Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

Áz országgyűlés képviselőházának 16U. tem szólott igen t. képviselőtársam valószínűleg nem fogja zokon venni, hogy nem közvetlenül az ő beszédébe kapcsolódom bele. Helyette inkább Szilágyi igen t. képviselőtársam felszólalásával foglalkozom röviden, amennyire az idő megengedi. Szilágyi igen t. képviselőtársam lendületes beszédében nagy fáradságot áldozott annak bebizonyítására, hogy ez a törvényjavaslat olyan javaslat, amellyel a hadirokkantak, a hadikárosultak meg lehetnek elégedve. (Szűcs István: Ezt nem mondta!) Iparkodott ennek bizonyítására felhozni, felsorakoztatni mindazokat az érveket, amelyeket ő, mint hűséges kormánypárti képviselő, alkalmasaknak és jóknak talált. Iparkodott a javaslatot tételről tételre bonckés alá venni és iparkodott belőle kiszedni azokat a részeket, amelyeket a hadirokkantak elé tárva tetszetőseknek akart feltüntetni. Én kénytelen vagyok megállapítani, hogy Szilágyi igen t. képviselőtársam nagy fáradsága hiábavaló volt, mert legjobb akarata mellett sem bírta és bírja elhitetni a hadirokkantakkal, — akik tizennégy esztendő óta várták ezt a javaslatot — hogy ez az a javaslat, amelyet ők kívántak és ez az a javaslat, amely őket kielégítheti. Kár volt a fáradságért, kár volt a szociáldemokratákat annyira támadni, kár volt az ellenzéki felszólalásokkal olyan nagy lendülettel foglalkozni, mint amilyennel a képviselő úr tette, mert egy dolog bizonyos, hogy Szilágyi Lajos képviselőtársam minden iparkodása ellenére sem fogja tudni elérni azt, hogy a hadirokkantak azt mondják erre a javaslatra: Végre egy javaslat, amely beváltja az ígéretet, amelyet akkor tettek, amikor csákónkon virágos csokorral küldtek el bennünket az embervágóhídra. Nézetem szerint ez a javaslat hasonló ahhoz a körúti kirakatbeli táblához, (Zaj. —; Halljuk! Halljuk! balfelöl.) amelyre az van írva: «50 fillér egy rostélyos, garnirunggal együtt.» Ebben a javaslatban van garnirung, de rostélyos, az nincsen benne. (Derültség a baloldalon.) Ebben a javaslatban és ezzel a javaslattal kapcsolatban elhangzik a hadirokkantak felé minden dicséret, a dicséretnek, szép szavaknak egész csokrait nyújtják a hadirokkantak felé, de ha az elismerés, virágos szavak csokra mellett keresem, hogy vájjon ez után a javaslat után hol lesz a rostélyos, hol lesz az, amivel a nyomorgó hadirokkantak önmagukat, családjukat és gyermekeiket meg fogják menteni az éhenhalástól, meg fogják menteni az éhségtől, nyomorúságtól, ezt sehol sem találom ebben a javaslatban. Szilágyi Lajos^ igen t. képviselőtársam keblére ölelte a honvédelmi miniszter urat, a miniszterelnök urat — úgyszólván ropogott minden csontja (Derültség a baloldalon) — és ebben a vonatkozásban is el akarta hitetni, hogy ez a javaslat olyan, amellyel mindenki meg lehet elégedve. Nem kifogásolom, hogy Szilágyi Lajos képviselőtársam szerelmes a miniszterelnök úrba, — ez kettőjük dolga (Gr. Somssich Antal: Reménytelen szerelem. — Derültség.) — kénytelen vagyok azonban ezzel a szerelmi együttessel szemben megállapítani, hogy ebben az esetben nem Nubia, hanem Murga párduca szült egeret. (Derültség és felkiáltások: Egeret?) Mert azok után a hosszú és nagy Ígéretek után, amelyek elhangzottak a hadirokkantak felé, kénytelen vagyok ilyen megállapítást tenni. A hadirokkantak — ismétlem — nem ezt várták, a hadirokkantaknak nem ezt ígérték, ülése 1933 március 28-án, kedden. 319 Szilágyi Lajos t. képviselőtársam. (Szilágyi Lajos Ügy van!) Nem ezt ígérték! Hiszen az igen t. képviselő úr még az ellenzéki padokról támadta gróf Bethlen István miniszterelnököt, (Szilágyi Lajos: Nem egyszer!) amikor 1922 július 19-én (Kabók Lajos: Régen volt az!) az általunk elmondott interpellációra a miniszterelnöki székből az a válasz hangzott el: «Nem ígérek egyebet a nemzetgyűlésnek, minthogy a hadirokkantak, özvegyek és árváik ügyében szeretetemet szavak helyett cselekedetekkel fogom bebizonyítani.» (Dinnyés Lajos: Csak nem Bethlen mondotta ezt?) Tíz esztendő múlt el azóta, Szilágyi igen t. képviselő úr, és most, amikor ön ezt a törvényjavaslatot tetszetőssé iparkodik tenni felszólalásában, (Szilágyi Lajos: Összes hibáit felsorakoztattam!) méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam: a tizenkét évvel ezelőtt tett ígéretnek: a szeretetnek — csak száraz csontjait kapják ma a hadirokkantak az ön támogatásával és a túlsó oldal támogatásával. (Zaj.) T. Képviselőház! Azt hiszem, ezzel be is fejeztem Szilágyi Lajos t. képviselőtársammal a vitát. Megállapítom, hogy sem előttem szólott igen t. képviselőtársamnak, sem Szilágyi t. képviselőtársamnak nincs igazuk, amikor azt állítják, amidőn azt az állítást merik megkockáztatni, hogy a viszonyok olyan nyomorúságosak, hogy a mostani viszonyok között nem lehet többet nyújtani a hadirokkantaknak. (Szilágyi Lajos: Többet követelek! Nem vagyok megelégedve!) Igen t. képviselőtársain, ön még azt is mondotta, hogy mi követeltük ezt a javaslatot, mert mi is szorítottuk a miniszterelnök urat arra, hogy nyújtsa be ezt a javaslatot. (Téglássy Béla: Nem kellett szorítani! Magától hozta! — Dinnyés Lajos: Nagyon kellett szorítani! — Jánossy Gábor: Nem kellett! Önként nyújtotta be! — Zaj. — Elnök csenget. — Kóródi Katona János: Valamennyien kívántuk ezt már rég!) Megállapítom, igen t. közbeszóló Jánossy képviselőtársam, hogy úgyszólván hurkot kellett a kormány nyakára vetni, hogy ezt a javaslatot idehozza! (Farkas Elemér előadó: En tettem az indítványt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Tíz esztendőnél hoszszabb időn keresztül követeltük ezt a kormánytól és követeltük, hogy végre törvényhozás útján rendezze a hadirokkantak jogos igényeit. Igaza van t. képviselőtársamnak: követeltük, de nem ezt a szégyenletes javaslatot. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) Azt vártuk a kormánytól, hogy tíz esztendő után teljesíteni fogja a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák követelését, Szilágyi Lajos igen t. képviselő úr ne hullasson itt krokodilkönnyeket a hadirokkantak előtt, (Élénk ellenmondások jobbfelől.) hogy nincs pénz, szegény az ország, (Patacsi Dénes: Ne pózoljon! — Jánossy Gábor: Ezek a krokodilkönnyek! — Elnök csenget.) mert Szilágyi t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy ha meg lett volna az akarat a túlsó oldalon, ha meg lett volna az akarat a kormányzó többségben leróni a nemzet háláját a hadirokkantak, hadiözvegyek iránt, (Patacsi Dénes: Mi köze van magának a nemzethez?) akkor megtehették volna ezt, mert volt idő a tíz esztendő alatt, amikor bőségesen volt pénz, amikor minden svihák. akinek kijárója volt, talált alkalmat arra, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) hogy az állam adózóinak keserves filléreiből két marékkal vegyen ki a maga részére. (Patacsi Dénes: Ez a krokodilkönny!)