Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-156
24 Az országgyűlés képviselőházának 2, nyéket, koncessziókat tenni ott, ahol az illetőnek szociális viszonyai ezt megkívánják. Kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök: Interpelláló képviselőtársunk a viszonyálasz jogával kíván élni. Kéthly Anna: T. Ház! Hajlandó volnék a miniszter úr válaszát tudomásul venni, ha a miniszter úr hajlandó volna ebben a kérdésben sorrendet felállítani, mégpedig a szerint, hogy az állam faltai adott különféle kölcsönök visszafizetésénél sürgesse elsősorban a hízlalási kölcsönt, a tyúkkölcsönt, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Ez nem rám tartozik! En nem sürgethetem^ a tyúkkölcsönt! — Kabók Lajos: De a kormány tagja a miniszter úr. a^ minisztertanácsban megemlítheti! — Malasits Géza: Takarmánykölcsön! — Kertész Miklós: Nagyon egyoldalú erély ez kérem!) azután a vízitársulatoknak adott és elkezelt különféle kölcsönöket, ahol van megfogható vagyon mindegyiknél, azután a szövetkezeteknek, illetőleg az álszövetkezeteknek adott kölcsönöket, ahol szintén meg lehet fogni mindazokat a pénzeket, amelyeket az állam nagy könnyelműen kihitelezett, azután megvárjuk azt, míg Laskay urat megbüntetik és azután kezdődhetnék ezeknek a szerencsétlen embereknek a végrehajtása, illetőleg az, hogy ezek a maguk apróbb kölcsöneit visszafizessék az államnak. (Ügy van! a szélsőbaloldaIon.) Míg azonban a sorrend fordított és azoktól akarnak behajtani, akiknek semmijük sincs, azokhoz azonban, akik az előbb említett kölcsönöket kapták és vagyoni állapotuk olyan, hogy minden nagyobb megerőltetés nélkül eleget tehetnének kötelezettségeiknek, nem nyúlnak, addig én ezt a választ nem tudom tudomásul venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Kabók Lajos: Tehát a tyúkkölcsöu marad, ugy-e!) Sorrend szerint következik Mojzes János képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a kéményseprői díjak szabályozása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az. interpelláció szövegét felolvasni. Pataesi Dénes jegyző (olvassa): «1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy a 'közadók módjára behajtott kéményseprői díjak aránytalan és indokolatlan megterheléssel járnak az adófizető polgárságra és indokolatlanul magas munka nélküli jövedelmet biztosi tarnak a kéményseprői jogok gyakorlói illetőleg haszonélvezői számára 1 ? 2. Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr ttiialadéktalanul intézkedni a kéményseprői díjak megfelelő szabályozása iránt 1 ?» Elnök: Mojzes János képviselői urat illeti a szó. Mojzes János: T. Ház! A kéményseprői díjak szabályozásánlak kérdését többen szóvá tették már ebben a Házban, sajnos, azomiban meglehetősen eredménytelenül. Én sem elsőízben szólalok fel ebben a kérdésben, de hoígy ismét sziikségésnek! találom ezt a kérdést itt szóvá tenni, ennek az az oka, hogy a t. miniszter urak még ebben a kérdésben semmiféle kielégítő megoldást nem találtak. Legutóbbi interpellációmra, amelyet a legutóbbi költségvetési vita után terjesztettem elő, az akkori kereskedelemügyi miniszter úr egyszerűen elfelejtett válaszolni. A költségvetési vita során azonban az akkori kereskedelemügyi miniszter úr azt a kijelentést tette, hogy a kémétny?. ülése 1933 mároius 8-án, szerdán. seprői díjak szabályozásával ő nem foglalkozhatik, mintihogy ez a törvényhatóságok szabályalkotási hatáskörébe van utalva. Az ipartörvény novellájának vonatkozó szakasza a kémény seprői díjakra vonatkozóan a következőket molndja (olvassa): «A kereskedelemügyi miniszter a kéményseprői . díjak megállapítására nézve az illető érdekkép Viser letek meghallgatása után általános irányelveket szabhat meg és a szabályrendeletben megállapított díjakat indokolt esetben megváltoztathatja.» TeMt, igenis, a mostani kereskedelemügyi miniszter úr elődjének megállapítása; val szemben, hogy tudniillik a kéményseprői díjak szabályozása nem az ő hatáskörébe tartozik, a törvény módot ad a miniszter úrnak, hogy ennek a kérdésnek rendezésébe belenyúlj ota. Egy további irányelvet is tartalmaz az ipartörvény novellája, amely erre nézve a következőket mondja (olvassa): «A díjak megállapításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy à kéuiényseprőiparos és családja tisztességes megélhetésen kívül legalább két állandó segédnek alkalmazása és tisztességes javadalmazása, valamint az üzem fenntartása biztosítva legyen.» Ezzel a kérdéssel tehát úgy állunk, r hogy amikor a kéményseprődíjak szabályozását itt a Házban sürgetjük, a miniszter uraktól rendszerint azt a választ kapjuk, hogy ennek a kérdésnek rendezése nem az ő hatáskörükbe tartozik, hanem a törvényhatóságok szabályrendeleti hatáskörébe; amikor viszont a törvényhatóságoknál, vagyis a m egy ©gyűléseken sürgetjük ennek a kérdésnek rendezését, ott rendszerint azt a választ kapjuk, hogy ezt a kérdést törvényhozásilag és országosan kell szabályozni. A törvényhozás, illetőleg" a miniszter űr ennek a kérdésnek rendezését áthárítja a törvényhatóságokra, a törvényhatóságok szabálvalkotási hatáskörébe, viszont a törvényhatóságok áthárítják a törvényhozásra es a miniszter úrra. E közben pedig a kéményseprőmesterek teljesen kibújnak ennek a kérdésnek rendezése alól és olyan jövedelmeket vágnak zsebre minden munka nélkül, hogy ez sem a közérdekkel nem egyeztethető össze, sem pedig a mai nyomorúságos viszonyokkal nincs arányban. (Ügy van! a közéven.) T. Képviselőház! Magyarországot mi úgy ismerjük, mint az úrhatnámság hazáját. Itt mindenki szeret nagy úr lenni, vagy legalább is szeretne nagy úrnak látszani. Én azonban olyan nagy urakat, mint a kéményseprőniesterek, ebben az országban nem- ismerek. A kémé nyseprőmester nemcsak a helyzeti pozíciójánál fogva a legnagyobb úr, mivel a legmagasabb helyet tölti be fent a kéményben, hanem a legnagyobb úr azért is, mert a saját tetszése szerint állapítja meg azokat a törvényeket, amelyek__ szerint ennek az országnak adófizető polgárait megadóztatja. Alkotmányunknak egyik alaptétele az, hogy adókat itt csakis a törvények alapján lehet kivetni és csakis törvényeken alapuló és törvényekben meghatározott adókat lehet behajtani. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kéményseprői díjak • kérdését, illetőleg az egyes adótételeket törvény egyáltalán nem határozza meg, a kivetések ezzel szemben évről-évre mégis megtörténnek; a kivetett összegeket közadók módjára behajtják, és senki sem ellenőrzi azt, hogy ezek a közadók módjiára behajtott kivetések valóban megenaedhetők-e, valóban összeegyeztethetők-e a közérdekkel, különösen pedig azt, hogy ezekből a kivetésekből az egyes kéményseprői jogok ha-
