Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

336 Az országgyűlés képviselőházának 16 ő. illése 193$ március 29-én, szerdán. Özvegynek, de valamilyen egyéb címen, neveltetési vagy munkanélküliségi pótlék címén, vagy akármilyen más címen annak, aki szegény, valamilyen pótdíjat adjanak és így arányosítsák az illetményeket, hogy eltűnjék az a nagy különbség. (Helyeslés.) Mintegy 35.000 hadiözvegynél ez az emelés összegszerűleg havi 105.000 pengőt, évente 1,260.000 pengőt jelentene. A pénzbeli ellátás azonban csak egy hányada azoknak a kedvezményeknek és juttatásoknak, amelyeket a törvényjavaslat a rokkantak részére kodifikálni készül. Én ezeket a kedvezményeket hasonló megítélésben részesítem, mint Szilágyi Lajos t. képviselőtársam tegnapi nagy beszédében. Fontosak ezek, mert alacsonyabb osztályban levő rokkantaknak és hadiözvegyeknek a pénzlbeli ellátás nem nyújthat megélhetést, a törvényjavaslatnak ezek a szakaszai viszont sok esetiben új egzisztenciát teremthetnek annak az alacsonyabb fokú hadirokkantnak, vagy hadiözvegynek. Fontos rendelkezések vannak ezekben a juttatásokban. Igen fontosnak és a hadirokkantakra nézve jelentős kedvezménynek tartom az iskoláztatás teréoi nyújtott segélyeket is, amelyeket a rokkantak és hadiözvegyek gyermekei bizonyos klasszifikáció esetén kapnak, amelyet lejjebb szállítottak a nem rokkantak gyermekeivel szemben, amit szintén helyeslek, hogy tudniillik legalább jó előomenetelű már megkapja azt a kedvezményt, amelyet a nem hadirokkant gyermeke csak jeles eredmény esetén érhet el. A javaslatnak azok a rendelkezései is lényeges kedvezményt juttatnak a rokkantaknak, amelyek az utazások körül mozognak. Előttem felszólalt képviselőtársamhoz csatlakozva, szeretném, ha a kormány már ebiben a törvényjavaslatban lefektetné ennek mértékét, és nem bízná külön kereskedelemügyi, vagy honvédelmi minisztériumi rendeletre, hogy esetenkén (milyen kedvezményt ad a 'hadirokkantnak. (Jánossy Gábor: Törvényben kell biztosítani! Igaza van!) A törvényjavaslatban bizonyos részben biztosítva van, de szeretném, ha minden egyes hadirokkant osztályozás nélkül megkapná ezt a kedvezményt (Helyeslés.), mert ez összegszerűen nem jelent megterhelést, viszont éppen azok a 'hadirokkantak, akiknek a havi pénzbeli ellátását a minimumra csökkentve, csak szimbólumként adjuk azt a két pengőt, hogy el legyen ismerve az ő hadirokkantságuk, itt megtalálhatják számításukat azzal, hogy a vasúton és egyéb közlekedési eszközökön kedvezményük van. T. Képviselőház! A javaslat 21. §-a igen helyesen lehetővé teszi, hogy a hadirokkant (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.), akinek időközben súlyosbodott az állapota, újból felülvizsgálatra jelentkezhessek. (Helyeslés a középen.) Helyes. Sajnos, ez a humánus rendelkezés a gyakorlatban nagyon sokszor nem érvényesül. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek illusztrálására konkrét példát hozzak fel. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Olvassa): «A szarvasi járásban alakult igénymegállapító bizottság Pekárik Mihály hadirokkant százalékemelés iránti kérelmetárgyában a következő határozatot hozta: (Halljuk! Halljuk!) Pekárik Mihály szarvasi lakos háborús eredetű keresetcsökenőképességét száz, százalékban állapítjuk meg. Ezen véghatározatot jóváhagyás és a járadék utalványozása végett a magyar királyi honvédelmi miniszter úrhoz felterjesztjük. Indokolás. A m. kir. 5. sz, honvéd- és közrendészeti kórház lelete szerint a polgári munka- és keresetképesseg csökkenés a kérelmezőnél száz százalék, miért is rokkantsági fokát a lelet szerint kellett megállapítani. Erről a hadirokkant értesítést kap. Szarvas, 1932. november 23. Főszolgabíró». Itt van a következő véghatározat. (Olvassa): «A szarvasi járás főszolgabírója. Tárgy: Pekárik Mihály hadirokkant, szarvasi lakos százalékemelés iránti kérelme. Elöljáróságnak Szarvas. Értesítse folyamodót, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter úr 172.514. számú határozatával hadirokkantsági fokát továbbra is 50%-ban állapította meg. Szarvas, 1933. évi február hó 18-án». (Jánossy Gábor: Indokolás nines'?) Semmi indokolás. Azt akarom éppen felhozni, hogy van egy igénymegállapító bizottság, van egy honvéd- és közrendészeti kórházi lelet (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!), amely száz^ százalékban állapította meg a rokkantságot és arra a minisztériumból kimegy egy^ rövid értesítés, hogy a rokkantság marad továbbra is 50%-os. Önkéntelenül is kérdezi az ember: miért? Valami indokolásnak kellene lennie a minisztériumnak ehhez a rendeletéhez, akármilyen, de valami kell, mert itt valami hiányzik. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Én azt hiszem, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úrnak, mint honvédelmi miniszternek» nincs tudomása az ilyen rendelkezésekről, mert ezt a szellemet még a népjóléti minisztériumból vették át, amikor 1928-ban a hadirokkantak rokkantsági fokának megítélésénél egyszerre kitalálták az úgynevezett eredeti okmányokkal való bizonyítást. 1928 óta többé nem fogadták el bizonyító erőül azt, hogy valakiben gránátszilánk, vagy srapnellgolyó van, hanem kellettek eredeti bizonyítványok. Elfelejtették, hogy 1918-ban forradalom és összeomlás volt, amely a nagy monarchia minden szervezetét megsemmisítette. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A kórházak minden irománya megsemmisült, vagy idegenben, hozzáférhetetlen helyen van. Volt olyan képviselőtársam, aki konkrét esetet is hozott fel erre. Én arra kérem a törvényhozást, módosítsa ezt a szakaszt oly értelemben, hogy nemcsak akkor lehet valakit rokkantnak elismerni, ha eredeti okmányai vannak, hanem akkor is, ha más, hitelt érdemlő módon igazolja azt. (Helyeslés jobbfelől.) Nem gondolok itt a komaasszony tanúbizonyságára, hanem gondolok a honvédkórházak leletére és más közhitelű bizonyítványra, de nem pusztán az eredeti, de beszerezhetetlen okmányokra. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! A törvényjavaslat 12. §-a is fontos életszükségletét szabályozza a rokkantaknak, a gyógykezeltetés kérdését. A gyógykezeltetés kérdését, illetőleg ennek szabályozását a magam részéről nagyon fontosnak tartom, mert hiszen a testileg és egészségükben sérülést szenvedett rokkantak gyógykezelése ma is nan-nan után felmerül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen\) Most nagy lelki megnyugvással láthatjuk, hogy a. szakasz első pontja az első- és másodosztályú, azaz a 100- és 75%-os hadirokkantak egészségügyi ellátásának kérdését teljes mértékben megoldja még a hadiszolgálattal összeg nem függő betegségek esetében is. A harmad- és negyedosztályú rokkant azonban csak a háborús szolgálattal összefüggő betegségben részesülhet hadirokkantjogon gyógykezelésben. Tekintettel arra, hogy a rokkantaknak ez a kategóriája már csak minimális pénzbeli ellátást kap, illő volna kárpótolni azzal, hogy egészségének megtartása legalább pénzébe ne kerüljön, (Ügy