágalmakkal, amilyenekkel ön jön. Jöhetnék pedig az ön családi dolgaival, de nem jövök. (Peyer Károly: Ne ízléstelenkedjék! — Elnök csenget. — Peyer Károly: Nem szeretem az ilyen frázisokat! — Folytonos zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat újból rendreutasítom. A képviselő urakat figyelmeztetem, hogy a tárgyalás nyugodtságát, higadtságát őrizzék meg, mert a folytonos személyeskedés a tárgyalás elfajulására vezet. A képviselő úr pedig folytassa beszédét és szíveskedjék a tárgynál maradni. (Peyer Károly: Hitler-pojáca!) Meskó Zoltán: Ezek a közbeszólások arravalók, hogy elvegyék az élét ennek a beszédnek és megint azt mondhassák, hogy a nemzeti szocialista Meskó beszéde derűs volt, (Györki Imre: Böszörményi vagy Meskó? — Peyer Károly: Vigyázzon, mert jön a Böszörményi! — Zaj!) Nézze, én jövök a bútoraival és ön mindjárt elhallgat. Nem is válaszolok Önnek. (Zaj a jobboldalon.) Sajátságos, hogy amikor a szegény emberek érdekéről beszélek, amikor a rokkantakról beszélek, amikor a, nemzetközi nagytőkét támadom, amikor a síbereket támadom, akkor azok itt védelmet találnak azon az oldalon. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez nagyon furcsa. Szégyeljék magukat! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ajaj!) Nem lehet a közvéleményben a nemzeti szocialista mozgalmat nevetség*essé teotini. Hiába próbálkoznak, hiába írják a lapjaikban. A magyar közvélemény tudja, hogy mi igenis a fajtánkért küzdünk. (Peyer Károly: Egyenesen fizetni kellene, napidíjat kellene adni magának, hogy csak maradjon azon az elven! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj és közbeszólások jobbfelől és a középen.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Meskó Zoltán: Amikor a háborús vagyonok és a Károlyi-vágyon elkobzásáról volt szó, a Házban indítványoztam, hogy ez az elkobzott vagyon a földbirtokreform céljaira fordíttpssék és elsősorban a rokkantaké legyen. Itt van a napló. 1921 augusztus 3-án mondottam ezt. Akkor tárgyaltuk a hazaárulók . ülése 193$ március 29-én, szerdán. 339 vagyoni felelősségéről szóló 1915:XVIII. te. kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. Azt indítványoztam, hogy az elkobzott hitbizománynak az a része, amely az állam javára jutna, a hadirokkantak között osztassék szét. Megindokoltam. Azt mondottam: ennek a törvénynek meglesz az ereje, mert ha ezt a vagyont tényleg a rokkantak között osztják fel, azt senki többet az életben vissza nem veszi, mert a mankójukkal fogják megvédeni a magyar rögöt. !Nyole szótöbbséggel szavaztuk le az akkori igazságügyminisztert, mert a Ház többsége ezt elfogadta. Ebből tehát törvény lett. Miért nem hajtották ezt végrel Ma sincs végrehajtva. Ügy hallottam, hogy közben valami ösztöndíjalapot csináltak ebből az öszszegből. (Zaj a jobboldalon.) T. Képviselőház! Az idő rövidségénél fogva csak röviden beszélhetek a tárgyhoz. Kérem az igen t. honvédelmi miniszter urat, hogy a részletes tárgyalásnál vegye figyelembe azokat a bármely oldalról jövő indítványokat, amelyek azt célozzák, hogy a hadirokkantak mind kedvezményben, mind pedig pénzsegélyben nagyobb összeghez jussanak. Magára a járadék kifejezésre vonatkozólag azt tartanám helyesnek és indítványozom is, hogy a hadirokkanttörvényjavaslat szövegében használt járadék kifejezés helyett a tiszteletdíj kifejezés használtassák, hogy a most élő nemzedéket és az utódokat is figyelmeztesse arra, hogy a hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel és hadiárvákkal szemben tisztelettel kötelesek adózni. Nem tudom a járadék kifejezést elfogadni, mindenesetre már a törvényjavaslat szövegezésében valahogyan kifejezésre kell juttatnunk azt a határtalan tiszteletet és szeretetet, amellyel a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvákkal szemben viseltetünk. T. Képviselőház! Legyen szabad még egy indítványt előterjesztenem. (Olvassa): «Indítványozom, hogy a külföldre törvényellenesen, a törvény kijátszásával kicsempészett vagyonokat a hadirokkantellátás céljaira foglalja le az állam.» Lehet, hogy ennek a rendelkezésnek nem lesz meg a százszázalékos eredménye, mert többen módot és eszközöket találnak a kibújásra és kibújnak a lefoglalás alól, de mindenesetre meglesz etikai és erkölcsi szempontból az az óriási hatása, hogy különbséget teszünk a becsületes, hazájáért szenvedő rokkant és a síber között, aki vagyonát kivitte az országból a legnehezebb időkben. A javaslatot csak azért nem fogadom el, mert kevésnek tartom. Hangsúlyozni kívánom, meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök úr a mai nehéz időkben elment addig, ameddig mehetett, a magam részéről azonban, mert a javaslat nem foglalja magában azokat a pénzszerzés módjára vonatkozó radikális intézkedéseket, amelyeket javasoltam, ez oknál fogva nem tudom elfogadni a javaslatot. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Van szerencsém a magyar államnak az 1931/32. évről szerkesztett zárszámadását az ehhez tartozó Legfőbb Állami Számvevőszéki jelentéssel együtt beterjeszteni és kérem, hogy azokat a zárszámadási bizottságnak kiadni méltóztassék. Van szerencsém a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének az 1932/33. évi költségvetési hitelekkel szemben az egyes költségvetési fejezeteknél ezen számadási év első felének végén mutatkozó eltérésekről szerkesztett jelentését és az ehhez tartozó kimutatásokat beterjesz-