Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

318 Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1933 március 28-án, kedden. tívum folytán az italmérők mellett szólaltak fel a bizottságban. Nem tudom ezt összeegyeztetni azokkal a támadásokkal, amelyekben éppen a tisztviselői kar részesül ezeknek az uraiknak részéről. Azt hiszem továbbá, a Ház általános véleményével találkozom, aimikor azt mondom, hogy ennek a revíziónak keresztülviteléhez bizonyos!okú elszántság kell és kérem is ezt az elszántságot. El kell hárítania a minisztériumnak ebben a tekintetben a különböző érdekeltek részéről jövő r ellentámadásokat. Az ország közvéleménye már egyszer tiszta képet akar maga előtt látni. Vita tárgya volt azután a javaslat általános tárgylása során az a körülmény, — éppen Szilágyi Lajos képviselőtársam részéről, hogy vájjon a munkaképesség vagy a keresőképesség vétessék-e tekintetbe az elbírálásnál. Egygyel méltóztassanak tisztában lenni, hogy a munkaképességnél egy fokkal többet jelent a keresőképesség. Például egy lákatosmunkás balesete következtében, ha elveszti jobbkezének használhatóságát, elvesztette munkaképességét, de esetleg egy másik szakmában alkalmazható: ez a keresőiképesség. Nem tudom, méltóztatnak-e ezt a disztinkciót így appercipiálni, de a Társadalombiztosító Intézet baleseti osztályának éppen ez a praxisa s ott is áttértek erre a szociálisabb és az illetőnek öszszes életkörülményeit tekintetbe vevő megállapításra, hogy tudniillik a munkaképesség helyett a keresőképességet veszik a baleseti kártalanítási eljárásban alapul. Esetleg az illető, aki fizikai munkás volt, valami szellemi irányú tevékenységben használható s ez sokkal szociálisabb és az igazsághoz közelebb álló megállapítás is s én ebben a tekintetben a törvényjavaslat megállapításait helyesnek és igazságosnak tartom. Nem tartom annyira antiszociálisnak az általános felülvizsgálat elrendelését sem. Azt hiszem, ha a rokkantakat megkérdeznők, ők maguk sem tiltakoznának ez ellen. Megerősíti ebbeli nézetemet elsősorban az, hogy az általános felülvizsgálat egypár olyan embert selejtezne ki a hadirokkantak közül, — hangsúlyozom, ilyenek kevesen vannak — akiknek rokkantságát már nagyon régen állapították meg és akiknél ideje volna, hogy egyszer már pontosan, mostani státusukhoz mérten állapítanák meg a rokkantságukat, viszont előfordulhat az is, hogy egyes rokkantaknak, akik egészségi állapotuk tekintetében koruk előrehaladásánál fogva rosszabb helyzetbe kerültek, rokkantsági százalékmegállapítása kedvezőbb elbírálást nyerne s így megfelelőbb és igazságosabb elbírálásban részesülnének. Itt azután a javaslat általános tárgyalásánál vagyok bátor a miniszterelnök úr figyelmébe esy gondolatot ajánlani, amely gondolat egyáltalában nem szerepel a töirvényjavaslatban, de amelynek bevételére módot kellene talán adni. Az én válsztókerületem, amely valamikor szerb megszállás alá tartozott, a határon fekszik. Mint méltóztatnak tudni, a bajai háromszög hosszú hónapokon keresztül szerb megszállás alatt volt. A szerbek a megszállás idején beszedték ezektől a szerencsétlen rokkantaktól a rokkantokmányokat, de a szerb adminisztráció nagyobb dicsőségére, ezek a szerencsétlen emberek nem kapták többé viszsza igazolványaikat; közben a megszállás megszűnt s kerületemben volt olyan eset, hogy az illető karjában vándorolt és ma is vándorol a puskagolyó, de mivel semmiféle okmánya az illetőnek nincs, mert a szerbek elvették okmányait, sehova sem tudtam beutaltatni az illetőt kórházba, hogy valamiíképpen gondozásban részesüljön, vagy hogy kioperálják testéből ezt az állandóan vándorló golyót. Tisztelettel vagyok bátor tehát az igazságüjgiyminiszter úrnak, aki a miniszterelnök urat helyettesíti, figyelmébe ajánlani, hogy egyes rendkívüli és indokolt esetekben, mikor valószínűnek látszik, hogy az illető nem hazudik és amikor az orvosok is megállapítják, hogy a golyó még a háború óta az illető testében van, a törvény rideg betűjétől tekintsenek el (Általános helyeslés.) és az illetőről állapíttassák meig, hogy rokkant. Ennek, természetesen az kell, hogy a következménye legyen, hogy az illető részesüljön mindazokban a kedvezményekben, amelyekben a törvény a hadirokkantakat részesíti. (Élénk helyeslés.) A javaslat foglalkozik azzal a gondolattal is, hogy a hadirokkantakat egy érdiekszervezetbe egyesítse. A magam részéről ezt kívánatosnak tartom. Igenis, kell lennie egy ilyen szervezetnek, amely minden rokkantat pártpolitikai tekintet nélkül — és ezt hangsúlyozom — mint érdekszervezet szárnyai alá tömörít és igyekszik érdekeit megvédeni. (Egy hang' a .jobboldalon: Már meg'is van!) Kijelentem, hogy ebben a tekintetben meg vagyok elégedve a hadirokkantszövetség mostani működésévei és kívánatosnak tartom, hogy a hadirokkantszövetség mondassék ki expressis verbis a hadirakkantak érdekszervezetének. Befejezésül legyen szabad említést tennem arról, hogy a hadirokkantügy valahogyan kapcsolatban van a békerevízió gondolatával is. Ezek a mi hadiroikkantjaink harcoltak, szenvedtek éveken át anéJikül, hogy akár egyéni szempontból, a saját maguk szempontjából, akár pedig' ennek a földnek, a magyar hazának szempontjából valami hasznát látták volna szenvedéseiknek és rokkantságuknak. Nem látták pedig azért, mert ma sem része sülnek abban a dotációban, amelyet megérdemelnek. De nem részesülnek ebben azért sem, mert egy megcsonkított hazát kénytelenek maguk előtt látni és ennek r nyomorúságában osztozni. Ebből a szempontból kívánatos, hogy ezek a mi hadirokkantjaink belássák ennek az országnak nyomorait helyzetét, belássák azt, amit lassanként az egész művelt világ belát, csak a mi közvetlen szomszédaink nem látnak be, hoigy ha valaki békét és nyugalmat akar az európai keresztény népek között, akkor elsőisorban is le kell ülniök békésen az egymást környékező államoknak, — függetlenül attól, hogy milyen érdekszférába tartoznak, vagy milyen államhatalmi körzetekbe tartoznak — le kell ülniök és meg kell csinálniok azt a revíziót minél előbb, fegyver nélkül. amely ma már elkerülhetetlen és amelynek feltétlenül! be kell következnie. (Ügy van! tígy van! jobb felől.) Mi, a parlament tagjai, csak egyet tehetünk. Őrködni fogunk azon, hogy amint az ország gazdasági helyzete megengedi, de elsősorban és főképpen akkor, ha ez a közeli — hitünk szerint nagyon közeli — revízió megtörténik, a hadirokkantak abban az elbánásban részesüljenek, amelyet a magyar hazától valóban megérdemelnek. A javaslatot általánosságban a részletes vita alánjául elfogadom, (Élénk helveslés és ta/os a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza .iegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T, Képviselőház! Élőt-