Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-163

282 Az országgyűlés képviselőházának 16 adna okot. {Zaj és ellenmondások a bal- és> a szélsőbaloldalon. i— Müller Antal: Meg fogjuk mondani, hogy hol van !) Mi van abban sértő, hogy a 75%-os rokkant lesz a másodosztályú, a másik a harmad- és negyedosztályú. Én # ebben semmiféle aggodalmat nem látok. (Szilágyi Lajos: De aggodalmaik vannak! — Farkas István: A 90%-osat nem viszik fel az első osztályba, hanem a másodikba sorozzák!) Talán szó lehetne arról, bogy amikor az a hadi ár va gyermek, a hadirokkant gyermeke iskolába jár, megkapja a tandíjmentességget akkor is, ha «megfelelő» eredménye van s ki lehetne hagyni a «jó» eredményt. (Esztergályos János: Miért ilyen feltételes módon állítja ezt feli) Hiszen az a gyermek sokszor olyan szegényes viszonyok köizött van, hogy nincs olyan körülmények között, _ hogy nagyszerűen tanulhatna, hanem az apjának vagy az édesanyjának kell segíteni. (Esztergályos János: Mielőtt iskolába megy reggel, már tejet és péksüteményt hord! ki!) A magam részéről elegendőnek tartanám, ha itt a tandíjmentességhez a «megfelelő» eredmény volna a követelmény. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Meg kell állapítanom azt is, hogy a földbirtokreform intézkedései nem minden tekintetben voltak méltányosak a hadirokkantakkal szemben. A földbirtokreformrót már megmondtuk, sőt maga az igen t. miniszterelnök úr is megállapította annak idején, hogy célját végeredményben nem érte el, (Ügy van!) mert a földreform ugyan megvolt, zavart csinált sok tekintetben, de exisztenciákat, igazi exisztenciákat nem teremtett, (Dinich Ödön: Hát ez a törvényjavaslat fog adni exisztenciát?) Éppen ezért nagyon helyes a koirmány telepítési terve. (Farkas István: Hol telepítettek le már valakit?) Erre vonatkozóan már nyilatkozott az^ igen t. miniszterelnök úr a bizottságban is és meg. vagyak győződve arról, hogy a végrehajtási utasításból nem fog kimaradni az. bogy azoknál az elkövetkezendő telepítéseknél, amelyeket a kormány céljául tűzött ki, a hadigondozottak, hadirokkantak, hadiözvegyeik, hadiárvák megfelelő előnyben részesüljenek. (Esztergályos János : De miért nem követeli ön, hogy vegyék be a törvénybe is? Miért a végrehajtási utasításba? — Elnök csenaet.) _T. Esztergályos képviselőtársam, méltóízitassék megengedni, hogy olvan dolgot, amely nem mindig van meg, amely csak ad tobe áll fenn, szerintem a végrehajtási utasításba kell bevenni, nem pedis- magába a törvénybe, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.— Farkas István: Az nem eléé:! Tizenkilenc esetben van rábízva a szabálvozás miniszterekre! Azok pedis- változnak! A törvénynek határozottnak kéli lennie minden bürokráciával szemben !) Elnök: Csendet kérek! Tabódy Tibor: A múlttal szemben határozott előnyöket is jelent ez a törvényjavaslat. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Itt vannak a különböző jogosítványok, a trafikok és ital mérések, az osztálysorsjegyek árusítása, stb. Nagyon helyes a törvényjavaslatban az, hogy utasítást ad arra, hogy a jövőben minden ilyen jogosítvány 50 százalékig hadirokkantakkal vagy hadigondozottakkal töltessék be. A magam részéről jobban szeretném, ha már most is lenne bizonyos revízió^ mert hiszen állásItal mozás talán ezen a téren is van. (Esztergályos János: Talán! Talán!) Talán vannak mamutnyugdíjasok, akiknek igazán fel esi e'3. ülése 1933 március 23-án, csütörtökön. ges, hogy trafikjuk legyen, (Esztergályos János: Tábornoki és tábornagyi nyugdíjasok! Főtőzsdések, nagytőasdések!) akik úgyis elég tisztességesen és állásuk követelményeihez mérten meg tudnak élni. Nagyon helyeslem a javaslatban azt is, hagy utasítást ad és kimondja, hogy a jövőben a vállalatok, üzemek, gazdaságok, gyárak alkalmazottaik 10 százalékát hadirokkanttal, vagy hadigondozottal kell hogy betöltsék. (Esztergályos János: És • mi történik, ha nem csinálják?) Mindjárt megmondom, hogy ^mit^ kérek. (Hegymegi Kiss Pál: Hol a bírói védelem?) A mozgóképszínházaknál ebben a tekintetben nincs semmi további kívánnivaló, mert hiszen ott eddig is megvolt s kell, hogy ezután is megmaradjon a 40%. Ezt onnan tudom, mert pár évvel ezelőtt csekélységem vezette a hadirokkantak nagy küldöttségét a belügyminiszter úrhoz, aki igenis, hozzájárult ahhoz és kiadta azt a rendelkezést, hogy ezután a mozgóképszínházak alkalmazotti helyeiknek 40%-át hadirokkanttal, hadigondozottal és hadiárvával tartoznak betölteni. A 40% fenntartását már csak azért is kívánatosnak tartom a hadirokkantakra nézve, mert ez tényleg olyan alkalmazás, olyan munkakör, amelyet még nagyobb testi törődöttségű hadirokkant is igen jól el tud látni. Tény, hogy a törvényjavaslatban nincs semmi arról, hogy ezeket az alkalmazásokat ki ellenőrizze. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Magam is jónak látnám, ha errenézve

t megoldást találnánk, a végrehajtási utasításban, mert tökéletesen elég, hogy abban benne legyen, hogy legalább évente egyszer ezek az üzemek, gyárak, vállalatok, gazdaságok, a közigazgatási hatósághoz, a járáshoz, a megyéhez, a városok polgármestereihez stb. kimutatásokat terjesztenének be az általuk alkalmazott hadirokkantakról, illetve hadigondozottakról. A magyar katona erényéről már megemlékeztem ma. (Fábián Béla: Meg, csak nem honorálják!) Nagyon jól tudom, hogy az igazán hazafias érzésű, a nemzethez hű hadirokkantak mérlegelni tudják ezt a szörnyű nehéz helyzetet, amelybe ez az ország került. (Fábián Béla: Ök tudják szegények, csak mi nem tudjuk az ő helyzetüket!) Ha jól emlékszem, Kenéz Béla általam nagyrabecsült igen t. képviselőtársam hivatkozott a bizottságban Moltkénak. a híres hadvezérnek egy megállapítására. Moltke ugyanis azt mondotta, hogy a háború termeli ki a legfennköltebb jellemeket. (Farkas István: A legbrutálisabb^ dolog a világon!) Méltóztassék csak megnézni, ezt tapasztalatból tudom, hogy az a hadirokkant, aki éveken keresztül ott küzdött, ott szenvedett a harctéren, milyen csendben, izgágaság és követelődzés nélkül viseli az ő keserves sorsát. (Szilágyi Lajos: Milyen fegyelmezett! — Esztergályos János: És lekötözi gyomrának korgását is és a gyerekek sírására hangfogót tesz! — Elnök csenget.) Méltóztassék megnézni a mostani gazdasági háború elesettjeit is. Aki magasabb nemzeti célokat szem előtt tartva, áldozatos lélekkel, önzetlenül dolgozva veszítette el vagyonát, csendben van, a jobb jövő reménységében nyugodtan van; a legizgágább az, aki talán spekulálva, vagy nagyobb hasznot remélve — minthogy a nagyobb haszon elmaradt — vesztette el vagyonát. Vagy méltóztassék megnézni, éppen itt az adóemeléseknél és a tiszt-, viselői fizetések csökkentésénél — amit a kormány nem örömmel hozott, hanem kényszerítő