Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-162
Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1983 március 22-én, szerdán. 263 nélküliség fokozatos növekedése miatt a gazdaságilag Konkrement exisztenciák száma napnap után szaporodik, miért is ezzel egyidejűleg nő azoknak a száma is, akik lakbérfizetési kötelezettségüknek a legjobb akaratuk ellenére eleget tenni nem tudnak. Ennek következtében a kilakoltatások ismételten nagy mértékben elszaporodtak és a szabad ég alá kerülő családok száma egyre növekedik. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy különösen az Ullői-úti Mária Valérialakótelepen többszáz család kerül május 1-én kilakoltatásra? Hajlandó-e a miniszter úr a szabad ég alá költöztetéseket megszűntetni, illetve hajlandó-e kellő mennyiségű szükséglakásról gondoskodni; ha másként nem lehet, olymódon, hogy az Üllői-úti Mária Valéria-lakótelén megfelelő részét szükséglakásoknak minősíti 1 ?» Elnök: Tessék Kabók képviselő úr! (Zaj a jobboldalon és a középen.) Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő urak foglalják el a helveiket és maradjanak csendben. Kabók Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Zaj ) Ebben az előrehaladott, hajnalra forduló időben egy igen súlyos szociális kérdést vagyok kénytelen a Ház színe elé tárni. Az igen t. képviselő urak, midőn napi fáradalmaik után hazatérnek éjszakai pihenőre kényelmes otthonukba, valószínűen nem gondolnak arra, hogy ugyanakkor hány család, hány személy kénytelen az éjszakát az utcán vagv a szabad ég alatt tölteni apró gyermekeivel együtt... (Zaj a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Képviselő urak, foglalják el helyeiket. Már annyiszor figyelmeztettem a képviselő urakat. Kabók Lajos; ...és kénytelen az időjárás minden viszontagságát elszenvedni. Esőben, szélben és fagyban, a legkíméletlenebb időben is ez az ő pihenőjük s habár ebben a kérdésben a belügyminiszter úrnál küldöttségekkel is eljártam már, mégsem jutott ez az ügy abba a stádiumba, hogy ezek a súlyos kilakoltatások megszűnjenek. Ebben az 'ügyben személyesen kellett többször eljárnom, mert a kilakoltatásra kerülő családok hozzám fordultak — valószínűleg más képviselőknek is volt már részük* ilyen panaszban — és így az eljárásoknak egész sorát kellett megindítani, mert a legkétségbeejtőbb, a legsúlyosabb állapotokat tapasztaltam. Kénytelen voltam többízben a lakásügyi miniszteri biztoshoz is fordulni egyes, egészen kirívó esetekben és a lakásügyi miniszteri biztost kérni arra, hogy négy-hatgyermekes családapákat és családanyákat helyezzenek födél alá és másfélesztendős, kétesztendős és ezen felüli Korban levő gyermekeiket mentsék meg a teljes elpusztulástól. A lakásügyi miniszteri biztost minden hónapban többször kerestem meg leveleimmel, amelyeket itt bemutathatnék a t. Háznak, az idő rövidségére való tekintettel azonban ezt nem tehetem meg, csupán a miniszteri biztos válaszát közlöm. Ebben arról értesít, hogy (olvassa): «Töíbbek érdekében hozzám, intézett soraira értesítem a képviselő urat, hogy jelenleg teljesen kifogytam az elhelyezési lehetőségektől». Tehát a miniszteri biztosnak nem áll rendelkezésére szükséglakás, hogy a szabad ég alá költöztetteket elhelyezni tudja. Arról, is felesleges beszélni, hogy a _ munkanélküliség milyen nagy mértékben juttatja az egyes családokat s az egyes egyéneket abba a helyzetbe, hogy lakbérüket fizetni nem tudják. Miután lakbértartozásuk felszaporodik, a háztulajdonos kilakoltatási _ eljárást indít ellenük és a bíróságok az időjárásra való tekintet nélkül télben, hóban, fagyban, mindenféle időben hűségesen hozzák meg a kilakoltatási végzéseket és így kerülnek ennek folyamányaképpen családok, apró gyermekeikkel együtt a legkínosabb, a legsúlyosabb helyzetekbe. Ez teljesen tűrhetetlen állapot. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nem szentelt időt ennek a, kérdésnek. Nagyon sajnálom, hogy nem jött el és nem tesz megnyugtató kijelentést azoknak a kétségbeesett embereknek, akiknek számát megállapítani nem is lehet. Szerény nézetem szerint ezek száma többszáz főre rúg, mert nemcsak azokat kell lakásnélkülieknek tekinteni, akik már az utcán vannak, hanem azokat is, akikre már a bíróság kimondotta a felmondás érvényességét és egyben kimondotta, meghatározott időre és pedig legjobb tudomásom szerint április hó 1-ére és legkésőbb május 1-ére, hogy tartoznak lakásukat kiüríteni, anélkül hogy a bíróság mást, szükséglakást jelölne ki számukra. Amikor azt lehet tapasztalni, hogy a magán háztulajdonosok egyre-másra indítják meg a felmondási, kilakoltatási pereket, sajnálattal kell tapasztalni, hogy a perlekedők közé oda sorakozott az állam is és a magyar kincstári jogügyi igazgatóság útján garmadaszámra keresi meg a járásbíróságot és kilakoltatási határozatokat kér. Ezekből is egy egész sereget tudnék felmutatni. (Esztergályos János: Halljuk! Halljuk!) Határozott tudomásom van most már arról, hogy a m. kir. államkincstár tulajdonában lévő Üllő-úti Mária Valéria-lakótelepen többszáz lakónak, többszáz családnak mondották fel lakását, illetőleg többszáz lakó ellen kért kilakoltatási eíjárá.st a jogügyi t igazgatóság a járásbíróságnál, a járásbíróság pedig ilyen ítéleteket hozott és nem^ elégedett meg azzal, hogy a felmondást érvényesnek mondta ki, a kii akol tatás időpontját megállapította és a kilakoltatást elrendelte, hanem még a perkölség és a lakbér titán járó kamat összegét is megszabta % Hát mit gondolnak ezek az urak? Valószínűleg fogalmuk sincs arról az életről, amelyben ezeknek a szerencsétlen embereknek élniök kell, ha abban a feltevésben vannak, hogy ezek még a perköltséget is és a tőke után járó kamatot is' meg tudják fizetni. (Esztergályos János: Jöjjenek a Kossuth Lajos-térre, majd észreveszik őket!) T. Ház! Tudok arról is, hogy az államkincstár birtokában lévő lakásokban vannak olyan lakók is, akik rendes állásban, sőt állami állásban vannak. Töhbek között tudok arról, hogy rendőrök, postások, vasutasok^ is laknak az állami lakótelepen, akik megkapják a fizetésüket, sőt a lakbérüket is és mégis lakbérhátralékban vannak. En nem azokat védem, aki'k szándékosan maradnak lakbérhátralékban, hanem azokat védelmezem s azok érdekében emelek szót, akik saját hibájukon kívül kerültek munkanélküliségbe, akik munkanélküliség következtében nem tudnak lakbért fizetni és emiatt kerültek lakbérhátralékba. Az ilyen embereket igenis védelmébe kell venni az államnak. Nem hogy kilakoltatási eljárást
