Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

266 Az országgyűlés képviselőházának guknak, hogy ne szóljanak közibe. {Zaj.) Csendet kérek. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Egyáltalában^ tisztázni kell azt a kérdést, hogy ebben az országban szabad-e, lehet-e, joga van-e a szoeiáldemokratapártnak léteznie, szervezkednie. A magam részéről sokkal tiszteségesebb dolognak tartanám, ha egy szép napon felállana a belügyminiszter úr és azt mondaná, hogy a szociáldemokraták pedig ebben az országban vogelfrei-oknak tekintetnek, törvényen kívül állanak, nem szabad nekik létezniök. Ezt tisztességesebb dolognak tartanám, (Esztergályos János (a jobboldal felé): Ugy-e, eljöhet az az idő?), mint azt, hogy a belügyminiszter úr állandóan igyekszik bizonyítgatni, hogy megtorolja ezeket a kilengéseket. végeredményben azonban semmit sem tesz, vagy nem tud tenni, vagy nem akar tenni ebben az ügyben, mert eredményt ntm látunk. Nem bírom elhinni azt, hogy ne lenne eredmény, ha a belügyminiszter úr komolyan hozzáfogna ehhez az ügyhöz, nem úgy, hogy azt mondja: majd megvizsgálom. — hanem eey pártatlan, arra megfelelő szakembert küldene ki a minisztériumból, aki az ilyen ügyet kivizsgálná, és pedig komolyan kivizsgálná. Ebben az esetben egészen bizonyos, hogy meg tudnák állapítani az ilyen atrocitásokat. Es ha r\<ïv ilyen esetből kifolyólag megbüntetnék azokat az embereket, akik azokat elkövették, ákkur egészen bizonyos, hogy ezek az atrocitások meg is_ szűnnének. Nem lehet az, hogy egy rókáról két bőrt húzzanak le. Ha a csendőrség azt gondolja, hogy az illető szociáldemokraták tiltott, gyűlést tartanak, felírja őket, feljelenti őket a szolgabíróságnál, a szolgabíróság azután megbünteti azokat az embereket, de nem lehet az, hogy még külön a csendőrök is törvényi üljenek felettük és egyik-másik emberünket —most már elég szép számban — nyomorékká verjenek, munkanélkülivé törjenek össze. (Esztergályos János: A csendőrség állam az államban!) Éppen ezért, meg*vallom őszintén, ezután sem bízom abban, hogy a belügyminiszter úr komolyan veszi ezt az ügyet és rendet fog teremteni. Mégis kénytelen voltam azonban ezt az interpellációt elmondani az országhoz címezve. Ha a belügyminiszter úr nem méltat bennünket arra, hogy meghallgasson és feleljen erre az interpellációra, akkor ezennel kijelentem, nem is fontos, mert az ország népéhez, a lakossághoz intéztem az interpellációt és az ítélkezzék az olyan közigazgatás felett, amelyben a belügyminsizter sem tud rendet teremteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úr által előterjesztett .interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik Némethy Vil; mos képviselő úr interpellációja a reszneki í űzkárosultak r takarmánysegélye ügyében. A jegyző úr lesz szíves felolvasni az interpellációt, Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a reszneki tűzkárosultaknak 1931-ben adományozott takarmánysegélyeknek a Futura útján való utólagos behajtása tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Résznek községben 1931-ben tűzkárt szenvedett 38 gazda segélyezésére ki lett utalva két ízben 5—5 vágón eozinált sbúza és hogy ezen második 5 vágón árát most a Futura a községen követeli, holott azt a község meg nem rendelte! 162. ülése 1933 március 22-én, szerdán. Hajlandó-e a miniszter úr a tűzkárt szenvedettek ezen különös^ segélyezési módját kivizsgálni és a községet ezen fizetési tehertől azáltal mentesíteni, hogy a megrendelővel fizetteti ki az árátl» Elnök: Némethy Vilmos képviselő urat illeti a szó. Némethy Vilmos: T. Képviselőház! Nagyon örülök, hogy ez az interpelláció éppen úgy esett, hogy a Lázár képviselő úr interpellációjában előfordult, elúszott állami szubvenciókkal kapcsolatban mondhatom el. Erre az interpellációra engem Résznek községnek — kerületem szomszédságában lévő községnek — a lakossága, illetőleg 38 tűzkárosultja kért fel, tehát nem kerületemhez tartozó községről van szó. Kötelességemnek tartom azonban leszegezni azt. hogy teljes lojalitással bejelentettem ezt az interpellációt az illető egysógespárti képviselőnek és tőle nemhogy lebeszélést kaptam volna, hanem direkt megbízást kaptam interpellációm elmondására. Ezt azért tartom szükségesnek leszegezni. mert semmi politikum sincsen interpellációmban, hanem teljesen karitativ dologról van szó. (Halljuk! Halljuk!) Röviden mondom el az egész esetet. 1931. júliusában történt, hogy Résznek községben 3í' kisgazda lakóháza és vele együtt mezőgazdasági épülete is porig leégett és minthogy ez júliusban történt, bennégett egész esztendei termésük is. A tűz több napig tartott, így megjelenbetett a tűznél a vármegye r

vezetősége is Azonnal meg is indíották a segítő akciót r és ennek folyamán elsősorban is a kisgazdára nézve legfontosabb takarmányneműek megszerzésére gondoltak. A vármegye^ főjegyzője öt vágón takarmányt igért ajándékképpen atűz-^ károsultaknak. Ehhez a tűzkárosultak az első pillanatban még öt vagont rendeltek. Amikor azonban megtudták, hogy nem szálas takarmányt kaphatnak, hanem csak eozinált búzát, akkor lemondották ezt a második öt vágón rendelést és ezt bejelentették az alispánnak is. Kari-^ tativ segélyként tényleg megérkezett az első öt* vágón búza, amely szétosztva bizony nem volt elégséges a gazdák szükségletére.. Erre közvetve a kerület képviselőjéhez fordultak azzal a kéréssel, hogy eszközöljön ki újabb öt vágón ilyen eozinált búzát. Hogy azután ezt ki tudta-e eszközölni a kerület képviselője, vagy nem. azt nem tudom. (Egy hang jobb felől: A kerület képviselője küldte nekik az első öt vagont!) En EZ cbő öt vcgónról úgy tudom, hogy ebben a főjegyző intézkedett. (Egy hang jobbfelöl: Rosszul van informálva!) A második kéréssel szintén <a: kerület képviselőjéhez fordultak. Ök azonbam amint hangsúlyoztam, a rendelést már előzőleg lemondották. A második öt vágón is megérkezett, ezt is szétosztották, egyidejűleg pedig megjöttek a Futurától, amely ezeket a. küldeményeket intézte, a szállítólevelek, a nyugtatott számlák, szóval minden jel arra, hogy ezeknek a gabonamenynyiségeknek a kifizetése is megtörtént. A nyugták megérkezése után az emberek azt gondolták, hogy ez a dolog természetszerűleg rendezve van. 1932 áprilisában azonban felszólítást kap a községi jegyző a Futurától, hogy fizessék meg a második öt vágón után az 5500 pengő vételárat és 1800 pengő fuvarköltséget. Természetszerűen, minthogy nem rendelték meg, nem fizethették meg és a kerület képviselőjéhez fordultak, aki el is indult és tudtommal végigjárt minden illetékest, hogy ennek az Öt vágón búzának a Futura részéről való megtérítését kieszközölje. Csak éppen azt