Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

Az országgyűlés képviselőházának 16M. volt a háborús kormány törvényjavaslatában, az fakultatív cenzus volt, amit, hogy nem lehetett tartani, mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy három hónaponként kellett a cenzus ítatárát emelni, hogy igazságosnak látszódjék a vagyoni cenzus. Nem ismerem el a törvényjavaslatnak azt az álláspontját, hogy a 25 és 50%-os hadirokkant feleségét nem ismeri el hadiözvegynek. Quo jure? Miért! Mi jogon és miért teszi ezt a törvényjavaslat? Hát az orvos fogja majd eldönteni az asszony sorsát? Hiszen orvos dönt atekintetben, hogy 50, vagy 75%-osnak minősítik-e az illetőt. Ez irtózatos különbség. Aki végigtanulmányozza ezt a törvényjavaslatot, látja, hogy irtózatos nagy az ugrás az á0 és 75%-os hadirokkant között nem pengőben, hanem az egyéb kedvezményekben. Hogyan lehet elzárni a 25 és 50%-os hadirokkant feleségét attól, hogy hadiözvegynek nevezze magát, amikor a 75%-os hadirokkantnak a törvényjavaslat megadja a jogot, hogy visszamaradt felesége hadiözvegy legyen? Ez igazságtalan a gyermekeket illetőleg is. Hogyan jut ahhoz a 25 és 50%-os hadirokkant gyermeke, hogy nem lesz hadiárva? Ez szerintem igazságtalanság, annál is inkább, mert ellentmondás is van a törvényjavaslatban; de ezt félek szóvátenni, mert, ha a miniszteriális bürokrácia neszét veszi, hogy itt nagy ellenmondás van a törvényjavaslatban, akkor talán a meglevő jogokat is megszorítja. A törvényjavaslat az élő hadirokkant gyermekét elismeri hadigyámoltnak, pengőt is ad neki, járadékösszeget fizet neki, a 'meghalt hadirokkant gyermekét pedig nem ismeri el hadiárvának. Mi történik tehát? Abban a pillanatban, amikor a hadirokkant behunyja a szemét, gyermeke elesik attól a járadéktól, amit apja életében kapott. Nagy ellentmondás: apja életében adni járadékot, apja halála után pedig nem adni. Ez ellentmondás. Azt hiszem, sikerülni fog a miniszterelnök urat ebben a tekintetben meggyőzni és sikerülni fog a részletes vitánál e részben módosítást tenni. Volna egy közvetítő megoldás. Ha az igen t. miniszterelnök úrnak, szűkre van szabva milliókban a rendelkezésre álló pengője és már nem tud hozzájárulni azokhoz a ' módosításokhoz, amelyek pengőösszegben többletet jelentenek, akkor is lehet segíteni, .akkor is el kell ismerni a 25 és 50%-os hadirokkant • feleségét hadiözvegynek, a 25 és 50%-os hadirokkant gyermekét hadiárvának; de ne méltóztassék neki pengőösszegben járadékot fizetni, ellenben a VI. fejezetben lévő kedvezményeket, amelyek pengőben nem jelentékenyek és haa miniszterelnök úr kalkulációját nem borítják fel, méltóztassék nekik legalább odaítélni. Ezt mint közvetítő megoldásnak a gondolatát vetem fel, hiszen van még időnk fölötte gondolkozni. T. Képviselőház! Sokaknak, akik ezt a törvényjavaslatot részleteiben nem ismerik vagy nem tanulmányozták át alaposabban, különösen feltűnhetett, hogy két kifejezés, a «keresőképesség» és a «munkaképesség» kifejezése hogyan csatázik. Ha külön-külön kérdezi az ember a hadirokkantakat, akkor eltérő válaszokat kap; ha hivatalos érdekképviseletüket kérdezi az ember, akkor kétségbeesve ragaszkodnak ahhoz és kérik tőlünk, hogy a munkaképesség kifejezése iktattassék törvénybe; ha az ember azokkal a tényezőkkel beszél, akilk hosszú évek során át intézték már a hadirokkantak sorsát a különböző minisztériumokban, azok ülése 1933 március 28*án

} kedden. 3Ö9 pedig óva intik az embert: vigyázzatok, roszszat ne akarjatok, bizonyára jót akartok, figyelmeztetünk benneteket, hogy a «keresőképesség» kifejezése jobb és világosabb és óva intik az embert attól, hogy indítványozza — hogy így fejezzem ki magamat — ezt a módosítást. T. Képvieslőház ! Megint csak egy közvetítő indítvány: ne engedje az igen t. miniszterelnök úr ezt a kérdést olyan nagy ütközőponttá fejleszteni. En az egyiket a másikban benlevőnek gondolom ugyan, de ha már ez annyira élére van állítva, vegyük bele a törvénybe mind a kettőt, hiszen úgyis azt akarja a törvényhozó és a kormány is azt akarja, hogy az elbírálásnál úgy a keresőképesség, mint a munkaképesség tekintetbe vétessenek. Vegyük bele általános megnyugtatásra, pengőösszegben mit sem jelent, de ha ez 'megnyugvást jelent, ha annyira ragaszkodnak ehhez, ha tüntetéseket rendeznek tisztán ezért az egy kifejezésért, akkor én nem erőltetném a törvényjavaslat eredeti szövegét, hanem belekombinálnám mind a kettőt, a keresőképességet és a munkaképességet is 'belevenném. T. Képviselőház! A járadékösszeg emeléséről lehet beszélni akkor, ha van pénz rá. Ha van rá pénz, én is kidolgozhatnék egy tervet, a másik képviselőtársain is kidolgozhatna, de az volt a terv, hogy e tekintetben a tárgyalást olyan nívón fogjuk tartani, hogy egymást túllicitálni nem fogjuk, mert a tárgyalás komolyságát veszélyezteti az, ha egyik párt a másik pártnál 1—2—10 pengővel többet javasol, hogy így mintegy alibit igazoljon a tömegek előtt. Mondom, a járadékösszegek felemlése tekintetében látom ugyan Zsilinszky képviselőtársam javaslatában a rendszert, látom, hogy 100:70, 100:50, hiszen a szakember rögtön első tekintetre látja az arányosítást. Talán itt is lehetne valamilyen olyan módosítást csinálni, amely jobban arányosítaná egymással az eltérő osztályokat. De itt a leghatározottabban szembe kell szállnom Zsilinszky Endre képviselő úrnak azzal a kijelentésével, amelyben szembeállította a tisztek járadékát a legénység járadékával. Ne gondolja Zsilinszky képviselő úr, hogy más nem gondol arra, hogy a harcos közkatona iránt a kellő érzékkel szóljon, hiszen a régi Képviselőházban is első dolgunk volt azt megvizsgálni, hogy a közkatonának és tisztnek járandóságai milyen viszonyban vannak egymással. En itt azt látom a Gömbösféle tervezetben — hogy így fejezzem ki magamat — azt látom ebben a törvényjavaslatban, hogy ez az arány megvan. Csakhogy ezt megint bírálni kell tudni; a törvényjavaslat minden részét át kell tekinteni, és le kell ülni számolni. Akkor azt látja az ember, hogy a tiszteknek, tiszti özvegyeknek, tiszti árváknak juttatott összes jog egy tizedrésze a legénységnek, a legénységi özvegyeknek és árváknak juttatott összes jognak. (Petrovácz Gyula: Összegben! — Esztergályos János: Kétharmad és egyharmad!) Ez a százaléköszszeg megfelel. Aki a létszámviszonyokat tudja és tudja a veszteségi arányszámokat is, az tudja, hogy ez igazságos, rendben van, ebben a tekintetben a törvényjavaslat nem támadható. Csak az tűnik fel nekem, hogy Zsilinszky Endre t. képviselőtársam tervezetében csökkentés is van. Senki a parlamentben nem állott elő azzal, hogy valakinek járadékát csökkenteni kell, csak Zsilinszky képviselőtársam, aki éppen katonatiszt bajtársaimnak, a százszázalékos hadirokkant tiszteknek járandósá-