Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

308 Az országgyűlés képviselőházának 16 nevegyük; a törvényjavaslatnak ez is egy megjavított része. Az üzleti beruházási kölcsönök céljaira a járandóságok lekötése csak iparosok és kereskedők számára volt biztosítva. A bizottsági munkával kiegészítettük ezt a részét a törvényjavaslatnak és a mezőgazdákat is beiktattuk úgy, hogy a gazdasági célokra üzleti beruházási kölcsön esetén a járandóságokat is le lehet kötni. Igazságtalanság volt az eddigi gyakorlat szerint, hogy ha a hadiözvegy férjhez megy hadirokkanthoz, a 25%-os hadirokant új férj nem 'azonos elbírálás alá került az 50%-os hadirokkant új férjjel és ilyen esetben a járadéksegélyt, vagyis a kegydíjat. nem lehetett számára odaítélni. A bizottsági munkában ezt az igazságtalanságot is kiigazítottuk és lehetővé tettük, hogy a mindenkori honvédelmi miniszter ilyen esetben járadék segélyt engedélyezhessen. A temetkezési segélyeknél a honvédelmi miniszter u.r javított a helyzeten olyan tekintetben, hogy körülbelül néhány, nem tudom pontosan hány érdekelt közül, de százalék szerint az érdekelteknek körülbelül 90%-a jobban jár a miniszterelnök úr indítványa folytán és körülbelül 10%-a az érdekelteknek az, akiknek hozzátartozói ezentúl kevesebb temetkezési segélyt fognak kapni, mint amennyit kapott volna az illető hozzátartozója a régi határozni ány ok alapján. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) A gyógykezelés kérdése tekintetében már 16 évvel ezelőtt indítványoztam ebben az ülésteremben, hogy minden hadirokkantnak hadirokkant jogán ingyen gyógykezelés, ingyen műtét és ingyen gyógyszer adassék. Végre itt van egy törvényjavaslat, amely ezt a követelést honorálja. (Esztergályos János: Csak részben!) Egészben honorálja azokra a betegségekre vonatkozólag, amelyek háborús eredetűek és, igaza van a képviselő úrnak, részben honorálja azokra a betegségekre, amelyek a háborús szolgálattal összefüggésben nincsenek. En iá miniszterelnök urat kérve kérem ebben a tekintetben is; nem hiszem, hogy sok pengőről lenne szó, én nem tennék különbséget háborús vagy nem háborús eredetű betegség között. Egyik képviselőtársunk meg is appréhendait rám a bizottsági tárgyalásnál, amikor kétségbe vontam, hogy az orvosok ezt hajszálnyi pontossággal meg tudják állapítani. Változatlan ez a nézetem, én nem kutatnám, hogy a hadirokkant jogon kórházi felvételt kérő hadirokkantnak az a betegsége, amellyel előáll, háborús eredetű-e vagy nem, hanem felvenném és az ingyen ellátás, ingyen gyógyszer és műszer kedvezményében részesíteném. T. Ház! A népjóléti miniszter úr által követett régi gyakorlatban volt egy krudélis, kegyetlen határozat, a műtétkényszer. Hadirokkantakat kényszeríthetett a népjóléti és munkaügyi miniszter arra, hogy alávesse magát annak a műtétnek, amelyet szükségesnek tartanak az illetékes orvos urak. A t. miniszterelnök urat nem kellett sokáig kapacitálni, kivettük a törvényjavaslatból ezt a részt, nincs műtétkényszer, nem lelhet hadirokkantakat többé arra kényszeríteni, hogy műtétnek vesse alá magát, mert ellenesetben elveszíti rokkantsági járadékát. Ez ma teljesen az illető szabadságára van bízva és nem veszélyezteti ezzel hadirokkant igényét. T. Ház! Módosítottunk a tanulmányi kedvezményeknél is. Szigorúnak találtuk azt a gyakorlatot, hogy itt jeles osztályzatokat kíIf. ülése 1933 március 28-án

} kedden. vannak. Ott, ahol jeles szó van, mindenütt kijavítottuk jóra. (Esztergályos János: Most is nagyon szigorú!) Megnyugtatom a képviselő urat, nem vagyok megelégedve ezzel sem, én tovább mentem volna egész bátran, mert ez pengőben — hogy úgy fejezzem ki magamat — nem jelent semmit, nem borítja fel a^ mindenkori honvédelmi miniszter költségvetését, még az általános jó osztályzatot is szigorú követelménynek tartom, amikor hadirokkantak gyermekéről van szó. Nem beszélt senki a közmunkaváltságról. Hányszor hangzott el ezek közt a falak közt a közmunkaváltság kérdése. Most benne van a törvényjavaslatban, hogy a (hadirokkant minden kézi közmunka kötelezettség alól mentesül. Hát ezt ne ismerjük el? Hiszen nem bírjuk kapacitálni a miniszterelnök urat, ha nem ismerjük el minden konciliánsságát. Igenis, minden módosítást elismerek, de továbbiakat kérek a részletes vita folyamán. T. Ház! Az elsőbbségi sorrendnél, amikor két rokkant közt kell választani, egyenlő feltételek mellett, eddig az volt a helyzet, hogy kikutatták, hány hadikitüntetése van, kutatták, hogy a vitézi rend kötelékébe tartozik-e vagy nem, kutatták, hogy mennyi katonai szolgálati ideje van. Ez mind igazságtalanságra vezetett. A miniszterelnök úr pártatlanságára mutat, hogy — annak ellenére, hogy saját személyében vitéz, és annak ellenére, hogy szépen van dekorálva — belement abba az igazságos elbírálásba, hogy egyenlő feltételek mellett hadirokkant és hadirokkant közt az bír elsőséggel, akinek több gyermeke van. Ez a legigazságosabb, a szociális követelményeknek a legjobban megfelel. Ha pedig vitézek honorálásáról van szó, lássunk egy másik törvényjavaslatot; ha szolgálati idő honorálásáról van szó, lassúnk egy harmadik törvényjavaslatot. Mmdez nem tartozik ide, itt a szenvedett kárról van szó, a szenvedett kár megtérítésénél pedig az a fontos, hogy annak a hadirokkantnak hány gyermeke van. íme tehát, a bizottsági vitánál egész sorozata történt a módosításoknak. Nem lehet tehát sem a többségi pártot, sem a miniszterelnök urat megvádolni azzal, hogy érzékünk, vagy érzéke ennek a kérdésnek elbírálásához nem volna meg. Ellenben további , feladatok várnak reánk, a plénumra, a részletes vitánál. Magam is jövök majd javaslatokkal. Mar a hadirokkantak, a hadiözvegyek, a hadiarvak definíciójánál, ahol a törvényjavaslat az egyes kategóriákat felállítja, nem elégít ki a torvényjavaslat, nem elégít ki főleg a hadiözvegyek meghatározásánál. Minden ellenkező állásponttal szemben az a meggyőződésem, hogy nem szabad kutatni a gyermek születésének időpontját és nem szabad kutatni a hadiözvegy anyagi viszonyait sem, mert ez igazságtalanság. Valakinek anyagi viszonyait kutatni — az én felfogásom szerint — csak akkor volna szabad a hadigondozottaknál, ha elsősorban saját magunkon, mi, országgyűlési képviselők kezdtük volna el azt, hogy járandóságaink kiutalványozásánál a vagyoni viszonyokat is tekintetbe vesszük. Ha nem ez a rendszer nálunk és másoknál, harmadiknál és negyediknél végig az egész vonalon, ha nem kutatjuk senki anyagi viszonyait, akkor, bocsánatot kérek, nincs jogunk, erkölcsi jogosultságunk ahhoz, hogy a hadiözvegyek anyagi helyzetét kutassuk. Ez nem is volt meg a régi törvényalkotásnál. A Keresztény Gazdasági Párt által támogatott kereszténypárti miniszter úr volt az első, aki behozta ezt. Ami vagyoni cenzus