Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

264 Az országgyűlés képviselőházának j nem szabad ellenük az állam részéről indítani és lefolytatni, hanem az államnak kellene gondoskodni arról, hogy legalább ezek, akik önhibájukon kívül jutottak bajba és lettek munkanélküliekké, részesüljenek ha egyébben nem, legalább abban, hogy fedél alatt legyenek, hogy a család, az apró gyermekek ne legyenek kitéve az időjárás viszontagságainak. Januárban folytak kilakoltatások és februárban éppúgy, mint márciusban, mikor eső, szél, meg éjszakai fagy, van mikor az apró gyermekek dideregnek, rongyokba csavarva egymáshoz bújnak és így kénytelenek átszenvedni az éjszakát, a nappalt pedig azzal kénytelenek tölteni, hogy meg tudják teremteni azt a száraz kenyeret, amely nincs is mindennap biztosítva számukra. S amikor ilyen a helyzet, akkor sajnálattal kell tapasztalni azt, hogy a kormánynak ehhez nincs szava, a belügyminiszter távollétével tüntet. Ez a távollét valószínűleg azt akarja jelenteni, hogy ezek a szerencsétlen családok továbbra is maradjanak az ég alatt és hogy róluk gondoskodni egyáltalában senki nem akar. T. Ház! Az Üllői-úti Mária Valéria lakótelepen, mint mondottam, vannak olyan lakók is, akik állásban, sőt állami állásban vannak. Ismétlem, ha ezek szándékosan és tudatosan maradtak el a lakbérrel, nem védem őket, de igenis a kormány, ha másként nem, szükséglakások teremtéséről gondoskodjék, úgy, hogy az ilyen állami lakótelepeken szabadítsa fel azokat a lakásokat, amelyek elegendők lennének arra, hogy azokban a télen szabad ég alá kerülő családok elhelyezhetők legyenek. Ha a kormány feje, a miniszterelnök úr kijelenti azt, hogy munkanélküli segély nincs, ha pénzbelileg nem akarják támogatni a munkanélkülieket, legelemibb kötelessége a kormányzatnak az, hogy ezeket a szabad ég alá került családokat minél előbb tető alá helyezze és legalább a munkanélküliség tartamára mentesítse őket a lakbér gondjaitól. (Esztergályos János: Az üres kaszárnyákat alakítsák át lakásokká és adják oda nekik!) Sok megoldás kínálkozik, amelyekkel ezeken a szerencsétlen családokon segíteni lehetne, csak akarat kell a kormány részéről, a kormánynak csak a szándéka kell és már meg is lehetne oldani ezt a súlyos szociális problémát, mert vannak középületek is ... (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ott van a Hungária-úti tüzérkaszárnya, a Mária Terézia laktanya, az Aréna-úti trénkaszárnya és a többi!) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat vegye figyelembe, hogy most nem a képviselő úr interpellál. Méltóztassék csenben maradni! Kabók Lajos: ... amelyek nincsenek teljesen kihasználva és ezeket a középületeket igenis fel lehetne 'használni arra, hogy legalább átmenetileg, ha a kormány nem tud más módon gondoskodni a szabad ég alá lakoltatottakról, legalább olyan módon gondoskodjék róluk, hogy a rendelkezésére álló középületeket vagy állami lakótelepeket szükséglakásnak minősítsék, vagy szükséglakássá alakítsák át és ide helyezzék azokat a családokat, amelyek minden körülmények között rászorulnak legalább ilyen támogatásra. (Esztergályos János: A belügyi vigadót is fel lehetne használni ilyen szükséglakásokra! Az is üresen áll!) Nem elegendő az, hogy a belügyminisztériumban rendelkeznek egy lakásügyi miniszteri biztos kinevezéséről és lakásügyi hivatal 62, ülése 1933 március 22-én, szerdán. létesítéséről, hanem ennek a lakásügyi biztosnak rendelkezésére kell bocsátani szükséglakásokat is, mert ő is csak így tud segíteni a bajbajutottakon. Az előbb felolvasott levél arról tanúskodik, hogy maga a lakásügyi biztos mondja meg és adja írásban, hogy nem tud segíteni a bajbajutottakon, mert nem áll rendelkezésére szükséglakás. Ilyen körülmények között kötelessége a kormánynak, hogy ezt a problémát minél előbb megoldja és azokat a lehetőségeket, amelyek adva vannak, és amelyeket magam is megjelöltem, ragadja meg és ezeknek kihasználásával sürgpsen oldja meg ezt a kérdést, mert a szerencsétlen bajbajutott több száz főre rúgó családok sorsa ezt minden körülmények között így kívánja. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Esztergályos János: Hol van ilyenkor a belügyminiszter úri) Sorrend szerint következik Beisinger Ferenc képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A jegyző úr lesz szíves felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Mezőkeresztesen (Kabók Lajos: Már megint Mezőkeresztes! Hallatlan! Sohasem lesz ennek vége! — Mozgás.) folyó hó 17-én este 8 óra után három csendőr minden ok nélkül a sötét utcán Összeverte Szüts István, Sárosi Lajos, Virág Tóth Károly, Fekete Gyula, Demeter Ferenc mezőkeresztesi lakos földmíveseket és ifj. Nagy István mezőkövesdi szociáldemokrata parttitkárt? , , Hivatkozással a miniszter úr^ kijelentésére, hogy a csendőrbrutalitásoknak véget vet, vizsgálatot indít és minden erejével megtorolja a hivatalos hatalommal való visszaélést, hajlandó-e a miniszter úr ennek a kijelentésének eleget tenni és a brutális, hivatalos hatalommal visszaélt csendőröket felfüggeszteni az eljárást ellenük azonnal megindítani, és erélyes rendszabályokkal véget vetni az egyre ismétlődő és tűrhetetlen csendőri brutalitásoknak?» Elnök: Keisinger képviselő urat illeti a szó. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy ismét csendőri brutalitást kell a Képviselőház elé hoznom, ennek azonban nem én vagyok az oka, hanem felfogásom szerint részben a belügyi kormányzat, a belügyminiszter úr, mert nem szerez érvényt ama ígéretének, amelyet a Képviselőház előtt már több esetben helyesen tett és mert tovább elharapódznak ezek az egyes csendőrök által elkövetett atrocitások és időköznmkint egyes esetekben olyan súlyos brutalitásokat követnek el, amelyeket azután nem lehet szó nélkül tűrni. (Esztergályos János: A miniszter úr jöjjön be egy szóra! Kinn van a folyosón!) Nagyon csodálkozom afelett hogy a belügyminiszter úr az ilyen panaszokat, az ilyen interpellációkait nem veszi figyelembe és nem méltat bennünket arra, hogy ezeket meghallgatva, az orvoslás módját is közölné velünk Körülbelül helyzet, hogy az újságírók kifáradtak, a karzat kifáradt, a Képviselőház kifáradt, de talán négyszem között is megbeszélhetnénk a belügyminiszter úrral ezeket a dolgokat és talán az elnök úr (Derültség a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Már megint az elnök?) esetleges köbenjöttével, elnöki segítséggel talán valahogyan meg is értenők egymást ebben a kérdésiben. Amikor ilyen eseményeket a Ház előtt el-