Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

298 Az országgyűlés képviselőházának 16 pengő elsősorban a szociális segélyekre szorult háborús károsultak érdekét szolgálta. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ezzel szemben a hadirokkantak intézményes ápolására egymillió pengőt használtak fel, mert a szociális és kulturális célokra fordított 226.5 millió pengő az egész megrokkant nemzet érdekét és annak keretében elsősorban a szociális segélyre, támogatásra leginkább rászoruló hadikárosultak érdekeit is szolgálta. A hitelélet támogatására fordított 73 millió pengő ugyancsák az egész nemzet érdekét szolgálta és ennek keretében természetesen a hadikárosultak érdekét is. A mezőgazdasági termelés és értékesítés előmozdítására beruházott 91 millió pengő ugyancsak szolgálta a háború károsultjainak érdekét is. De ugyanezt elmondhatom jóformán az összes tételekről, amelyeket Milotay István t. képviselőtársam felsorolt; hiszen ő maga is kiemelte, hogy különösen a klinikai építkezésekre, a falusi kislakások építésére, a városi lakások építésére fordított tetemes öisszegek szolgálták a hadikárosultak érdekeit is, Nem úgy állapítandó meg tehát a tényállás, hogy történt 931 milliós nagyösszegű beruházás és ezzel iszemben áll a hadirokkantak javára, intézményes istápolására beruházott 1 millió pengő, hanem úgy áll helyesen beállítva a kérdés, hogy az egész nemzet érdekében történt 931 millió pengős beruházás s az egész nemzet egyetemes érdekeinek keretében a hadikárosultak érdekében is és azonfelül még történt a háború károsultjai javára eleinte kisebb összegben, végül pedig 19.5 millió pengős öszszegben külön dotálás, külön segély díjaknak kifizetése. Meggyőződésem szerint mindig igazságtalanságra vezet az, amikor a jelen nemzedék egyik vagy másik pártból bírálja el az elmúlt 10 vagy 13 esztendőben folytatott gazdasági és pénzügyi politikát. Erről az jut nekem eszembe, mikor főtárgyalást tartanak, de olyan főtárgyalást, amelyen csak sértettek és vádlottak vannak jelen, akik egyoldalúan túlzók egymással szemben, de hiányzik a tárgyilagos ítélőbíróság. A tárgyilagos ítélőbíróság az elmúlt másfélévtizeddel szemben majd a jövő generáció, helyesebben mondva a tárgyilagos, elfogulatlan történetíró lesz, aki sem az egyik, sem a másik oldalon nem vett részt. (ügy van! Ügy van! jobbfelől) Azt is szokták mondani, hogy amikor a sorozás, a harctérrevonulás történt, minő ígéretek hangzottak el a háború leendő károsultjai érdekében. Igaz, nagyon jól emlékezem én is, hogy ígéretek tétettek, hogy akár a földbirtokreform, akár a földbirtokpolitika, akár a pénzbeli segélyezés, akár a kereseti és munkaalkalmakhoz való juttatás terén gondoskodás fog történni a háború károsultjairól. De aki tárgyilagos akar lenni, bármennyire is szívvel-lélekkel akarja velem együtt felkarolni a háború károsultjainak érdekét, annak meg kell azt is állapítani, hogy az ígérettevő adós ma nincs. Ígéretet a Kárpátok övezte és magát az Adria tükrében megtekintő, ezeréves, ép, nagy Magyarország tett, amely ma Lel van négyelve, amelyből egy csonka roncs van itt és amelynek éppé, naggyá, a háború előtti erőállományának birtokába való visszahelyezésére kell nekünk törekednünk elsősorban, mert ez ad lehetőséget már arra is, hogy a háború károsultjainak megadjuk — nemcsak ígéretben — azt, amit megadni kötelesek vagyunk, hanem abba a helyzetbe is kerüljünk pénzügyileg és gazdaságilag^ hogy tettekkel is •4. ülése 1933 március 28*án

s kedden. leróhassuk hálánkat és kegyeletünket velük szemben. (Ügy van! jobbfelől.) Tévesnek tartom úgy etikai, mint jogelvi szempontból is, ha valaki a kártérítés jogszabályait kívánja alkalmazni. A kártérítés jogintézményénél valaki vagy vétkesen vagy vastag gondatlanságból okoz valakinek kárt és az e szándékos cselekménye vagy vastag gondatlansága, mulasztása révén másnak okozott kárt köteles megtéríteni; vagy végül, ha veszélyes üzem birtokosa, akkor az úgynevezett objektív kártérítési felelősség alapján tartozik másnak kártérítéssel. Itt azonban az állam sem szándékosan, sem vétkes gondatlansággal vagy vastag mulasztással okozott kár alapján, sem pedig mint veszélyes üzem^ objektív kártérítési felelősség alapján nem bírálható el és nem kötelezhető semmire. (Malasits Géza: A hadsereg nem veszélyes üzem?) Nem ez a kérdés lényege, hogy a hadsereg veszélyes üzem-e, vagy nem veszélyes üzem. Az a kérdés lényege, hogy mi védelmi háborút folytattunk, amikor tehát védelmi háborúra kényszerültünk, nem köteleztünk senkit, hanem kénytelenségből védtük birtokállományunkat, az egyesnek és a nemzet nek birtokállományát egyaránt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha már mindenáron jogi analógiát keresünk, sokkal inkább lehet az egymással szemben eltartási, jogosultsági vagy kötelezettségi viszonyban állókra vonatkozó jogszabályok köréből, tehát a családi jog köréből venni az analógiát. Ami már most ennek a törvényjavaslatnak kardinális tételeit illeti, úgy találom, hogy a sajtóban, de a Házban is leginkább vitatott kérdés a jogalap kérdése, amelyről az imént is beszéltem és az összegszerűség kérdése. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Sok vitára adott alkalmat, hogy a munkaképesség csökkenése tétessék-e meg jogalapul, vagy a keresőképesség csökkenése. T. Képviselőház! Az én megítélésem szerint, de a javaslat idevonatkozó világos rendelkezése szerint is a munkaképességcsökkenés és a keresőképességcsökkenés között semmi különbség nincs. Nincs pedig azért, mert a munkaképesség csökkenésével arányban csökken a keresőképesség is. Ezek nemzetközi fogalmak. Nemzetközileg elfogadott — hogy úgy mondjam — szabványos elvek alapján állapítják meg az orvosok, mint szakértők, hogy valamely baleset következtében kinekkinek testi vagy szellemi erőállománya minő mértékben, százalékban kifejezve minő százalékkal csökkent. Helyesen felfogva a kérdést, mindig annyival csökken a keresőképesség, amennyivel csökken a munkaképesség. Hiszen sem a munkaképességcsökkenést, sem az ezzel szerintem teljesen azonos keresőképességcsökkenést nem azzal mérhetjük meg helyesen, hogy mennyit keresett valaki a baleset elptt és mennyit keres a baleset után. A baleset után is kereshet valaki ugyanannyit, mint a balesett előtt. Csakhogy éppen azért, mert az az erőtartalék, amely az ő munkaképességét, de egyben az ő keresőképességét is jelenti, a balamellyel ugyanazt az összeget keresi meg, csak eset folytán csökkent, ugyanazt a munkát, sokkal nagyobb áldozattal, sokkal nagyobb fáradsággal tudja elvégezni, mint a baleset előtt. Nagyon bölcs ennélfogva a^ királyi bíróságoknak idevonatkozó döntése és az abban kijegecesedett elvi állásfoglalás, amikor azt | mondják,^ hogy a bíróság a baleset után indított kártérítési perekben nem látja elintézett-