Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

268 Az országgyűlés képviselőházának i és a nohát; azonban ezt a mosolyt is köszönettel kell hogy fogadjam, mert hiszen ezzel is igazolást és bizonyságot akarok szolgáltatni arra, hogy az az indok, amellyel állitólag tervbe van véve ez^ a kiirtás, nem áll meg. Nevezetesen ez a kiirtás azzal az indokolással történnék, hogy a bor árát mesterségesen szándékoznék a kormányzat emelni. Ügy vagyok informálva, hogy ennek a tervezetnek alapeszméje az, hogy a csökkent borkészletek árát mesterségesen lehetne így felhajtani azáltal, hogy a mezőgazdasági művelésre is alkalmas területekről lenne elsősorban szó, másodszor a direkt termő egész területről. Amennyiben ez a tervezet a mezőgazdasági művelésre is alkalmas területen elültetett szőlőkre vonatkozik, igazán nincs módomban, hogy ezzel szemben állást foglaljak, mert hiszen ha azok más útonmódon is hasznosíthatók, akkor, amennyiben olyan nagy plusz volna a termelésben, hogy 'felhasználható nem volna, természetesen igyekezni kell ezt csökkenteni. Nekem azonban abban a tekintetben vannak aggályaim, hogy azt hallom, hogy a direkt termő szőlőknek egész területét igyekeznék a kormány kiirtatni. Nem vagyok borszakértő, és így nem tudom megmondani, hogy tényleg megállanak-e azok a vádak, amelyek ezekkel a direkt termőkkel szemben elhangzanak. Ellenben semmi esetre sem védeném a direkt termő fajtákat olyan értelemben, mint a boritalt. Nem is mint boritalt védem, hanem abból a szempontból, hogy szeszfőzésre igen alkalmas és szeszfőzés céljára értékesítve használják ottan a lakók, mert a szeszfoka nagyon is magas és ha szeszfőzésre el tudják adni, literjéért 11 fillért kapnak meg, míg ha kénytelenek boritalként továbbadni, csak 6—7 filléres árat kapnak érte. Azokból a mosolyokból, amelyekkel felszólalásomat kísérik, meg tudom állapítani és ezzel tudom igazolni, hogy a noire semmiesetre sem lesz a tokajinak és egrinek versenytársa, tehát a borértékesítés lehetőségének megkönynyebbítését ezzel semmiesetre sem lehet elérni. Nem is ez az igazi indok, hanem^ ellenkezőleg, ismét csak a szeszkartellnak áll érdekében, hogy ez kipusztíttassák. Ennek bizonysága az, hoa-y az 1929 és 1930 esztendőkben való szesztermelésnél a megadóztatott szesz ára literenként 4.50 pengő volt; de mivel nagy borkészletek állottak rendelkezésre, a szeszfőzők borpárlatokra vetették magukat s ezáltal a szesz ára 3.60 pengőre szállott le. Az ipari szeszfogyasztók direkt ezt a szeszt vették, aminek következtében a szeszkar teli szükségesnek látta, hogy kiegyezzék a borpárlattal és egyszerűen belement abba, hogy 24 000 abszolút hektoliterkvantum használtassák fel a borból való kifőzésre. Ez kezdetben ennyi is volt, lassan azonban annyira redukálódott, hogv ma már 12.000 hektolitert főznek csak ki borpárlattá. Ha <már most sikerülne a magántermő szőlőfajtákat teljesen kipusztítani, akkor még ez a 12.000 hektoliter is visszaesnék. Ez tehát az az ok, amely tulajdonképpen a háttérben működik. (Hajós Kálmán: A klimatikus és talajviszonyok!) A politikai fáma annakidején arról beszélt, hogy a miniszter úr egyik nagyértékű elődjének, ívády miniszter úrnak direkt emiatt kellett otthagynia^ a miniszteri széket, mert ő akkor Iá borpárlatból akarta a szeszt kifőzni. Semmiesetre sem szeretném, hogy most viszont éppen ez a kormányzat direkt erre vesse magát és a mai gazdasági viszonyok között ilyen eszközzel, tila'. ülése 1933 március 22-én, szerdán. lommal akarja ezt a szőlőfajtát kip tisztítani. (Dinnyés Lajos: A szeszkartell keresni akar! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ezen nem fog keresni!) Nagyon örülök, ha ezen nem fog keresni és nagyon örülnék, ha megcáfolná a miniszter úr, hogy ilyen terv egyáltalában létezik, mert — amint az előbb rámutattam — semmiesetre sem lehet a bortermelők érdeke az, hogy ez a szőlőfajta kipusztíttassák, mert hiszen az igazi bornak ez nem csinál konkurreneiát. Sőt az igazi bornak most éppen piac is nyílik Amerikában, úgyhogy nagyon alkalmas volna azt még idejében megszerezni és oda kivinni ezeket a jobb borainkat, sőt amennyiben lehetne, még a borból főzendő szeszt is nagyon jó volna Amerikában értékesíteni, hogy így külföldi adósságaink kamatait fizetni tudjuk. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nem bocsátanak be Amerikába bort! — Felkiáltások bal felől: Rövidesen be fognak bocsátani! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kerületemben elismerném a szóbanforgó terv létjogosultságát, ha ott a szőlő olyan területen volna, amely mezőgazdasági művelésre is alkalmas. De szőlő ott csakis a hegyeken és olyan területeken van, amelyek semmiesetre sem alkalmasak másra, mint szőlőművelésre. De ennek a vidéknek talaja maga is mészszegény, erősen kötött, vizet át nem eresztő, silány agyag. Egyébként pedig a vidék klímájára nézve párás, ködös és hideg, aminek az a következménye, hogy ott semmiféle nemesebb szőlőfajtát nem lehet termeszteni, mert hiszen a peronoszpóra és a filokszera kiöli. Éppen ennek a következménye az, hogy azon a vidéken olyan gyorsan terjedt el a Stájerországból áthozott direkt termő szőlőfajta. Hogy pedig ez milyen fontos termék azon a vidéken,. annak bizonyságára hivatkozom arra az esetre, amiért külön itt is újból nyilvánosan kell köszönetet mondanom a pénzű fry miniszter lírnak. A pénzügyminiszter úr, illetőleg elődje volt kegyes a múlt ősszel kérésemre felemelni a letenyei központi szeszfőzésnek a kvantumát a négyszeresére és ezáltal lehetőséget adni arra, hogy a Jakosság borból fizette ki az adóját és nem kellett eladni az állatállományát, amelyet amúgyis redukálnia kellett a legszélsőbb fokig, mert hiszen a nagy szárazság miatt nem volt elegendő takarmány. (Szilágyi Lajos: Mégis támadta a pénzügyminisztert!) Nem őt támadtam, én az egységespárt ellen fos-laltam állást. (Dinnyés Lajos: Szilágyi képviselő úr sokat támadta azt a pártot! Én a karzatról hallgattam, amikor itt nagyon erősen támadta! — Derültség.) Hogy beigazoljam azt, hogy ezen a vidéken nem lehet semmiesetre sem egyszerűen csak eltekinteni az ilyen kisebb pénzforrásoktól sem, legyen szabad felolvasnom egy rövid kis statisztikát. (Gr. Somssich Antal: Olyan hosszú, hogy nem érdemes felolvasni!) Minthogy nem akarom a t. Ház türelmét tovább igénybe venni, eltekintek ennek a statisztikának felolvasásától. Mindenesetre kérem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nyugtasson mew engem abban a tekintetben, hogy semmiesetre sem fogja ezt a szőlőterületet egy direkt paranccsal kiirtatni, hanem lassan és fokozatosan, inkább a néo között való propagandával s oltóvesszőknek és gyümölcsfáknak, osztásával fogja előmozdítani, hogy ez megtörténhessék. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí' váü válaszolni.