Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-164
306 Az országgyűlés képviselőházának minden tücsköt-bogarat, ide nem tartozó pártpolitikai ellentéteket. (Zaj.) Hiszen odáig is fajult a dolog, hogy ezt a javaslatot is fel akarták használni, hogy éles különbséget tegyenek az úgynevezett rendszer, tehát Bethlen István gróf és az itt ülő miniszterelnök között. (Vázsonyi János: Ki csinálta ezt?) Nem tudom. Az én tájékozottságom szerint semmi egyéb, mint politikai naplopás minden olyan kísérlet, amely Bethlent és Gömböst el akarja egymástól téríteni. (Igaz! Ügy van jobbfelől és a ^középen. — Pakots József: De ki akarja? Maradjanak egymáséi! — Derültség.) Es olyanok dobálóznak ezzel az «úgynevezett rendszer», vagy «tízéves rendszer» kifejezéssel, akik azt évek hosszú során át támogatták, például Bajcsy-Zsilinszky Endre. t. képviselőtársam. Minő jogon beszél ő tízesztendős mulasztásokról a hadirokkant-kérdés terén, hiszen erősebb támogatója akár Gömbösnek, akár Bethlennek nem volt semilyen időben sem, mint éppen Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselőtársam. Épp olyan rosszul hangzott az ő szájából az is, amikor ő jön ide csendőratrocitásokkal. Valamikor, amikor én rólam volt szó... (Pakots József: Mi köze ennek a rokkant javaslathoz? -- Esztergályos János: Minden tücsköt-bogarat összehord! — Pakots József: Ez rokkantmegnyilatkozás! — Elnök csenget.) Nem fogjuk engedni, hogy e vita folyamán bennünket, a többségi pártot úgy próbáljanak odaállítani, mint amely többségi pártnak érzéke e kérdés iránt nincsen. (Pakots József: Mutassa meg az érzékét!) Képzelje mindenki magát a miniszterelnök helyébe. Utóvégre nem úgy vált meg a hadseregtől, mint egy kényszernyugdíjazás folytán a hadsereg kötelékéből elűzött, kvietált tiszt, hanem fényes karrier volt ott is mögötte és előtte. Hogyan lehet feltételezni valakiről, (Esztergályos János: Ne védje a miniszterelnököt! Ha sokáig védi, még megbuktatja! — Pakots József: Mi szüksége van erre a miniszterelnök úrnak?) hogy máról-holnapra elvesztette volna minden érzékét volt bajtársai és a hadsereg iránt? (Zaj half elől.) Előttem szólott t. képviselőtársaimnak sok tekintetben igaza volt, amikor objektív volt és konkrét kérdéseket taglalt, de nyomban nem volt igaza, amikor túlzásokba csapott át és lehetetlen összehasonlításokat tett; mint amelyen lehetetlen összehasonlítás volt az is, amelyet a múltkoriban tett valaki, amikor azt mondta, hogy az összes 25%-os hadirokkantnak nincsen együttvéve annyi fizetése, mint egy magyar miniszternek. (Zaj.) Ha ez kimegy a perifériákra, ez igazán nem méltó ahhoz az ügyhöz, amelyet szolgálni akarunk. En például határozottan azzal a szándékkal beszélek, hogy a miniszterelnök urat még néhány módosításra rávegyem felsorakoztatott érveimmel; különben nem termékeny ez a vita. (Pakots József: Majd meglátjuk, mire tudja rávenni!) Elhangzott az a kritika, hogy inkább semmi, mint ez a törvényjavaslat; s ez is Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselőtársamtól ered. De a szociáldemokrata kisebbségi indítványban is van ilyesmi. Bocsánatot kérek, minél inkább áll az, hogy minden pengőnek megvan a maga értéke, annál inkább lehetetlen az a felfogás, hogy inkább semmi, mint ez a törvényjavaslat. Vissza kell még utasítanom a pártpolitika belekeverésénél azt a szándékot, amely csak egyoldalúan beszél az egységespártról és a miniszterelnök úr mögött ülő többségről, de 4. ülése 1933 március 28-án, kedden. csodálatosképpen egy szó sem esik a kereszténypártról, holott ez^ a párt szolgáltatta a munkaügyi- és népjóléti minisztereket az évek hosszú során át. (Ügy van! Ügy van!) A hadirokkant ügyeket olyan terrénumnak tekintette, hogy próbált volna akár Bethlen István, akár más beleszólni azokba a kérdésekbe, amelyekben Vass József csalhatatlannak tartatott és amelyeket a kereszténypárt lefoglalt, mint a maga témáját és az őt magát illető szociális kérdéseket. (Malasits Géza: Az ő bizalmi férfiai intézték!) Az igazságos kritika ide is irányuljon és a főfelelősség ezeket a közvetlen intéző köröket illesse, (ügy van! a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Igaza van, öreg fúró! — Meskó Zoltán: Mindig a folyosóra mentek ki a szavazáskor! — Zaj.) Miért nem kérdezik, hogy amikor nagy feleslegek voltak az államkasszában, akkor miért nem oldották meg ezt a kérdést? (Pakots József: Majd fogjuk^ kérdezni!) Kérdezzék csak a kereszténypárttól, majd megkapják a feleletet. (Esztergályos János: ön támogatta a kormányt, miért nem szorította rá!) Akkor a lex-Vass I-vel és II-vei volt elfoglalva a parlament és mivel a népjóléti minisztérium is akkor ezzel foglalkozott,^ a hadirokkant-kérdés ebben a tekintetben háttérbe szoríttatott, éppen a népjóléti és munkaügyi miniszter által. (Zaj.) Most rátérek magára a törvényjavaslatra. A törvényjavaslat az én megítélésem szerint csak mint összefüggő egész bírálható el, nem lehet kiszedoii belőle egy részt és azt kritizálni. A törvényjavaslat két hatalmas részből áll. Az egyik az, amely pengőt juttat. Ez mostoha az én elbírálásom szerint is. A másik pedig az, amely kedvezményeket juttat, (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha az igen i miniszterelnök úr csak olyan javaslattal jött volna, amely pengőt juttat, kijelentem, nem vett volna rá semminemű kapacitáció, hogy még általánosságban is megszavazzam^ a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, olyan soványnak, olyan szegényesnek tartom azt, amit pengőben juttat. Viszont azonban imponál nekem a másik rész, a kedvezmények része és ezen van a súlypont. (Ügy van! ügy van! Taps jobbfelől.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Sajnálom, hogy az igen t. miniszterelnök úr nem fogadta meg azt a tanácsomat, hogy a törvényjavaslat egész szerkezete akként állíttassék össze, hogy a súlypont, a lényeg a kedvezményekre kerüljön és ezzel kezdje a törvényalkotó, amit juttatni kíván. Vallja be ezzel a külső formával is, hogy Magyarország jelenlegi pénzügyi helyzete folytán pengőt nem tud többet juttatni, de az, amit pengőben juttat, a miniszterelnök úr belső érzését sem elégíti ki. Maga a miniszteirelnök úr is gondolkodik ezen, .biztosan tépelődött sokat rajta. Legalább is nekem bizonyítékaim vannak arról, megírta a miniszterelnök úr egy hozzám intézett levelében, hogy mennyit tépelődik azon, hogy pengőben mit lehetne még nyújtani. (Esztergályos János: A kedvezmény az, hogy egy koldustarisznya helyett most kettőt hordhatnak majd. — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Ilyen helyzetben, ha nem is mondom, hogy ez átmeneti megoldás, de majdnem azt kell mondanom, hogy kielégítő laegoldás nem lesz; közeláll ahhoz, hogy átmeneti megoldás legyen és majd később — mint a
