Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-164
Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1933 március 2É-án, kedden. 29Ö nek a kérdést annak bizonyításával, hogy valaki akár a baleset előtti munkakörében, akár más, könnyebb munkakörben, ugyanazt a munkát, amelyet a baleset előtt végzett, a baleset után is el tudja-e végezni és ugyanazt az öszszeget kapja-e, mert amennyiben az orvos mint szakértő megállapítja, hogy az ő munkaképessége ősökként, az ő testi vagy szellemi épségében rejlő erőtartalékkal együtt a baleset folytán, ő azt a munkát, amelyet a baleset előtt elvégzett, a baleset után sokkal nehezebben, sokkal kínosabban tudja elvégezni, ennélfogva élete is megrövidül, mert előbb merül ki az ő erőtartaléka, életenergiája. Mindegy tehát az, hogy munkaképességcsökkenésről, vagy keresőképességcsökkenésről beszélek-e, mint jogalapról, mert ennek nem az az ismérve, hogy valaki ugyanazt az összeget keresi-e meg a baleset után, mint előtte, hanem az az ismérve, hogy az elszenvedett baleset, illetve sérülés folytán csak nagyobb fáradalommal, nagyobb kínnal, ennélfogva csak nagyobb áldozattal tudja-e a baleset előtt végzett munkát a baleset után elvégezni. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy akár a testi, akár a szellemi épség csökkenését kárpótolják valahogyan, erre vonatkozólag információm szerint a törvény alapján kibocsátandó orvosi utasítás azt fogja tartalmazni, hogy aki testében, vagy szellemében bizonyos sérülést szenvedett, az annak a sérülésnek megfelelően és az ezáltal okozott munkaképesség. — illetve keresetképességcsökkenésnek megfelelően akkor is minimális térítésben fog részesülni, ha a baleset után nagyobb áldozattal» nagyobb szenvedéssel, nagyobb kínnal meg is tudja keresni ugyanazt az összeget, amelyet a baleset előtt keresett, akár a régi munkakörében, hivatáskörében, akár pedig könnyebb munkakörben. Ilyenképen tehát a kibocsátandó helyes orvosi utasítás értelmében, tekintettel lesznek az ö uunkaképességesökkenésére, illetve az ezzel leljesen azonos eresőképességcsökkenésére, tekintettel lesznek testi vagy szellemi állapotának romlására, erőtartaléka részben vagy egészben való kimerülésére, függetlenül attól, hogy keresete, jövedelme a baleset után esetleg ugyanaz marad, vagy még talán növekedni is fog, ami nincs kizárva. Egyébként — amint kifejtettem — a munkaképességcsökkenés és az ezzel egyenlő értékű keresőképességcsökkenés megállapítása szabványos nemzetközi elvek szerint történik. A rokkantság fokának megállapítása már egészen más jogi kategóriába tartozik és ez államonkint változik. Attól függ, hogy az illető államnak milyen a gazdasági és pénzügyi helyzete. Megvilágíthatom talán felfogásomat, ha a biztosítási jog köréből és pedig annak a kárbiztosítási ágazatából veszek egy példát. Ha valakinek van 10.000 pengő értékű bútora, akkor bebiztosíthatja ezt a bútort 10.000 pengő erejéig, ha van annyi pénze, hogy ennek megfelelő biztosítási díjat tud fizetni; akkor teljes kár esetén megkapja mind a 10.000 pengőt a bebiztosított, de elpusztult bútor után. Ha pedig nincs annyi pénze, hogy ezt a bútorát kár esetére százszázalékig biztosítsa, hanem csak ötvenszázalék erejéig biztosítja, akkor teljes kár bekövetkezése esetén 5000 . pengőt kap, mert csak az érték felére biztosított, felerészben pedig a bírói gyakorlat, a jogászi felfogás szerint önbiztosítónak tekinthető. Visszatérve elsősorban a rokkantakra, ha az állam csak felemértékben tudja megtéríteni az elszenvedett kárt, akkor 50 %-os rokkantnak minősítik azt, aki Londonban, Berlinben, Budapesten orvosszakértők véleménye szerint egyaránt 100 %-ban vesztette el munkaképességét, illetőleg az ezzel egyforma keresőképességét. Ami az összegszerűséget illeti, (Dinnyés Lajos: Ezt halljuk!) minden oldalról, de a sajtóban is egybehangzóan megállapították, hogy a 100%-os és 75%-os rokkantak ellátása teljesen kielégítő. (Vázsonyi János: Erről is lehet beszélni!) Ez eddig vita tárgyává nem tétetett. (Weltner Jakab: Kétezer ember!) A 25 és 50%-os rokkantak járadéksegélyét én magam sem tartom elegendőnek. (Dinnyés Lajos: Azért megszavazza!) Véleményem szerint azonban nem itt van a hangsúly. A dolog lényege a 25 és 50 százalékos rokkantaknál nem a pénzben juttatandó járadékon van, hanem igenis azokon az előnyökön és kedvezményeken van a hangsúly, amelyeiket a 26. és a 27. § sorol fel: a hadigondozottaknak kérelmei, okiratai illetékmentességében,, a hadite'kek átruházásának illetékmentességében, a hadigondozottaknak a rokkantadó alól való mentességében, a hadigondozási célra rendezett gyűjtések, ünnepélyek előadások adó- és illetékmentességében, a hadirokkantaknak múzeumokban, könyvtárakban, kiállítási helyiségekben és a közönség használatára bocsátott egyéb nyivános közintézményekben, színházakban, mulató- és hangversenytermekben stb., jegyszedői, teremőri, ajtónállói vagy ehhez hasonló állásokhoz juttatásában, továbbá abban, hogy nyilvános parkokban, temetőkben a jegyszedői állásokon felül a parkőri állásokat kizárólag hadirokkantakkal kell betölteni, a női munkakörhöz tartozó állásokat pedig hadiözvegyeikkel kell betölteni; az ipari vállalatoknál, a mezőgazdaságnál, a nagybirtokoknál, az állami és önkormányzati munkakörökben, középiskolákban, szakiskolákban, főiskolákon tandíjkedvezményekben, ösztöndíjakban. (Dinnyés Lajos: Ez nem kedvezmény, ez természetes! — Gróf Somssieh Antal: A panamáikat szüntessék meg; abból futja. Sok pénzt megtakarítunk ezzel!) Nem akarok sértő lenni a képviselő úrral szemben, nem akarom azt a közmondást citálni, hogy ki mint él, úgy ítél. (Gróf Somssieh Antal: Köszönöm szépen! Saját maga szerint ítél!) Mert nagy mértékben téved az, aki ezeket az előnyöket, ezeket a munkaalkalmakat lekicsinyli. (Dinnyés Lajos: Mit jelentenek ezek! Majdnem semmit!) Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, maradjon csendben. A szó Simon András képviselő urat illeti. Simon András: Beszéltem már hadikárosultakkal, akik mint 25 és 50 százalékos rokkantak kijelentették, hogy amennyiben el tudják végezni a munkát, amennyiben olyan munkakört adnak nekik, hogy ott dolgozhatnak, ők maguk utasítják vissza a legridegebben még a látszatát is annak, hogy nekik nyíltan vagy burkoltan munkanélküli segélyt juttassanak állandóan. (Dinnyés Lajos közbeszól.) Elnök: Csendet kérek. Dinnyés képviselő urat már figyelmeztettem, hogy maradjon csendben. Simon András: Minthogy pedig a felsorolt munkakörök nem a 75 és nem a 100 százalékos hadirokkantaknál jöhetnek figyelembe, mert hiszen a 100 és 75 százalékos hadirokkantak ezeket a munkaköröket el sem tudják végezni, ezek a kedvezmények nyilvánvalóan 100^ százalékban a 25 és 50 százalékos rokkantak érdekében lesznek felhasználhatók. Mégis nagyon kérem a mélyen, t. miniszterelnök urat, méltóztas43*
