Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-163
'Az országgyűlés képviselőházának 163 szefüggésnek valószínűsége. Nálunk bizonyítani kell, holott ínég akkor is, na Európában mindenütt bizonyítani kellene, nálunk a csonka ország mai helyzetében módot, kellene adni arra, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy ne kelljen okvetlenül okmányokkal bizonyítani a hadirokkantságot. Hiszen hadirokkantjaink okmányai igen nagy részben az elszakított területen vannak és hozzáértő szakemberektől tudom, hogy a legritkább esetben sikerült ilyen körülmények között az elszakított területről beszerezni a szükséges okmányokat. Kérdem a t. miniszterelnök úrtól, miért ne lehetne akkép megfogalmazni ezt a szakaszt, hogy kivételes esetekben, amikor vis-major, áthidalhatatlan nehézség akadályozza az okmányok beszerzését, elegendő legyen az egyszerű tanúskodás, vagy elegendő legyen a magánlevél, ismét hangsúlyozván, hogy még ebben az esetben is egyedül állanánk Európában ezzel a roppant szigorú > perrendszerű bizonyítási rendszerrel. (Dinich Ödön: A kitüntetéseknél elegendő volt a tanúskodás. Ha két tiszt bizonyította, hogy ott volt, akkor a kitüntetést kérhette! — Hegymegi Kiss Pál: Nagyon bürokratikus ez.) T. Ház! Nagyon szükségesnek tartom annak hangsúlyozását is, hogy a mai rendkívül súlyos gazdasági viszonyok között feltétlenül szükséges, hogy a hadirokkantak az összes vasutakon, az összes, villamos- és motorosvonalakon és a hajókon a törvényben biztosított utazási kedvezményhez jussanak. (Müller Antal: Helyes!) Itt van nálam az egyik hiadirokkantszervezet értesítése arról, hogy már eddig is az Alföldi Mezőgazdasági Vasút, azután a Sopron-Ebenfurti Vasút és a Budapesti Helyiérdekű Vasút legalább 50%-os vasúti utazási kedvezményt adott a 100-, a 75- és az 50%-os hadirokkantaknak. Az utóbbi a Hév. 75%-os kedvezményt adott. Jellemző, hogy tudomásom szerint a Hév. régebben egy svájci érdekeltségnek volt a vasútja, és ez a svájci érdekeltség — pedig ott nem is volt háború — megértette a hadirokkantak jogos kívánságát és teljesítette ilyen nobilis módon, hogy 75%-os, kedvezményt adott nekik. Kérdezem: ha ez ennyire a gylaikorlatba ment át és ha ma nincs Európában egyetlen egy ország sem, amely ne adna nagyon jelentékeny utazási kedvezményeket a hadirokkantaknak, miért éppen Magyarország legyen ez az ország, ahol kimarad ez a rendelkezés a törvényből 1 ? A miniszterelnök úr megnyugtatott ^ bennünket aifelől, hogy akar ilyen kedvezményeket adni, de én nem tartom megnyugtatónak, hogy ezt a honvédelmi miniszter és a kereskedelemügyi miniszter együtt valósítsák meg rendeletileg, hanem, igenis, kívánatosnak és a hadigondozottakra nézve rendkívül fontosnak és megnyugtatónak tartanám, ha magában a javaslatban biztosítanók ezeket a kedvezményeket. Még pedig legroszszabb esetben a hadirokkantság fokának megfelelően. A 100%-os hadirokkantak és egy gondozójuk 100%-os kedvezményt kapjanak, a 75%-os 75% kedvezményt, az 50%-os 50% kedvezményt és a 25%-o« rokkant 25% kedvezményt. A mai gazdiasági viszonyok között már a .munkanélküliségnek igen nagy mérvénél fogva is kívánatos, hogy a sokkal nehezebben mozgó hadirokkant olcsóbban utazhasson és könnyebben találhasson munkát, mint más. T. Ház! A tisztviselői hadirokkantak kíván ságiait majd a részletes tárgyalásnál fogom részletesen elmondani. Itt csak hangsúlyozni . ülése 1933 március 23-án, csütörtökön. 277 szeretném, hogy nem tartom megnyugtatónak a miniszterelnök úrnak a bizottságban tett azt a kijelentését, hogy majd egy más törvényjavaslatban, a tisztviselői pragmatikával kapcsolatban fogja a tisztviselők kinevezésbeli és rangsorbeli sérelmeit orvosolni, mert nem tudjuk, mikor kerül sor erre a pragmatikára. Különben is ennek a kérdésnek rendezése elsősoriban ebbe .a törvényjavaslatba való és kérem 5 s a miniszterelnök urat, hogy azokat a szegény köztisztviselő hadirokkantakat, akikkel olyan méltatlanul bántak a kinevezés és >a rangbéli megelőzés terén, kárpótolja. Rettenetes példákat tudnék felhozni az én gyakorlatomból, hogy azzal a szegény tisztviselővel, aki kiment a háborúba, hogyan bántak, amikor visszakerült és hány ezer és ezer tisztviselő szorult háttérbe azok mögött, akik idehaza lebzseltek, vagy ha nem is lebzseltek, de a kötelességteljesítésnek terén sokkal minimálisabb áldozatot hoztak, mint az a szegény hadirokkant, aki egészségét, maidnem az életét hagyta a harctéren'. Méltóztassék ezeket a sérelmeket itt orvosolni, méltóztassék többek közt arról gondoskodni, hogy az a hadirokkant aki háborúban szerzett sebesülései vagy betegsége következtében kénytelen nyugdíjba menni, megkaphassa a teljes nyugdíját akkor is, ha korábban megy nyugdíjba. Ez igazságos, emberséges dolog és nem hiszem, hogy komoly érvet lehetne ellene felhozni. (Fábián Béla: Általában példaadóiam bántak el a harctérre kiment ' köztisztviselőkkel! — Meskó Zoltán: Nem éppen! — Fábián Béla: Gúnyosan mondtam!) Vannak olyan háborút visel tköztisztviselők, akik, bár a törvényben előírt gyakorlati időt régen kitöltötték, még most sincsenek kinevezve. Méltóztassék ezekkel kivételt tenni és őket minden körülmények között kinevezni; hiszen valamennyien jóformán egészen szerény, nyomorult köztisztviselők, akiknek kinevezése semmi körülmények között sem jelent lényeges anyagi megterhelést az álltaimkincstárra nézve. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezekután áttérjek a járadékokra. Nem akarnám — javaslatomban sem proponáltam —- egészen átforgatni a magam elgondolása szerint — hangsúlyoztam ezt beszédem bevezetésében is — a törvény alapelgondolását, de mégis azt hiszem, hogyha ezen a téren nyugalmat, szociális békét akarunk teremteni, akkor nem lehet elzárkózni a hadigyámoltak járadékainak legalább is némi kiegyensúlyozása, arányosítása elől. Ezt az arányosítást két irányban képzelem. Elsősorban teljesen igazságtalannak tartom a hadirokkant tisztek, altisztek és legénység közötti óriási különbséget a hadirokkantjáradékok terén. Méltóztassék átnézni a hasonló európai törvényeket, sehol sincs példa arra, hogy a hadirokkant tiszt a hadirokkantjáradék háromszorosát kapja. Erre nincs szükség. Mi, akik a háborúban valóban katonai szolgálatot és pedig harcos szolgálatot teljesítettünk, tudjuk, hogy odakint a háborúban nem volt olyan szédületes nagy különbség tiszt, altiszt és legénység között. A tiszt éppúgy teljesítette kötelességét, mint a legénység. Tessék legalább némileg utánozni ezt a szociális igazságot, aminek mi ott gyakorlói voltunk, ebben a törvényjavaslatban. Nem azt mondom, hogy a hadirokkant tisztnek ne legyen több járadéka, — ezt megint igazságtalan és helytelen dolognak tartanám — de méltóztassék emberséges i arányt teremteni. Az az arány, amelyet én kontemplálok és ajánlok, a 100,70 és 50-es arány
