Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

âO Az országgyűlés képviselőházának lBí zik a vállalat a monopóliumokból, tehát a közpénzekből származó jövedelmekből a nemzeti cél érdekében az idegenforgalmi propagandára fordítani, hanem a 7. §-ban csak úgy általánosságban körül van írva, hogy «áldozatokat kell majd hoznia» a hasznából az idegenforgalmi célokra. Igen, sem a bruttó forgalom után nincsen kikötve egy kulcs, sem pedig egy összegszerű meghatározás nem szerepel, amely szerint a vállalatnak kötelessége volna kitűnő üzleti lehetőségei és jogai birtokában az idegenforgalmi propagandát alimentálnia. (Lázár Miklós: Szégyenletes szerződés!) Meg kell állapítanom, t. Ház, (Halljuk! Halljuk!) anélkül, hogy ennek támadó célzata volna, mert célom semmi egyéb, minthogy ennek a nagy horderejű problémának tényleg gyors, okos és célszerű rendezése következzék be, hogy az Ibusz. nem fordított annyit az idegenforgalmi propagandára, mint amennyi kitelt volna tőle és még kevésbbé tette ezt olyan mértékben, hogy érdemes lenne meghagyni ezeket a monopóliumokat az Ibusz. birtokában oly körülmények között, mint amilyenek között azokat eddig élvezte. r (Lázár Miklós: Províziókra költöttek milliókat! — Erődi-Harrach Tihamér: Honnan tudja, képviselőtársam

1

! — Lázár Miklós: Províziókra! Majd idejövök vele! — Gáspárdy Elemér: Tessék előhozni!) Az államvasutak deficites közüzem, amelyből eredő jövedelmek kétszeres gondossággal kell hogy a nemzet érdekében használtassanak fel. Ez csak világos? T. Ház! Az Ibusz. körül is bekövetkezett az, ami Olaszországban, Németországban és Ausztriában is (bekövetkezett. Mint utazási iroda nem tudott megfelelni az idegenforgalmi propaganda követelményeknek és ezért a székesfőváros és az államvasutak, ez a két másik •nagy idegenforgalmi tényezőnk, szintén isaját -kezdeményezéssel kezdett dolgozni. (Beck Lajos : Konkurrens vállalat!) Ez természetesen odavezetett, mint amikor egy lemezre hároni f otoráfiát vesznek fel: a kép kaotikussá vált, sokszor parallel akciók folytak, más oldalról pedig "az idegenforgalmi kérdés körének egész szektorai maradtak üresen, megmunkálás nélkül. Esiar evetté ezt a kereskedelmi kormány is és abban az elgondolásban, ahogyan Németországban történt, megalkotta az idegenforgalmi tanácsot, amely persze nálunk is bebizonyította, hogy a bizottságpsdi nem alkalmas komoly kereskedelmi szellemű ügyek intézésére. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Még abban a javított kiadásban sem, midőn ez a tanács, kebeléből égy szűkebb intézőbizottságot küldött ki e célra. Sajnos a következő dolgok igazolják állításomat, bár csak néhány példát Ihozok fel eziránt (Halljuk! Halljuk!), noha talán csekélységeknek látszanak» mégis akinek kereskedelmi érzéke Van és aki egy kicsit olvasott erről a problémáról, az tudja majd, hogy milyen jóvátehetet• len hibákra és imultasztásokra mutatok rá. (Ügy van! Ügy vom! balfelől.) Tudniillik az egész világon mindenütt, már múlt ősz óta künn vannak az 1933-as utazó idényre a prospektusok, a folderek, a plakátok és az egész idegenforgalmi szóróanyaig, Magyarországról azonban ess év február elejéig tudtommal még semmi sem jutott ki. Pedig az idegenforgalmi tanács elé igenis ment ilyenirányú kérés, a Máv. prepozíciót tett már 1932. júniusában, de döntést az idegenforgalmi tanácstól csak 1933. januárjában kapott. Az Ibusz. 1932ben egyetlen prospektust sem bocsátott- ki s 1933-ra tudomásom nincs arról, hogy erre ko'. ülése 193a március B-ún, szerdán. moly an készülődne. (Lázár Miklós: Laskay az egyetlen idegenforgalmi propaganda! — Friedrich István: Laskay lovásítva lesz! '— Derültség.) Nem is tudja äz ember felmérni azt, hogy az ilyen fejetlenség, lassúság és rendezetlenség milyen hátrányokkal jár. Két esztendeje folyik beszéd egy fénykép, diapozitív, filmpéldánytár felállításáról, ami nélkül idegenforgalmi propaganda nem tud dolgozni egyetlen országban sem. Két esztendeje csak szó folyik róla, a gyakorlati megvalósításnak azonban híre-hamva sem mutatkozik. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Turchányi Egon: T. Ház! Még csak pár szót. A külföldi expozitúráknál szintén elképesztő tervszerűtlenség mutatkozik, ami szintén arra mutat, (Lázár Miklós: Most szervezték meg a japán expozitúrát!) hogy az idegenforgalom nagy horderejű kérdésének országunkban való kezelése megérett arra, hogy valóban acélos kézzel nyúljanak hozzá és haladéktalanul megkezdjék a munkálatokat, idegenforgalmi szervezeteink átfogó reorganizálására. Ismét hangsúlyozom, megfelelő törvény erejével kell biztosítani, hogy az idegenforgalmi versenyben korszerű fegyverzettel tudjunk küzdeni a többi ország erőfeszítései sorában. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr válaszolni kíván. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen egyetértek az interpelláló képviselő úrral abban, hogy az idegenforgalom fejlesztése és gondozása egyike a legfontosabb kormányzati feladatoknak. Teljesen egyetértek vele abban is, hogy ez azokból a fontos közgazdasági szempontokból jelentős, amelyekre ő utalt. Hozzáfűznék még egy fontos szempontot, amelyre nem tudom, hogy ő kiterjeszkedett-e, mert beszéde elején sajnálatomra néhány percre nem voltam jelen.* Nevezetesen politikai szempontból igen nagy jelentősége van az idegenforgalomnak, mert ezáltal külföldiek látogatnak el hozzánk, akik bennünket, intézményeinket megismernek és mint ezt például legutóbb a francia újságírók látogatása is péi daként beigazolta, a mi nemzetünknek és a mi intézményeinknek lelkes barátaiként távoznak, tehát közvetlen tapasztalat alapján hirdetik a magyar igazság érvényesülését. (Ügy van! a jobboldalon,) En tehát mindezekből a szempontokból a legnagyobb súlyt helyezem ennek az ügynek céltudatos és gyakorlati felkarolására. (Rassay Károly közbeszól,) Ugyanakkor, amikor ezt hangsúlyosom, rá kívánok mutatni arra is, hogy a mi eddigi teliesíí.ményeinket

; amelyek ezen a téren láthatók, ne illessük méltánytalan r

kritikával, hanem úgy, ahogy nagyjában a képviselő úr is igyekezett, állapítsuk meg, mi történt, mi történt helyesen, (Rassay Károly: Minek kell történnie!) legyünk elismeréssel azok iránt az intézmények iránt, amelyek eredményeket értek el és igyekezzünk jóindulatú kritika útján továbbfejleszteni azt, ami már megvan. Nagyon^kérném, hogy általános és konkrét vádaskodásokkal ne illessük ezeket a szerveket. Nem azért mondom, mintha ez a vádaskodás nagyobb mértékben jelent volna ;meg a képviselő úr beszédében, (Gr. Hmiyady Ferenc: Még kisebb mértékben sem!) de szeretettel és hozzáértéssel igyekezzünk továbbfejleszteni és azokat az elisme* résreméltó szervezeteket, amelyek eddig mű-