Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

322 Àz országgyűlés képviselőházának 16 k- ülése 1933 március 28-án, kedden. VI. fejezetben tárgyalt hadigondozási kedvezményekben nem részesülhet az az ellátásra egyébként jogosult hadigondozott sem, akit bűntett vagy a bűntettekről és a vétségekről szóló 1878:V. te. 2. részének I,, II., III., IV. vagy VI. fejezetében, továbbá az, állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921 : III. tc-ben meghatározott vétség miatt jogerősen elítéltek.» (Élénk helyeslés a öalközépen. — Malasits Géza; Egy meggondolatlan szó és benne van a börtönben! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Nem tetszik a rend?! — Malasits Géza: Gumitörvény, amelyet nyújtani lehet!) Esztergályos János: Méltóztassanak néhány percnyi türelemmel megajándékozni és meg méltóztatik látni, hogy van alapja a kifogásnak, amelyet én itt elmondok. Megtörténik és megtörtént száz és száz esetben, hogy egy szerencsétlen ember az ő nyomorúságában az ő szegénységében és árvaságában olyan helyzetbe kerül, hogy elkeseredett hangon mond valamit, akarata ellenére és anélkül, hogy az a valami lelkében tényleg gyökeret vert volna. Meghallja a szomszéd asztalnál egy gonoszindulatú embertársa, beárulja, a rendprt hívja, elviszik és kész lehet a társadalmi rend felforgatásáról szóló „törvénybe ütköző bűncselekmény. (Zaj. — Östör József: Hát most ki a naiva? — Derültség a jobboldalon. — Malasits Géza: Ilyen esetek százával fordultak elő!) Képviselő úr, az a hadirokkant például, aki végigcsoszog a nyomorék lábával a körúton, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az, nem izgat az állam ellen!) koldul és nem kap annyit, hogy a gyermekeinek adhasson valmit, mond egy nagyot... (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az nem izgat!) Nem izgatásról van szó, csak mond' olyan valamit, hogy volt egy rendszer, amikor jobb dolga volt, vagy, hogy máshol jobb dolga volt, (Nagy zaj a jobboldalon es a középen.) és készen van, igen t. képviselő úr. Ez a rendelkezés teljesen felesleges. Ha a politikát kerülni akarták és akarják... (Zaj a, jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Esztergályos János: ...akkor teljesen felesleges volt ezt belevenni ebbe a szakaszba. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Nagyon sok kifogást hallottunk ma a keresőképesség és a munkaképesség csökkenése szempontjából. Hígyjék el nekem, ha már Szilágyi képviselőtársam is dilemmába kerül ennél a kérdésnél, akkor elfogadhatják, hogy igazuk van azoknak, akik a keresőképesség csökkenésének vizsgálata helyett a munkaképesség csökkenésének szempontját tartják helyesebbnek ide bevétetni. Az előttünk fekvő javaslat alapján megtöírténhetik, hogy példán] egy önálló borbélymestert, aki azelőtt 75%-os hadirokkant volt, leminősítenek 25%-ossá, mert elmehet gesztenyét sütni, elmehet kosarat fonni, elmehet másvalahová, ha nem a munkaképessége, hanem a keresőképességt

3 csökkent. (Zaj a jobboldalon.) De a 11. § negyedik bekezdése azt is kimondja, hogy a hadirokkantság, illetőleg a háborúban szerzett betegség igazolására tanúvallomások, tanuk nyilatkozatai és egykorú magánlevelek nem elegendők. Legyen szabad ennél a szakasznál is megállapítanom: tudatosan, előre megfontolt szándékkal szövegezték meg ezt a szakaszt. (Derültség és felkiáltások jobb felől: Természetesen!) Azzal a hátsó fondolattal, hogy e szakasz alapján hadirokantak tömegeit ki lehet majd bokszolni a jogosultságból. (Jánossy Gábor: Hátsó gondolat csak a képviselő úr koponyájában van, a javaslatban nincs!) Mindazok így akarják, akik ezt a szöveget ebben a formájában elfogadják. (Szilágyi Lajos közbeszól.) Tartozom bejelenteni, hogy nekünk is lesz ehhez a szakaszhoz is, úgy, mint egyéb szakaszokhoz is, indítványunk:. (Szilágyi Lajos: Én javasoltam, hogy töröli jék!) Ezzel kapcsolatban legyen szabad Kovács János egykori 100%-os hadirokkant esetét elmondanom. Ez bizonyítja a legszebben azt, hogy nincis igazuk azoknak az uraknak, akik azt állítják, hogy ez itt ártatlan szöveg és hogy e mögött semmi rosszindulat nincs. Méltóztassék idefigyelni, a következő esetről van szó. Kovács János egykori budapesti főszakács elment a háborúba, elment azonban vele két felnőtt fia is, amint ez a fénykép mutatja, amely a háború alatt — amikor már hadirokkantak voltak — készült. Az öreg Kovács Jánost egy súlyos sérülése után elájulva, felszedik és elviszik. Elkerül valahova egy általa ismeretlen vidékre, — az olasz fronton történt ez — ahol erdőségek, barakok voltak és ott fekszik napokon keresztül. Amikor magáhoztér, megkérdezi, hogy hol van. Erre a szanitécek, akik körülötte szorgoskodtak, azt felelik, hogy Steyermarkban. Az öreg Kovács János, aki tősgyökeres magyar ember és f

egyetlen idegen szót, tehát német szót sem ért, megjegyzi, (hogy Steyermarkban van. Hosszú hónapok után végre kikerül és -mivel hátgerinetörése volt, kap egy fűzőt és a fűzővel a derekán mint hadirokkant hazajön. Itthon jelentkezik és így első időben megkapja a hadirokkant segélyét, ez azonban egy napon megszűnik s ekkor utánajár a népjóléti minisztériumban. A népjóléti minisztériumban elutasítják azzal, hogy egykori hiteles okiratokat kérnek tőle. (Kun Béla: Sok eset van ilyen! Aljas kibúvók!) Az öreg járja kálváriát, nyomorék gerincével, nyomorék testével és most perecet árul. Közben, hogy helyzetén javítson, írt József főhercegnek egy levelet. Erre a VI. kerületi elöljáróság egy napon arról értesíti, hogy József főherceghez írt levele leérkezett az elöljárósághoz, jöjjön tehát és igazolja okmányokkal hadirokkantságát. Persze, miután itt egy 100 %-os hadirokkantról van szó, a VI. kerületi elöljáróság nem tesz bélyeget a borítékra, úgyhogy portóköltség címén 350 korona bélyegköltséget kellett neki fizetnie. Felmegy ezután az öreg 100% -os rokkant Kovács János a VI. kerületi elöljáróságra. Megmutatják neki azt a levelet, melyet az Ő egyszerűségével szépen megfogalmazott s amelyben segítséget, védelmet kért József főhercegtől. Felszólították, hogy igazolja: hol feküdt a háború alatt. Ö erre megmondta az elöljáróságon, hogy Steyermarkban feküdt. Azután hazament és néhány nap múlva kapott egy hivatalos értesítést a népjóléti minisztériumtól, amelyben a következőket írták (olvassa): «T. Kovács János, Budapest. Felhívom, hogy levélileg vagy személyesen sürgősen közölje, hogy a frontról milyen nevű város kórházába vitték, minthogy a beadványban megjelölt Steyermark nevű város Ausztriában nincs.» A hivatalos ostobaság korlátozta tehát az illetőket abban, hogy megállapítsák, hogy Steyermarkban volt Kovács János és hogy Ausztriában van Steyermark. Hogy melyik lazarettben, melyik barakban, melyik kórházban feküdt, azt ne keressék a 100%-os hadirok-