Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

Az országgyűlés képviselőházának 16 4. miniszterelnök úr kijelentette — ezt novellákban módosítani kell. Jönni kell tehát úgy az általános vitában, mint a részletes vitában érvekkel és megint újabb érvekkel, de azon felül azt, amit már a bizottságban is felsorakoztattunk, alaposabban alá kell támasztanunk. A pénzbeli ellátásánál nagyobb igazságosságot akarok elérni módosításaimmal, a kedvezményeknél pedig azt szeretném, hogy komolyak legyenek azok az előnyök, amelyeket a törvényjavaslat ígér, hogy azokból tényleg valóság legyen. Több kényszert fogok tehát kérni és követelni, retorziókat kérek elhelyezni a törvényben abban a tekintetben, hogy ezek a kedvezmények, amelyek a törvényjavaslat második részét, de szerintem fontosabb részét alkotják, tényleg átmenjenek az élő valóságba. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! A miniszterelnök úr már a bizottsági munkát megelőzően több módosítást eszközölt a törvényjavaslaton. Ha én apellálok belátására és további módösítátásokra akarom rábeszélni, akkor el kell ismernem és fel kell sorolnom itt a nagy nyilvánosság előtt, hogy ezideig milyen kérdéseket változtattunk meg és a miniszterelnök úr milyen módosításokba ment bele. T. Képviselőház! Elismerem hogy a miniszterelnök úr az általa tervezett általános felülvizsgálatot nem három évenkint óhajtja bevezettetni, mint ahogy az eredetileg a törvényjavaslatban volt, hanem — ha jól tudom — egyszer akar ebben a tekintetben^ széjjelnézni és statisztikát akar ebben a tekintetben készíttetni. A jogfosztás kérdésére vonatkozólag azt kell mondanom, — ha a törvényjavaslat részleteiről beszélek — hogy tényleg vannak a törvényjavaslatban olyan részek, amelyeknek a jellege, vagy legalább is a látszata jogfosztó. (Ügy van! a középen.) Ezeket támadni fogjuk az igen t. miniszterelnök úrral szemben a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál. Meg is van ez a könnyebbségünk, mert a miniszterelnök úr azzal kezdte ezt a törvényjavaslatot tárgyaltatni, hogy saját pártját felszabadította a szabad kritikára abban a tekintetben, hogy a pártfegyelem minden bilincsétől szabadon nyilatkozhasson meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, ezzel olyan példát szolgáltatott, amelyre más lett volna az ellenzék oldaláról a helyes válasz, nem pedig az, amelyben részesültünk. (Pakots József: Mit akar! Beszéljen a javaslatról!) T. Képviselőház! A bizottsági tárgyalásnál nagy szerepet játszott a vagyoni cenzus kérdése. El kell ismernem, hogy a miniszterei nök úr nyomban az első érvek hatása alatt a hadirokkantakra vonatkozó vagyoni cenzust az egész vonalon eltörölte, ami által a törvényjavaslat módosítást nyert ott is, ahol a J népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak rémes régi elgondolása szerint deklasszifikáló lehetőség volt, amennyiben egy hadirokkantnak hiába volt a keresőképessége 75 százalékra lecsökkentettnek elbírálva, ezt a 75 százalékos számjegyet 50 vagy 25 százalékra lehetett deklasszifikálni, ha az illető anyagi viszonyai jók voltak. A törvénynek egy rettentő, boszszantó és igazságtalan része volt ez, amely az eddigi gyakorlatban vastag Igazságtalanságokra adott alkalmat. Helyes, hogy az igen t. miniszterelnök úr nyomban az első felszólalásra elejtette a vagyoni cenzust; sajnálom, viszont, hogy a hadiözvegyekre vonatkozólag nem sikerült a miniszterelnök urat hasonló állásfoglalásra rábírnom, azonban ő tudja. ülése 1933 március 28-án, kedden. 307 hogy ez pénzügyileg mit jelent, az ő rendelkezésére állanak a hiteles adatok s az ő érvei szerint ez horribilis nagy összeget jelentene millió és millió pengőben. T. Képviselőház! Nem beszélt senki arról, hogy a bizottsági vitánál a 25%-os hadirokkantak járadékát az egész vonalon emeltük. Nem beszélt senki arról, hogy a 25%-os és 50%-os hadirokkant tisztek gyermekei után járó nevelési pótlékot emeltük. Nem beszélt senki arról, hogy . a hadiárvák járadékát emeltük. Hát ez semmi? A bizottsági munka nagyon termékeny volt és én nagyon, de nagyon rossznéven veszem öszszes ellenzéki képviselőtársaimtól, akik a pénzügyi és véderőbizottságnak tagjai, hogy nem jártak szorgalmasan a bizottsági tárgyalásokra (Egy hang a jobboldalon: Ott nincs karzat!) és nem vonultak fel azzal az elánnal, amellyel itt vonultak fel és nem jöttek segítségünkre ott, ahol szavazataikkal esetleg a miniszterelnök urat, vagy a bizottságot egymagukban is befolyásolhatták volna. Hiszen az új házszabályok a bizottsági munkára helyezik a fősúlyt. Mivel az új házszabályok megfordították a eddigi tárgyalási módot és most a bizottságon van a hangsúly, minden képviselőnek, aki segíteni akar, elsősorban a bizottságban kell felvonulnia a maga javaslataival. Nem beszélt senki arról, hogy a törvényjavaslatban, illetőleg az eddigi gyakorlatban benne volt egy kifejezés, amely szerint a kormányhatóság jogosítva volt a hadigondozottak életmódját kutatni, hogy erkölcsös életmódot folytat-e a hadirokkant, vagy erkölcsös életmódot folytat-e a hadiözvegy. A miniszterelnök úr a mi felszólalásunkra ezt nyomban elejtette és törölte. Bocsánatot kérek, ilyen nagyjelentőségű határozathozatalokat nem lehet meg nem történteknek mondani. Volt a törvényjavaslatban egy rész, amely a büntettek és vétségek következményei gyanánt a hadirokkantaktól, aki ilyen bűncselekményt követett el és jogerősen elítélteit, járadékát megvonta. Olyan alárendelt Jelentőségű bűncselekmények esetén ... (Esztergályos János: Most is benne van, mellékbüntetés gyanánt. Ha a bíróság nem rój ja ki, a törvény rójja ki!) A képviselő úr nem volt jelen a bizottsági tárgyaláson, (Esztergályos -*áuos: Most is benne van!), mert ha jelen lett volna, nem állítaná ezt. Az 1878 : XV. törvénycikk 14. fejezetében foglalt bűncselekményekre vonatkozólag törölte a bizottság azt a határozmányt, hogy ilyen bűncselekményekért megbüntetett egyéneknél a járadék elvesztését kötelezőleg mondotta ki. Megváltoztattuk azt a részt is, ahol egy hadigondozott például trafikhoz jut és a trafik rosszul megy, vagy valami trafikkihágást követ el és szembekerül a finánccal, a finánc elveszi a trafikot. Az eddigi gyakorlat szerint az ilyen hadigondozott két szék között a pad alá esik, mert a finánc elveszi tőle a trafikot, a hadigondozott járadékát pedig elveszítette egy fennálló élő határozmány alapján. A bizottsági tárgyalásnál ezt is töröltük a tövényjavaslatból. Volt a törvényjavaslatban a másodszor férjhezment özvegyekre vonatkozólag egy égbekiáltó igazságtalanság. Tudvalevő, hogy ha az állami alkalmazott özvegye másodszor férjhezment és a második férje is meghalt, feléledt az ilyen özvegy számára az első férj utáni jogosultság a járandóságokra; ez a hadirokkantakra vonatkozóan nem állott fenn.*A miniszterelnök úr hozzájárult ahhoz, hogy ezt is 44*