Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

Az országgyűlés képviselőházának 16k. éppen most nines jelen (Felkiáltások: Itt van!) — azért, hogy kivételesen én is az ő szokását követein és költőkből idézek, de ez a javaslat feltétlenül kell, < hogy lírikussá tegye az embert, nem ha a javaslatot olvassa, hanem ha a rokkantak sorsára gondol. A javaslat feltétlenül kell, hogy az egész magyar glóbusznak, az egész magyar társadalomnak, az egész magyar sorsnak kérdését juttassa eszünkbe; ha nem a javaslat holt betűit, hanem a rokkantak holt tagjait, elhullt erejét, elhullt munkakészségét, munkakedvét, életét, levegőjét és létét vizsgáljuk, akkor eszünkbe (kell, hogy jusson Ady Endre ugyanazon költeményéneik kezdősora, ahol azt mondja: «Koggyant a lábam, süppedt a mellem, itt az ideje, össze kell esnem.» A magyar roklkant-társadalom jajszava csendül ki ebből a két sorból. Ebből a két sorból kicsendül az egész magyar sors, mindazoknak a hangja, akik énekelve mentek a háborúba 1914-ben és 1915-ben, akik fellobogózott vonatokon, zászlóikkal vonultak ki a frontra, abban a hitben, hogy hazájukat védik, holott csak idegen állameszmék szolgálatában állottak és elhullottak a magyar föld védelmében. (Malasits Géza: A Habsburgokért és Hohenzollerékért!) Ennek ellenére a magyar föld földaraboltatott és az ő karjuk, az ő testük, lelkük és egész mindenségük szintén feldaraboltatott. Amíg idebenn őnáluk nem teremtjük meg legalább a lélek integritását, addig nem tudjuk soha megteremteni kifelé sem az ország területi integritását. T. Képviselőház! Meg kell, hogy fogjon mindenkit az az Sos. jelzés, amely minden oldalról, a legkisebb falukból és városokból, mindenünnen felhangzik, — nem kell ezt képviselőtársaimnak magyaráznom, akik ugyanúgy, mint én, a hadirokkantak • számtalan és számos gyűlésén és összejövetelén résztvettek —felhangzik az az Sos. jelzés a szenvedések óceánján, amely várja és várta a segítséget ettől a javaslattól. Ez a javaslat azonban nem nevezhető a szenvedések óceánján elősiető segítőhajónak, nem nevezhető még mentőcsónaknak sem. még mentőkötélnek sem, mert az a iáradék, amelyet ez a javaslat a rokkantaknak juttat, nemcsakhogy mentőkötélre nem elég, de az életből menekülni vágyó részére sem elegendő kötélre. T. Képviselőház! Befejezem az Ady-kÖltemény idézetét az így végződő utolsó sorral: «Rokkanjon más is, pusztuljon más is.» Figyelmeztető szóval akarok a t. Képviselőház elé jönni: nem lesz jó vége annak, ha az elkeseredés, faluban és városban egyaránt, mind jobban kimélyül és az elkeseredettek tömege akár a szélsőjobboldali, akár a szélsőbaloldali szélsőségekbe esik. (Meskó Zoltán: A szélsőjobbtól nem kell úgy félni!) Az a kérdés, hogy ki fél tőle, ón a szélsőbaltól és a szélsőjobbtól sem félek, de mindenesetre annak, aki az állam élén áll és kormányoz, minden szélsőséggel szemben meg kell tennie a kötelességét. T. Képviselőház! A honvédelmi tárca költségvetési vitájánál bátor voltam ugyanerről a kérdésről, amely most törvényjavaslat formájában tárgyaltatik a. Képviselőház előtt, hosszabban szólni. Annakidején számos adatot hoztam a t. Ház elé, kértem azoknak az adatoknak megvizsgálását, s kértem, — miután azok helyessége elismertetett — hogy azoknak alapján javítani, segíteni, istápolni és gyógyír tani méltóztassék. Nagyon sok olyan adatot sorolhatok fel ismét, amelyet már akkor elülése 1933 március 28-án, kedden. 301 mondottam, amelyet azonban kénytelen vagyok ismét részleteiben idehozni; nem végzek vele ^hiábavaló munkát, hiszen azóta semminemű segítség sem érkezett és ez a javaslat sem nyújt ezekkel szemben semminemű segítséget. 68.000 hadirokkant és 25.000 hadiárva sorsáról van szó. Az igazoltan 100 %-os hadirokkantak száma több, mint 2000. Kimutattam annakidején, t. Ház, hogy a járadékok hihetetlenül alacsony mivoltukban nem képesek segíteni és szégyent hoznak az országra minden külállamhoz viszonyítva. Ausztriával szemben, amely ugyanúgy, mint Magyarország, szintén koldusország ... (Jánossy Gábor: De nem rabolták ki az oláhok, mint minket, ez a kül Önbség ! — Br. Vay Miklós : Az is rabló ! ) A legnagyobb rablás, t. képviselő úr, a hadirokkantak megrablása. (Szilágyi Lajos: Kire érti?) Arra értem, aki a hadirokkantaktól sajnálja, ha részükre többet kívánnak. (Jánossy Gábor: Olyan ember nincs! — Szilágyi Lajos: Van olyan gazember? Van olyan bitang gazember a világon? — Jánossy Gábor: Olyan őrült nincs a világon.) Elnök: Ne tessék közibeszólni. Képviselő urak maradjanak már csendben. (Zaj.) Vázsonyi János: Abszolút objektív megállapítás az, hogy Ausztriában száz schilling az aránya annak, ami nálunk 16 pengő. Ez szégyenletes, szomorú és ezen segíteni kell. Ebben azt hiszem, valamennyiünknek egyet kell értenünk. T. Képviselőház! Egy hatvanéves, 75 százalékos hadirokkant őrmester járadéka 24 pengő. Semmilyen kommentárt fűznünk ehhez nem kell, de a szégyenpírnák kell arcunkon ülnie addig, ameddig ez lehetséges. A miniszterelnök úr a nemzeti öncélúságot hangoztatja, de a nemzeti öncélúságot csak úgy valósíthatja meg, ha elsősorban segít azokon, akik hozzásegítették a nemzetet annak további életéhez. (Ügy van! bál felől.) Annak idején már rámutattam arra és bebizonyítottam, hogy az állam többet költ a lelencekre, mint a hadiárvákra. Elismerték annak idején, hogy ez igaz, de nem istmerték fel, hogy éppen ez tartozik azok közé a tények közé, amelyek kimerítik a lazításnak és izgatásnak kritériumát. Nem a •• gyűléstilalom a fontos, mert nem & nép gyűlései, hanem a keserűség felgyülemlése az, ami izgat. Bátor vagyok néhány olyan követelést előterjeszteni, amely valamennyi hadirokkantszervezetnek, tartozzék az bárhova, egyaránt egyforma követelése és kívánsága. Ide tartozik az, hogy a gyógyellátáshoz vagy gondozáshoz ne legyen szükség külön szegénységi bizonyítványra, hanem legyen elegendő a rokkantsági jog. Annak, aki megrokkant a hazáért, nem kell még külön igazolványokat felmutatnia, mert ennél szebb és magasztosabb igazolványnyal nem rendelkezhetik. (Meskó ZoHán: TTery van!) Külföldön rászorítják az egyes kormányok a nagyipart és kereskedelmet rendeletben arra, hogy könnyű munkára elsősorban rokkantakat alkalmazzanak. Nagyon kérem

% hogy addiff. mígez meg nem történhetik, legalább îs az állami üzemeknél felügyelői és portási állásra mindenütt elsősorban rokkantakat méltóztassanak alkalmazni, amit a törvény ebben a részében meg is kíván valósítani. Ebben a részében örömmel is üdvözlöm. Igen fontos kérdése a törvényjavaslatnak, nagyon sok vitára adott már alkalmat, de feltétlenül rendezendő, a sorsjegyárusításnak, a dohánytőzsde-koncesszióknak s általában az