Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

304 Az országgyűlés képviselőházának 16 A. ülése 1933 március 28-án, kedden. gyelmi úton legyen elbocsátható. Ugyanezt kérem azonban nemcsak a közalkalmazott, hanem a magánalkalmazott hadirokkantak számára is. (Helyeslés bal felől.) Az alkalmaztatásnál szintén természetes kívánság, hogy a közalkalmazott női munkaerők felvételénél előnyben kell, hogy részesüljön a hadiözvegy és hadiárva. Ugyanilyen természetes lenne a hadiárvák tanításának állami feladattá való tétele is. A járadékösszeg szégyenletes mivoltára pótlólag csak egyetlenegy mondatot legyen szabad még mondanom. Még felemelt formájában is megalázó ez a.járadékelintézés, mert ez azt jelenti, hogy a 25%-os rokkant tiszt járadéka, amely eddig havi 2 pengő volt, most havi 4 pengőre emeltetett fel, a 25%-os rokkant altiszt vagy közlegény havi járadéka pedig, amely havi egy pengő volt, most két pengőre emeltetett fel. (Dinnyés Lajos: Pirulni kell ezen!) Nem elegendő, ha elesett hőseinknek márványtáblát és szobrokat állítunk, az élőknek pedig ugyanakkor csak koldusbotot juttatunk, mert mint minden botnak, a koldus- . botnak is két vége van és végül még a koldus- ! bottal is lehet visszaütni! Két jogos kívánságra óhajtok még rámutatni. Arra, hogy minden hadigondozott vitézségi érempótdíja folyósíttassék és minden hadviselt, minden hadigondozott mindenkor, minden külön kritérium, minden külön követelmény nélkül a választók névjegyzékébe vétessék fel. (Rakovszky Tibor: Általában a vitézségi éremdíjakat tessék folyósítani! Ez is a becsület dolga!) T. Képviselőház! Ezeknek a kérdéseknek és követeléseiknek hangoztatása ebben a teremben nem, csak ez előtt a Képviselőház előtt új. Azok, akÜk már 1916-ban és 1917-ben figyelemmel kísérték a magyar parlament tanácskozásait, tudják, hogy mik ezek a követelmények, mert már akkor felmerültek itt ebben a^ Házban^ a hősök választójogának tárgyalásánál. Méltóztassanak megengedni, hogy hódolattal emlékezaümik meg ebből az alkalomból Apponyi Albert gróf és Rakovszky István emlékéről, akik már akkor, 1915-ben és 1916-ban kívánták a hadirokkant-kérdés megoldását a hősök választójogával kapcsolatban. Azóta, sajnos, beigazolódott Franchet d'Esperay mondása, aki 1918-ban azt mondotta az akkor előtte megjelent nemzeti tanácsnak nevezett küldöttségnek: vous êtes tombé si bas, ilyen mélyre süllyedtetek! Azzal a fennikölt gondolkozással és fennkölt akarattal szemben, amely már 1915-ben megnyilatkozott ebben a Házban, ma sajnálattal kell megállapítani, hogy azóta állandóan Franchet d'Esperaynak van igaza, tényleg nagyon mélyre, a legnagyobb mélységbe süllyedtünk. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Tisztelettel bocsánatot kérek, ha zavarok. (Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Nemrég ünnepelte a nemzet március idusát, nemzeti ünnepét. Március idusa valamikor a magyar szabadság ünnepét jelentette. (Jánossy Gábor: Ma is!) Ilyen esetben mindenkinek eszébe kell, hogy jusson gyermekkora, az, hogy gyermekkorában március 15-én hogy ünnepelte az egész nép, az egész nemzet a 48-as hon véd éket, tisztelte, becsülte és a nemzet becsületéhez méltóan el is látta a 48-as honvédeket. Ez a megbecsülés, ez a tisztelet kijárna a világháború rokkant hőseinekis. Ma nem időszerű március idusának ünneplése, mert a márciusi 12 pont már csak Jókai mesemondásában van megörökítve és a szabadság eszméje is csak a lexikonokban található. Egy napig beszélj omég március 15-éről és 1848-ról az egész ország, egy napon minden iskola, minden testület, minden kör megemlékezik erről, de azután a Bánk bán bordala üli meg ismét a lelkeket: — eloszlik, mint a buborék, s marad mi volt: a puszta lég. Ennek az országnak ünneplésre oka nincs, és kedve sem lehet. Nekünk csak gyászra van okunk, mindennap gyászra van okunk azóta, amióta ezt az országot tönkretették. Gyászra van okunk, de jogunk is, mert nemcsak a szabadságunk veszett el kívül és belül is, hanem rokkant ország is lettünk, rokkant ország vagyunk és megrokkanásunknak, örök gyászunknak napját, a június 24-ét a nemzeti gyász napjává kellene megtennünk, legalább is olyan módon, mint ahogyan március 15-ét a nemzeti szabadság ünnepének napjává tettük. Éppen ezért bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): «Mondja ki a magyar országgyűlés: utasítja a kormányt egy szakaszos törvényjavaslat benyújtására, amely a trianoni békekötés aláírásának napját, június 24-ét nemzeti gyásznappá nyilvánítja.» Bátor vagyok megindokolni, hogy miért terjesztem be ezt a határozati javaslatot. Az az ifjúság, amely a trianoni Csonka-Magyarországon nőtt fel, nem tudja még, hogy menynyire gyászolnia kell, mert nem ismeri egészében a magyar nemzet életét, nem ismeri a magyar nemzet régi nagy dicsőségének országát, nem ismeri annak területét teljességében és a területi integritás mellett annak lelki és boldogsági integritását sem. Ahogyan március 15-én nem árt, ha egy napra leckét kap a szabadságjogokból, úgy nem árt az sem, ha egyszer egy esztendőben leckét kap a szabadság elkobzásából, az ország tönkretételéből s mindenkor emlékezik arra: mivel tartozik azoknak, akik országát, hazáját meggyalázták és megcsonkították. A hadirokkantak eddig elfogadták a miniszterelnök úr nemzeti munkatervének 96. pontját, a türelmet. Tisztelettel kérik magukkal szemben a 97. pontnak, a lelkiismeretességnek az alkalmazását. A miniszterelnök úr éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ez a javaslat nem jelenti ezt a 97. pontot. Azért ismételten kérem, méltóztassék a bizottságoknak visszaadni, méltóztassék ott újra letárgyaltatni, hogy ne kaphassunk mindennap ilyen leveleket, amilyen az a levél is, amelyet nem akarok itt felolvasni, de amely keserűségekkel, panaszokkal, a legszánalmasabb és legrettenetesebb leírásokkal van tele rokant volt főhadnagy és százados tollából azoknak sorsáról. T. Házj Nem is beszélek az özvegyekről. Méltóztassék a bizottságban újra elővenni ennek a javaslatnak tárgyalását, méltóztassék nem ennek a javaslatnak az alapján, hanem például a HONSz debreceni csoportjának törvényjavaslat-tervezete alapján újból kiindulni, amely sokkal igazságosabb megállapításokat tartalmaz, mint ez a törvényjavaslat. T. Ház! A javaslatot nem ellenzéki pártállásom miatt nem fogadom el, mert ez a kérdés pártkérdés nem lehet (Ügy van! bálfelől.) ebben a kérdésben, a Ház minden egyes tagjának egyenlően csak a nemzet érdekét és a nemzeti becsület kérdését kell néznie (Ügy van! a baloldalon), hanem nem fogadom el az abban megnyilvánuló jogfosztásoknál, a megértésnek abból kiütköző hiányánál fogva és ezért általánosságban, még a tárgyalás alapjául sem