Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

Az országgyűlés képviselőházának lí>é. galmi politika kizárólagos letéteményesévé avatták és teljesen különválasztva állították fel a Compagnia Italiana dell Turismo-t, a Cit-et, amely annak a feladatkörnek szolgál, amelyet nálunk az Ibusz.-nak kellene betölteni. (Lázár Miklós: Ott is benn vannak a vasút összes nyugdíjas igazgatói? A nyugdíjasok menhelye az íbusz.!) Németországban az organizációs folyamait az idegenforgalmi kérdés megoldásánál más képet mutat, mint a francia és olasz helyzet. Németországban is voltak gyermekcipők az idegenforgalmi kérdés intézésénél, mert ott is azzal indultak el, hogy egy utazási irodát kell létesíteni, amely az idegenforgalom propagandáját vállalja s így hívták életre a Mitteleuropäisches Keisebüro-t. Azonban itt is (hamarosan kiderült, hogy az utazási iroda nem tud megfelelni a propagandafeladatoknak és erre az egyes vidékek, az egyes városok, a különböző fürdőhelyek mindi a sajátmaguk szakállára kezdtek külföldi idegenforgalmi propagandát űzni, természetesen a szellemi szétesettség és a gazdasági széttördeltség minden hátrányával. Erre a mérnetek a propaganda egységesítésére bizonyos érdekeltségi keretet iparkodtak megélpiíteni, amelynek a tneve Reichszentrale für deutsche Verkerswerbung volt. Ez egy olyan tanácsszerű intézmény volt, amely kollektív alapon igyekezett intézkedni, éppen úgy, mint nálunk az Idegenforgalmi Tanács, amely ugyan ebben az elgondolásban épült fel és létezik ma is. Itt is bebizonyosodott azonban, hogy a kollektív intézkedés gyorsaságot; elhatározottságot, kezdeményezőképességet, önállóságot nem jelent. A németek hamarosan meggyőződtek róla, hogy a propagandámak csak úgy van értéke, Stoa az valóban villámgyorsam működik, ha a Forderung des Tages követelményeinek meg tud felelni, ha úgyszólván óráról-órára heile tud kapcsolódni a mindennapi élet forgatagába és nem engedi az idegenforgalom szempontjából fontos eseményeket egyszerűen magán átrohanni. Éppen ezért nyomban, amint bebizonyosodott, hogy ez alz, idegenforgalmi tanács Németországban! nem vált be, reformot hajtottak végre és felállították 1928-ban — éppen abban az évben, amikor Olaszország — a Keidhisbahnzentrale für den deutschen Éeiseverkehr-t. Ez a német birodalmi vasutak birtokában levő, korlátolt felelősségű kereskedelmi társaság, de az idegenforgalmi p propaganda szempontjából egész Németországot képviseli. Ennek az ügyvezetőigazgatója azonban nem vasutas s a vállalat szervezetileg nem tartozik a német birodalmi vasutakhoz, nem képezi annak egy osztályát. A vezető szerződéses, teljes önállósággal és személyes felelősséggel bíró alkalmazott, akinek kitűnően kinevelt idegenforgalmi szakértőgárda áll rendelkezésére, — utazási szakemberek és reklámtechnikusok — akik különböző működési osztályokban az. idegemforgalmi propagandát művészi tökélyre emelték. Ennek a szervnek ikülön van még egy megfigyelő és ellenőrző kerete, amely meghagyatott a tanácsszerű elgondolásból, ez a szerv azonban más Ihivatást nem tölt be, mint észrevételeket tesz, mert intézkedési joga semmi sincs. T. Ház! Azért hozom elő ezeket a külföldi példákat, mert ezek elsöprő erővel fogják igazolni azt a tanulságot és konklúziót, amelyet a magyar viszonyokra belőlük le kell vonnunk. Az osztrákokinál ép olyan a fejlődési folyamat, mint a németeknél. Az osztrákok is megpróbáltak utazási irodát felállítani, az ülése 1933 maroius 8-úú

f ezerdán. 19 Österreichisches Verkehrsbüro-t, de 1923-ban már egy leányvállalatot létesítettek, az österreichische Verkehrsverbund-ot, egy szintén korlátlan felelősségű kereskedelmi társaságot, amely az osztrák szövetségi vasutaktól azóta üzleti monopóliumokat élvez azért» hogy azoknak teljes jövedelmét — hangsúlyozom, azoknak teljes jövedelmét, mivel közpénzekből származnak — az Ausztria érdekében kifejtett idegenforgalmi propaganda alimentálására fordítsa. Ezzel szemben nem így van nálunk, amire rá fogok térni. Egyébként a világ legkitűnőbb szaktekintélyei, például Bormann, akinek könyve, tudomásom szerint, a miniszter úr asztalán fekszik, Glücksmann, Klafkowski és Mariotti, — hozhatnék még további neveket — szintén megállapítják, hogy egy ország az idegenforgalom kérdését egészségesen és gazdaságosan máskép nem rendezheti, mint hogyha az idegenforgalmi propagandát egyetlen, központosított, permanens és személyes felelősség mellett működő szervre bízza. Magyarországon is az a követelmény tehát, hogy a külföldi példák és szaktekintélyek útmutatásai alapiján egy önálló, független, bürokráciamentes, kereskedelmi szellemmel telitett, központilag intézkedő orgánumot kell felállítani és egy ilyen szervnek kell rendelkezésére bocsátani az idegenforgalom céljaira felhasználandó anyagi erőket. Mert csak egy ilyen központi szerv tud a mellékszenipontok fölé emelkedve minden szétágazó érdeket közös nevezőre hozni; mert gazdaságilag csak egy ilyen központ tud a nagy számok törvényénél fogva olcsóbban és jobban dolgozni, mintha három-négy, kisebb faktor külön működik. Szakszerű szempontból is csak egy ilyen központ tud kifogástalanul munkálkodni, mert a kisebb tényezők és idegenforgalmi üzemek a megfelelő hozzáértőket nem bírják eltáirtani és maguknak felnevelni. Végezetül adminisztrációs tekintetben a legmeszszebbmenő egyéni kezdeményezést és felelősséget kell egy ilyen központi szervnek vezetőjére ruházni, hiszen akárhová nézünk a világon, és azt kérdezzük, hogyan intézik az idegenforgalom^ problémáit, mindenütt csak egy személy nevét halljuk, Németországban CbJristian Eber, Svájcban Albert Junod, Olaszországban Angelo Mariotti, Franciaországban Gaston Gerard nevét, Magyarországon, sajnos, még hiába kérdezősködünk eziránt. Most pedig tegyünk az előrebocsátottak alapján némi összehasonlítást a magyar helyzettel. Az idegenforgalmi propaganda megoldását nálunk is, mint ahogy; más országokban is először egy nemzeti utazási iroda r felállításával keresték. E célból a magyar államvasutak ' megyette a régebbi Idegenforgalmi és Utazási Vállalat részvényeinek 99%-át és az Altalános Beszerzési és Szállítási Vállalat részvényeinek 70%-át, amiből fúzió útján 1926-ban létrehozták az Idegenforgalmi Beszerzési és Utazási Részvénytársaságot, amelynek részvényeiből 80% lett a Máv.-é. E vállalattal ekkor, valószínűleg abban a tudatban, hogy az idegenforgalmi tudomány fejlődésének f olyan csúcsán áll, amelynél további haladás már el nem képzelhető, egy 25 esztendős szerződést kötött a Máv. A szerződés 19. §-ában azt kölcsönös felmondhatatlanságra bazírozva. (Mojzes János: Szóval örökidőkre szól!) Nos, t. Ház, e szerződés kapcsán az Ibusz. különböző monopóliumot élvez, kitűnő üzleti lehetőségeket vett birtokba a Máv.tól. De ezzel szemben, eltérŐleg az osztrák példától, nincs kikötve, hogy mennyit tarto3*