Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-163
274 Az országgyűlés képviselőházának 16í latot nem teszi pártkérdéssé, és ezért még mindig nem mondtam le arról, hogy a többséget meg fogom győzni a magam igazáról. Elnök: Most félbeszakítom a képviselő úr beszédét és elrendelem a jelenlevő képviselő urak megszámlálását. A jegyző úr szíveskedjék megszámlálni a jelenlevőket (Esztergályos János: Harminchármán vannak! — Zaj.) Takách Géza jegyző (megszámlálván a képviselőket): Negyven! Elnök: Megállapítom, hogy a Ház tanácskozóképes. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csodálkozásomat fejezem ki azon, hogy a miniszterelnök úr nincs jelen. (Felkiáltások jobb felől: Itt van! Mindjárt jön!), amikor ilyen nagyon fontos javaslatról van szó. (Esztergályos János: Elő kell állíttatni! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Berki Gyula: Esztergályos gróf, mint rendőrminiszter! — Zaj.) Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ismétlem, az én szerény kisebbségi indítványom egy kompromisszum, aminek tökéletesen tudatában vagyok. Elismerem, hogy a t. kormánynak, amikor a hadirokkantak kérdését törvénnyel véglegesen rendezni kívánja az eddigi nagyon szomorú rendeletek után, nincs könnyű helyzete. Nincs köanyű helyzete elsősorban azért, mert Csonka-Magyarország maradt utolsónak egész Európában, sőt az egész világon a hadviselő államok között a hadirokkant-kérdés törvényes rendezése terén. Nyilvánvaló dolog, hogy 14 évvel a háború után már sok mindent nem lehet helyesen, okosan és tökéletesen megoldani, mint lehetett volna akkor, ha a háború utáni esztendőkben valósították volna meg ezt a törvényt (Ügy van! balfelől.) és mindenféle helytelen gyakorlatnak és hibrid rendeletnek okos és szociális törvénnyel elejét vették volna. Nem könnyű a kormány helyzete azért sem, mert 14 esztendő alatt egész jogszabályhalmaz került össze, tágas joggyakorlattal állunk szemben, amelyet minden tekintetben semmivé tenni, teljesen kiradirozni ebből a 14 esztendőből nem lehet. De nem könnyű a kormány helyzete azért sem, mert elismerem, hogy soha rosszabb, gazdasági szempontból nehezebb időpontban nem kerülhetett ez a javaslat ide, amikor nyilvánvalóan nem rendelkezünk azokkal a gazdasági erőkkel, amelyekkel rendelkeztünk e 14 esztendő alatt. Világos dolog tehát, hogy nekünk is, akik elégedetlenek vagyunk a javaslattal, szerényebbre kell fognunk a magunk igényeit. De van szerintem még egy negyedik ok is, amiért a kormánynak nem könnyű a helyzete, még pedig az, hogy ezalatt a 14 esztendő alatt nem alakult ki olyan társadalmi hadirokkantvédelem, nem alakult ki olyan érdekképviselet, amellyel Európában minden hadviselt országnak hadirokkantjai és hadigyámoltjai rendelkeznek és eniiek a hiánynak során nem alakulhatott ki ezen a téren olyan egészséges közvélemény, amely megfelelő tanácsot adhatna, de egyben kellő nyomást is tudna gyakorolni a kormányra. Visszaemlékezem azokra az időkre, amikor boldogult Vass József miniszter úr előtt sokszor panaszoltam a hadirokkant-kérdésnek 'nagyon primitív és antiszociális megoldását. '. ülése 1033 március 23-án, csütörtökön. Konkrét és általános panaszokkal állottam elő és akkor nekem a miniszter úr azt mondotta, hogy ő nem tudja a pénzügyi kormányzattal szemben keresztülvinni a hadirokkantkérdés erőteljesebb dotálását, miért nem csinálunk mi olyan frontharcos és olyan hadirokkant-szervezetet, amelynek megvolna a maga hatalmas közvéleményalkotó ereje és tekintélye; ha az nyomást gyakorolna a közvéleményre és a kormányra, neki magának is könnyebb volna a helyzete a pénzügyi kormányzattal szemben. Erről a helyről, mint ahogy a bizottságban tettem, meg akarom bélyegezni az érdekképviseletnek azt a formáját, amelybe a Honsz., a hadirokkantak országos szervezete is tartozik. (Ellenmondások a jobboldalon.) — Farkas István: Igaza van!) Mert bocsánatot kérek, nem lehet komoly érdekképviseletnek nevezni azt, amely már akkor belenyugodott a hadirokkant-kérdés legfontosabb részének, a járadékoknak a javaslatban való megfogalmazásába és megoldásába, amikor maga a miniszterelnök úr is szükségét érezte, hogy javítson a javaslaton s a közvéleménynek és a képviselőknek engedményt tegyen. (Jánossy Gábor: Bírálni lehet, de megbélyegezni nem lehet a Honsz.-t! — Zaj.) Bocsánatot kérek, úgy érzem, hogy mint magyar törvényhozónak, minden ilyen érdekképviselettel szemben, amely nem teljesíti kellően a maga kötelességét és amely igenis, a mi képviselői munkánkat is nehezebbé teszi, megvan a magam joga és erkölcsi jogosultsága ahhoz, (Jánossy Gábor: Hogy bírálja!) hogy ilyen erős bírálatban részesítsem. (Szilágyi Lajos: Az ellenkező véleményen vagyok! Nemzeti alapon áll! — Jánossy Gábor: Bírálni lehet, de megbélyegezni nem! Hiszen a rokkantak választották!) Bocsánatot kérek, nem az egész szervezetről beszélek. (Jánossy Gábor: A Honsz.-ról tetszik beszélni!) Vannak olyan vidéki és budapesti szervezetei a Honsz.-nak, amelyek igen komoly munkásságot folytatnak. Nem akarom bírálni az egész szervezetet — ha így méltóztatik értelmezni, ezt szívesen rektifikálom —, hanem csak magának az országos vezetőségnek munkásságát, amely olyan memorandumot adott a miniszterelnök úr kezébe, amelyben belenyugszik a hadirokkantak járadékainak a javaslatban tervezett módon való megoldásába. Ez nem az a kötelességteljesítés, amely egy komoly, őszinte és valóságos érdekképviselethez méltó volna. (Müller Antal: De feltételekhez kötötte! — Szilágyi Lajos: Hányadik memorandum volt?!) Ez álérdekképviselet és álérdekképviseletek ellen csak tiltakozni lehet. Minden osztálynak és rétegnek meg kell, hogy legyen a maga valóságos érdekképviselete és a hadirokkantak és hadigondozottak megérdemlik, hogy nekik is legyen egy igazi érdekképviseletük. A Honsz.-nak ez az eljárása egészen olyan dolog, mintha a bíróság előtt a védő túl akarná kiáltani az ügyészt. A hadirokkantak érdekképviseletének az a kötelessége, hogy 100%-osan képviselje a hadirokkantak kívánságait és követeléseit, nem pedig, hogy túlságba menjen a kormánytámogatás terén, elébe menjen a kormánynak és túlszárnyalja magát a kormányt, a kívánságoknak nem kellő mértékben való teljesítése tekintetében. (Szilágyi Lajos: A miniszterelnök úrnak egészen más a véleménye! ö meg azt kifogásolja,
