Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-162
Az országgyűlés képviselőházának 16 Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Tényleg foglalkozom azz-al a gondolattal, hogy leközelebb benyújtandó törvényjavaslatomban az egész magyar bcrkérdéssel és ezzel kapcsolatban a szeszfőzés kérdésével véglegesen rendezett és tiszta helyzetet teremtsek. (Helyeslés.) Ennek a torvényj-avaslattervezetnek egyik része mindenesetre f az, hogy Magyarországon azokat a szőlőfajtákat, amelyek egyéni kvalitásuknál fogva az egész magyar bor árára nyomasztó hatással vannak, lehetőség szerint kiküszöböljük a termelésből, még pedig lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb egyéni érdeket sértsünk ezáltal. A képviselő úr — ne vegye rossznéven — tévedésben van, mintha ez bármi tekintetben a szeszkartell érdeke lenne. Most először hallom, hogy ezt a szeszkartellkérdéssel összefüggésbe lehet hozni. Nem is: tudom, hogyan lehet ilyen gondolatra rájönni. Ellenben egyetlen termelőszaklap, egyetlen szakember, egyetlen szőlészeti és borászati gyűlés nincs Magyaror szagon, amely folyton ne sürgetné, hogy pmel jük ki ezeket a noha-borokat valamilyen formában a forgalomból, mert ezeknek 6*5 filléres ára — méltóztassék meggyőződve lenn" — a badacsonyi borok árára is kihat. Hiszen a szegénység, a lefokozott fogyasztóképesség mellett mindig az alacsony áron -piacra kerülő termékek rontják az elsőrendű minőségek árát. Ezt már <a legtöbb országban megtették, es én, amikor el vagyok határozva, hogy törvényjavaslatot terjesztek be, amelyben új telepítési tilalom van, teljes telepítési tilalom például ilyen noha- és ilyen direkttermő szőlőfajokra ugyanakkor gondoskodni akarok arról is, hogy átoltással és más módokon ezek a területek lassan, fokozatosan, de lehetőleg minél erősebben leredukáltassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Bizonyos dolgokkal le kell számolni. Ma Magyarországon csak vasúton tessék elmenni a Tokaj-Hegyalj a mellé, vagy méltóztassék Gyöngyös vidékére elmenni és a yisontai hegyet megnézni, amely egyik leghíresebb bortermő vidéke az országnak: azt fogják látni, hogy kopasz, mines rajta szőlő, és a völgyben 15.000 hold szőlőt lehet látni. Ugyanezt, láttuk Tokaj hegyvidékén is, ahol a régi nemes szőlőtermő területeken már nincs is szőlőtőke, minden lejött a vasút mellé, és a vasúton túlra, ahonnan tokaji név alatt 40—50 hektoliter bor kerül azután piacra. Egyéni érdekeket, legyenek azok bár a legtiszteletreméltóbb kerületi érdekek is, képviselni nem lehet. Magam szerényen szintén egy homoki kerületet képviselek, ahol körülbelül 200 hold homoki szőlőnek boldog, vagy boldogtalan birtokosa vagyok, ahogy méltóztatik venni, de ebben a törvényjavaslatban le fogok számolni azzal a kérdéssel is, hogy a homoki szőlőket sem lehet ekvivalenseknek tekinteni azokkal ia nemes borvidéki szőlőkkel, amelyeknek, igenis, meg kell adni az élet lehetőségét ebben az országban. Mert, amíg tömegborokkal lekonkurráljuk azokat a vidékeket, amelyek 5—6—10 hektókat teremnek, addig a magyar bor minősége sohasem fog kellő eredményt elérni és az embereket tovább fogja vinni a nohák és a hasonlók termelése felé. Ezt méltóztatik látni a dohánynál, ezt méltóztatik látni a búzánál, ezt méltóztatik látni úgyszólván minden mezőgazdasági ágnál: ha nem vigyázunk a minőség kérdésére, akkor a tömegtermelés olyan helyzetet teremt, amely azután . ülése 1988 március 22-én, szerdán. 269 egész országunk termelésének nívóját lerontja és kivitelét megnehezíti. Én a zalamegyei nohaborok kérdésében már pár héttel ezelőtt átírtam a kereskedelemügyi miniszter úrhoz és egy külön fuvar megállapítását kértem, hogy az ország minden részébe elvihető legyen, a központi szeszfőzdékbe, hogy kifőzzék ezeket a zalamegy ei borokat, hogy ezek a borok eltűnjenek a piacról, mert jelenleg ezek nagyon nyomják a többi magyar borok árait. Sürgetni fogom a kereskedelemügyi miniszter úrnál, hogy ezt a fuvarkedvezményt adja meg, hogy a távolabbi központi szeszfőzdék is, amelyeknek kontingense még nincs kihasználva, ezeket a borokat felhasználhassák. . Azt a megállapodást, amely létrejött ezelőtt két évvel, én bátorkodtam megkötni a iszeszikartellel, mint országgyűlési képviselő, — akkor még hivatalos állásban nem voltam — amikoris 24 ezer hektoliter, vagyis az egész élvezeti szeszfogyasztás 50%-a biztosíttatott a borpárlat részére. Ezt nagy előnynek tekintettem akkor, mint ahogy az is volt, de azóta megváltozott a helyzet. En sohasem adtam volna meg a hozzájárulásomat ahhoz, hogy az akkori 2'30-as ipari szeszár 1'30-ra redukálódjék, ami által versenyképtelen lett a borpárlat az ipari szesszel szemben és ez eredményezi azt, hogy itt ilyen tekintetben a borpárlat már nem tudja a maga pozíció ját megtartani. Én meg akarom keresni a magyar borpárlat piacát. Nekem az lenne az ideálom, ha a fogyasztási, az élvezeti piacon egyedül a magyar borpárlat maradna, mint ahogy Franciaországban és Olaszországban csinálták« Nagyon fogok küzdeni ennek keresztülviteléért és remélem, hogy ebben :t munkámban a képviselő urakat magam mögött fogom találni, mert igen fontos termelési érdeket látok abban, hogy az a hatszázezer munkás, akiket szőlőben foglalkoztatnak, előnyösebb helyzetbe jusson, más tiszteletreméltó, de mégsem ilyen országos érdeket jelentő terme lési ágakkal szemben. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök; Az interpelláló képviselő úr kíván szólni. Némethy Vilmos: T. Ház! A miniszter úr válaszát abban az értelemben, hogy (gondoskodni kíván az ilyen nohaf ajtajú szőlők szesszé való kifőzéséről, köszönettel tudomásul veszem, ellenben aggályomat fejezem ki abban a tekintetben, hogy ezeknek a területeknek újra való beültetését egyáltalában nem engedélyezi, holott már klimatikus szempontból sem akalmasak más termelésre. Gátja pedig ennek egyáltalában nem lenne, mert a miniszter űr kijelentette, hogy továbbra is szándékozik a borpárlatnak nagyobb tért engedni, ha pedig ez a terve megvan, ez abszolúte nincs összeütközésben a noha-termeléssel, mert hiszen a nohának a szesztartalma igenis nagy. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Némethy Vilmos képviselő úr interpellációja a pénzügy- és igazságügyminiszter ur akhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció' szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter és igazságügyminiszter urakhoz a hagyatéki illetéknek. a jegyző által felbeesült értéken felüli alapon való kirovása s a közjegyzőnek az erre indo38*
