Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

318 Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1933 március 28-án, kedden. tívum folytán az italmérők mellett szólaltak fel a bizottságban. Nem tudom ezt össze­egyeztetni azokkal a támadásokkal, amelyek­ben éppen a tisztviselői kar részesül ezeknek az uraiknak részéről. Azt hiszem továbbá, a Ház általános véle­ményével találkozom, aimikor azt mondom, hogy ennek a revíziónak keresztülviteléhez bizonyos!okú elszántság kell és kérem is ezt az elszántságot. El kell hárítania a miniszté­riumnak ebben a tekintetben a különböző ér­dekeltek részéről jövő r ellentámadásokat. Az ország közvéleménye már egyszer tiszta képet akar maga előtt látni. Vita tárgya volt azután a javaslat általá­nos tárgylása során az a körülmény, — éppen Szilágyi Lajos képviselőtársam részéről, hogy vájjon a munkaképesség vagy a keresőképes­ség vétessék-e tekintetbe az elbírálásnál. Egy­gyel méltóztassanak tisztában lenni, hogy a munkaképességnél egy fokkal többet jelent a keresőképesség. Például egy lákatosmunkás balesete következtében, ha elveszti jobbkezé­nek használhatóságát, elvesztette munkaké­pességét, de esetleg egy másik szakmában al­kalmazható: ez a keresőiképesség. Nem tudom, méltóztatnak-e ezt a disztinkciót így apperci­piálni, de a Társadalombiztosító Intézet bal­eseti osztályának éppen ez a praxisa s ott is áttértek erre a szociálisabb és az illetőnek ösz­szes életkörülményeit tekintetbe vevő meg­állapításra, hogy tudniillik a munkaképesség helyett a keresőképességet veszik a baleseti kártalanítási eljárásban alapul. Esetleg az illető, aki fizikai munkás volt, valami szellemi irányú tevékenységben használható s ez sok­kal szociálisabb és az igazsághoz közelebb álló megállapítás is s én ebben a tekintetben a tör­vényjavaslat megállapításait helyesnek és igazságosnak tartom. Nem tartom annyira antiszociálisnak az általános felülvizsgálat elrendelését sem. Azt hiszem, ha a rokkantakat megkérdeznők, ők maguk sem tiltakoznának ez ellen. Megerősíti ebbeli nézetemet elsősorban az, hogy az általá­nos felülvizsgálat egypár olyan embert selej­tezne ki a hadirokkantak közül, — hangsúlyo­zom, ilyenek kevesen vannak — akiknek rok­kantságát már nagyon régen állapították meg és akiknél ideje volna, hogy egyszer már pon­tosan, mostani státusukhoz mérten állapíta­nák meg a rokkantságukat, viszont előfordul­hat az is, hogy egyes rokkantaknak, akik egészségi állapotuk tekintetében koruk előre­haladásánál fogva rosszabb helyzetbe kerül­tek, rokkantsági százalékmegállapítása ked­vezőbb elbírálást nyerne s így megfelelőbb és igazságosabb elbírálásban részesülnének. Itt azután a javaslat általános tárgyalá­sánál vagyok bátor a miniszterelnök úr figyel­mébe esy gondolatot ajánlani, amely gondolat egyáltalában nem szerepel a töirvényjavaslat­ban, de amelynek bevételére módot kellene talán adni. Az én válsztókerületem, amely va­lamikor szerb megszállás alá tartozott, a hatá­ron fekszik. Mint méltóztatnak tudni, a bajai háromszög hosszú hónapokon keresztül szerb megszállás alatt volt. A szerbek a megszállás idején beszedték ezektől a szerencsétlen rok­kantaktól a rokkantokmányokat, de a szerb adminisztráció nagyobb dicsőségére, ezek a szerencsétlen emberek nem kapták többé visz­sza igazolványaikat; közben a megszállás meg­szűnt s kerületemben volt olyan eset, hogy az illető karjában vándorolt és ma is vándorol a puskagolyó, de mivel semmiféle okmánya az illetőnek nincs, mert a szerbek elvették okmá­nyait, sehova sem tudtam beutaltatni az ille­tőt kórházba, hogy valamiíképpen gondozásban részesüljön, vagy hogy kioperálják testéből ezt az állandóan vándorló golyót. Tisztelettel vagyok bátor tehát az igazság­üjgiyminiszter úrnak, aki a miniszterelnök urat helyettesíti, figyelmébe ajánlani, hogy egyes rendkívüli és indokolt esetekben, mikor való­színűnek látszik, hogy az illető nem hazudik és amikor az orvosok is megállapítják, hogy a golyó még a háború óta az illető testében van, a törvény rideg betűjétől tekintsenek el (Álta­lános helyeslés.) és az illetőről állapíttassák meig, hogy rokkant. Ennek, természetesen az kell, hogy a következménye legyen, hogy az illető részesüljön mindazokban a kedvezmé­nyekben, amelyekben a törvény a hadirokkan­takat részesíti. (Élénk helyeslés.) A javaslat foglalkozik azzal a gondolattal is, hogy a hadirokkantakat egy érdiekszerve­zetbe egyesítse. A magam részéről ezt kívá­natosnak tartom. Igenis, kell lennie egy ilyen szervezetnek, amely minden rokkantat pártpo­litikai tekintet nélkül — és ezt hangsúlyozom — mint érdekszervezet szárnyai alá tömörít és igyekszik érdekeit megvédeni. (Egy hang' a .jobboldalon: Már meg'is van!) Kijelentem, hogy ebben a tekintetben meg vagyok elégedve a hadirokkantszövetség mostani működésévei és kívánatosnak tartom, hogy a hadirokkant­szövetség mondassék ki expressis verbis a hadirakkantak érdekszervezetének. Befejezésül legyen szabad említést tennem arról, hogy a hadirokkantügy valahogyan kapcsolatban van a békerevízió gondolatával is. Ezek a mi hadiroikkantjaink harcoltak, szenvedtek éveken át anéJikül, hogy akár egyéni szempontból, a saját maguk szempont­jából, akár pedig' ennek a földnek, a magyar hazának szempontjából valami hasznát látták volna szenvedéseiknek és rokkantságuknak. Nem látták pedig azért, mert ma sem része sülnek abban a dotációban, amelyet megérde­melnek. De nem részesülnek ebben azért sem, mert egy megcsonkított hazát kénytelenek maguk előtt látni és ennek r nyomorúságában osztozni. Ebből a szempontból kívánatos, hogy ezek a mi hadirokkantjaink belássák ennek az országnak nyomorait helyzetét, belássák azt, amit lassanként az egész művelt világ belát, csak a mi közvetlen szomszédaink nem látnak be, hoigy ha valaki békét és nyugalmat akar az európai keresztény népek között, akkor elsőisorban is le kell ülniök békésen az egy­mást környékező államoknak, — függetlenül attól, hogy milyen érdekszférába tartoznak, vagy milyen államhatalmi körzetekbe tartoz­nak — le kell ülniök és meg kell csinálniok azt a revíziót minél előbb, fegyver nélkül. amely ma már elkerülhetetlen és amelynek feltétlenül! be kell következnie. (Ügy van! tígy van! jobb felől.) Mi, a parlament tagjai, csak egyet tehe­tünk. Őrködni fogunk azon, hogy amint az ország gazdasági helyzete megengedi, de elsősorban és főképpen akkor, ha ez a közeli — hitünk szerint nagyon közeli — revízió meg­történik, a hadirokkantak abban az elbánásban részesüljenek, amelyet a magyar hazától való­ban megérdemelnek. A javaslatot általánosságban a részletes vita alánjául elfogadom, (Élénk helveslés és ta/os a jobboldalon. — A szónokot többen üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza .iegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T, Képviselőház! Élőt-

Next

/
Thumbnails
Contents