Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
338 Az országgyűlés képviselőházának 1 akkor, amikor a nagy, gazdag, hatalmas Anglia a háborús vagyonokat 80% erejéig megadóztatta, itt a Ház elé terjesztettem, hogy a háborús vagyonokat itt is adóztassák meg a rokkantak javára. A nemzetgyűlés bölcsesége, — pedig sokszor leszólták azt az első nemzetgyűlést teljesen igazságtalanul — megértéssel volt a rokkantak iránt és egyhangúlag elfogadta indítványomat, három határozati javaslatot terjesztettem be, s mind a háromban követeltem a háborús vagyonok radikális megadóztatását. A Ház mindig bölcs volt, csak a miniszter nem hajtotta végre a határozatot. Tessék megnézni a régi törvényeket, tessék megnézni az elfogadott javaslatokat. S akadt pénzügyminiszter, aki bukása ntán es-y gazdasági egyesületben — nem agráregyesületben, hanem merkantilegyesületben —előadást tartva, azzal dicsekedett, hogy ezt a szerinte hülye javaslatot nem hajtotta végre. Bocsánatot kérek, ha Anglia meg tudta tenni, nálunk nem lehetett megtenni? Nemi lehetett megtenni abban az országban, amely a legjobban védekezett, amely a legjobban kivette a részét a világháború minden szenvedéséből, ahol a háborús vagyonok milliókra növekedtek meg, ahol a Strassernék moslékot adtak a magyar katonának, amikor hazajött sebesülten és ahol az a rokkant katona örülhet, ha a háborús vagyonok tulajdonosainak autói nem gázolják el az országúton 1 ? Büszke vagyok rá, t. Képviselőház, hogy én terjesztettem elő ezt a javaslatot itt a Házban és hogy azok közé a képviselők közé tartozom, akikre nem lehet ráolvasni régi beszédeiket, hogy akkor másképen beszéltek. Ma is azt hirdetemi itt, amit hirdettem, mióta itt a Házban vagyok: a keresztény fajmagyarság érdekeiért küzdünk itt. (Helyeslés a balközépen.) A keresztény fajmagyarságnak, magyar testvéreimnek érdeke pedig megkívánja, hogy itt megbélyegezzem azt az eljárást, amely a háborús vagyonokat akkor, amikor lehetett volna, nem adóztatta meg. (Jánossy Gábor: Ma nem lehet?) Azóta elspekulálták, eltőzsdézték. Rátérek azonban még a maradványokra. A háborús vagyon akkor kibujt az akkori pénzügyminiszter urak kevés bölcsesége. megalkuvása és nem tudom, külföldi kölcsön után való szaladgálása következtében, azt gondolták, a világ szabadkőművesei majd nem adnak kölcsön ennek a Magyarországnak, ha itt a háborús vagyonokat megadóztatják. Ez a taktikázás, ez a megalkuvás megbosszulta ma,gát- Azért koldul ma a rokkant, azért pirul minden tiszteséges magyar ember, amikor azt a tízfillért odanyújtja a szegény rokkant kezébe, aki mást várt a háború után. Különösen arról az oldalról, athol adhattak volna, ahonnan el kellett volna venni, izgatják ma a légióban a szegény rokkantat, amikor koldus lett az, egész ország. Elismerem a miniszterelnök úr jószándékát. meg vagyok róla győződve, hogy szívvellélekkel mindent megadna a rokkantaknak. Nem szabad ezt senkinek sem kétségbevonni, mert ezzel a miniszterelnök úr hazafiságát, katonavoltát és magyarságát vonná kétségbe. De igenis, akkor kellett volna megfogni a dolgot, amikor még meg lehetett volna fogni. De van egy másik dolog is; itt vannak a kisíbolt vag von ok. Ne játszunk a szavakkal. (Jánossy Gábor: Kik azok?) Amikor kiadták a bankzárlatrendeletet, kisíbolták a vagyonokat. Tessék ezeket a vagyonokat lefoglalni. (Jánossy Gábor; Neveket kérünk! — Erdélyi 65. ülése 1933 március 29-én, szerdán. Aladár: Azt kellene igen, a névsort idehozni!) A miniszterelnök úrnak módjában van a névsort bármikor megkapni, ha nem is a teljes névsort. Meg vagyok róla szentül győződve, hogy ő tud is neveket éppen úgy, mint én, de nem azért vagyunk itt, hogy egypár embert kipécézzünk, hogy személyeskedjünk; majd leszek bátor a miniszterelnök úrnak összegyűjtött adataimat rendelkezésére bocsátani. (Jánossy Gábor: Ez nem személyeskedés!) De lehetetlen állapot az, ami van, mert tudok és hallottam olyan férfiakról, akik felvettek hiteleket, hogy kisíbolhassák. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a törvényjavaslathoz szólni. Meskó Zoltán: Bocsánatot kérek ... Elnök: A bocsánatkérést tudomásul veszem. Tessék a javaslathoz szólni. (Derültség.) Meskó Zoltán: Velem született udvariasságomnál és kötelessékérzetemnél fogva meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt, de szerény véleményem szerint, amikor azt állítom, hogy a rokkantnak joga van a kisíbolt vagyonokhoz, ez a tárgyhoz tartozik igenis, joga van hozzá, mert az ő vérén, verejtékén szerezték azokat a vagyonokat, amelyeket lelketlen bitangok kisíbolták. Elnök: Képviselő úr, ez a kifejezés beleütközik a házszabályokba. Méltóztassék ilyenektől tartózkodni. Meskó Zoltán: Egyszer a Házban azt találtam mondani, hogy Léderer Mici bestia. Ezért akkor az elnök úr rendreutasított. Elnök: Kérem, képviselő úr, tessék a tárgynál maradni. Meskó Zoltán: Akkor azt találtam kérdezni, hogy minek mondjam azt a nőt, aki egy hentesmestert megölt, megnyúzott és feltransírozott. Elnök: Tessék a javaslattal foglalkozni. (Jánossy Gábor: Az a nő démon!) Meskó Zoltán: Itt sem tudom, minek minősítsem azt, aki az országot megkárosítja, a vagyonokat kisíbolja, a dolgozókat kiuzsorazza s a gazdasági életből a pénzt elvonia. Nem tudok erre hirtelen parlamentáris kifejezéssel élni; mindenestére tanulmányozni fogom a dolgot, hogy a következő alkalommal erre megfelelő kifejezést találjak. Addig is a közvéleményre bízom, hogy miként minősítőezeket a gentlemanokat. Elnök: Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, tessék a tárgyra térni. Meskó Zoltán: Elég az hozzá, hogy ezeket a síbereket még a mai napig sem adóztatták meg a hadirokkantak javára és vagyonuk nincs lefoglalva, oedig a miniszterelnök úrnak csak egy tollvonásába kerülne. (Peyer Károly: Hot van már az a vagyon?!) Nem tudom, miért nevet ezen a képviselő úr. En tudom, hogy hol van, Liéhtensteinban, Vaduzban. Svájcban. Csak tessék kimondani, hogy az, aki vagyonát nem jelenti be, fegyházat kap, elveszti állampolgárságát, vogelfrei lesz az országban, a feljelentő pedig az összegnek 30%-át kapja, akkor mindjárt előkerülnek a vagyonok. (Peyer Károly: Végre egy munkaalkalom!) Önök, a nagytőke munkásai, nagyon könnyen veszik ezt. én azonban nem olyan könnyen veszem, t. képviselő úr, mert'ez sokkal fontosabb dolog. Nem kell mindig falazni a zsidó nagytőkénele, képviselő úr. (Elénk derültség. — Peyer Károly: Magát a háború alatt zsidók tartották ki Banán! Ne beszéljen! Vigyázzon, leleplezem! — Derültség. — Zaj.) A mocskos szájat megszoktam a képviselő úr-
