Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

264 Az országgyűlés képviselőházának j nem szabad ellenük az állam részéről indítani és lefolytatni, hanem az államnak kellene gon­doskodni arról, hogy legalább ezek, akik ön­hibájukon kívül jutottak bajba és lettek mun­kanélküliekké, részesüljenek ha egyébben nem, legalább abban, hogy fedél alatt legyenek, hogy a család, az apró gyermekek ne legye­nek kitéve az időjárás viszontagságainak. Ja­nuárban folytak kilakoltatások és februárban éppúgy, mint márciusban, mikor eső, szél, meg éjszakai fagy, van mikor az apró gyer­mekek dideregnek, rongyokba csavarva egy­máshoz bújnak és így kénytelenek átszenvedni az éjszakát, a nappalt pedig azzal kénytelenek tölteni, hogy meg tudják teremteni azt a szá­raz kenyeret, amely nincs is mindennap biz­tosítva számukra. S amikor ilyen a helyzet, akkor sajnálat­tal kell tapasztalni azt, hogy a kormánynak ehhez nincs szava, a belügyminiszter távollété­vel tüntet. Ez a távollét valószínűleg azt akarja jelenteni, hogy ezek a szerencsétlen családok továbbra is maradjanak az ég alatt és hogy róluk gondoskodni egyáltalában senki nem akar. T. Ház! Az Üllői-úti Mária Valéria lakó­telepen, mint mondottam, vannak olyan lakók is, akik állásban, sőt állami állásban vannak. Ismétlem, ha ezek szándékosan és tudatosan maradtak el a lakbérrel, nem védem őket, de igenis a kormány, ha másként nem, szükség­lakások teremtéséről gondoskodjék, úgy, hogy az ilyen állami lakótelepeken szabadítsa fel azokat a lakásokat, amelyek elegendők lenné­nek arra, hogy azokban a télen szabad ég alá kerülő családok elhelyezhetők legyenek. Ha a kormány feje, a miniszterelnök úr kijelenti azt, hogy munkanélküli segély nincs, ha pénz­belileg nem akarják támogatni a munkanélkü­lieket, legelemibb kötelessége a kormányzat­nak az, hogy ezeket a szabad ég alá került csa­ládokat minél előbb tető alá helyezze és leg­alább a munkanélküliség tartamára mentesítse őket a lakbér gondjaitól. (Esztergályos János: Az üres kaszárnyákat alakítsák át lakásokká és adják oda nekik!) Sok megoldás kínálkozik, amelyekkel eze­ken a szerencsétlen családokon segíteni lehetne, csak akarat kell a kormány részéről, a kor­mánynak csak a szándéka kell és már meg is lehetne oldani ezt a súlyos szociális problémát, mert vannak középületek is ... (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ott van a Hungária-úti tüzérkaszárnya, a Mária Terézia laktanya, az Aréna-úti trén­kaszárnya és a többi!) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat vegye figyelembe, hogy most nem a képviselő úr interpellál. Méltóztassék csenben ma­radni! Kabók Lajos: ... amelyek nincsenek telje­sen kihasználva és ezeket a középületeket igenis fel lehetne 'használni arra, hogy leg­alább átmenetileg, ha a kormány nem tud más módon gondoskodni a szabad ég alá lakoltatot­takról, legalább olyan módon gondoskodjék róluk, hogy a rendelkezésére álló középületeket vagy állami lakótelepeket szükséglakásnak mi­nősítsék, vagy szükséglakássá alakítsák át és ide helyezzék azokat a családokat, amelyek minden körülmények között rászorulnak leg­alább ilyen támogatásra. (Esztergályos János: A belügyi vigadót is fel lehetne használni ilyen szükséglakásokra! Az is üresen áll!) Nem elegendő az, hogy a belügyminiszté­riumban rendelkeznek egy lakásügyi minisz­teri biztos kinevezéséről és lakásügyi hivatal 62, ülése 1933 március 22-én, szerdán. létesítéséről, hanem ennek a lakásügyi biztos­nak rendelkezésére kell bocsátani szükséglaká­sokat is, mert ő is csak így tud segíteni a bajbajutottakon. Az előbb felolvasott levél ar­ról tanúskodik, hogy maga a lakásügyi biztos mondja meg és adja írásban, hogy nem tud segíteni a bajbajutottakon, mert nem áll ren­delkezésére szükséglakás. Ilyen körülmények között kötelessége a kormánynak, hogy ezt a problémát minél előbb megoldja és azokat a lehetőségeket, amelyek adva vannak, és ame­lyeket magam is megjelöltem, ragadja meg és ezeknek kihasználásával sürgpsen oldja meg ezt a kérdést, mert a szerencsétlen bajbajutott több száz főre rúgó családok sorsa ezt minden körülmények között így kívánja. (Elénk he­lyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Esztergályos János: Hol van ilyenkor a bel­ügyminiszter úri) Sorrend szerint következik Beisinger Fe­renc képviselő úr interpellációja a belügymi­niszter úrhoz. A jegyző úr lesz szíves fel­olvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Van-e tu­domása a miniszter úrnak arról, hogy Mező­keresztesen (Kabók Lajos: Már megint Mező­keresztes! Hallatlan! Sohasem lesz ennek vége! — Mozgás.) folyó hó 17-én este 8 óra után három csendőr minden ok nélkül a sötét utcán Összeverte Szüts István, Sárosi Lajos, Virág Tóth Károly, Fekete Gyula, Demeter Ferenc mezőkeresztesi lakos földmíveseket és ifj. Nagy István mezőkövesdi szociáldemokrata part­titkárt? , , Hivatkozással a miniszter úr^ kijelentésére, hogy a csendőrbrutalitásoknak véget vet, vizs­gálatot indít és minden erejével megtorolja a hivatalos hatalommal való visszaélést, hajlan­dó-e a miniszter úr ennek a kijelentésének ele­get tenni és a brutális, hivatalos hatalommal visszaélt csendőröket felfüggeszteni az eljárást ellenük azonnal megindítani, és erélyes rend­szabályokkal véget vetni az egyre ismétlődő és tűrhetetlen csendőri brutalitásoknak?» Elnök: Keisinger képviselő urat illeti a szó. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Na­gyon sajnálom, hogy ismét csendőri brutalitást kell a Képviselőház elé hoznom, ennek azonban nem én vagyok az oka, hanem felfogásom sze­rint részben a belügyi kormányzat, a belügy­miniszter úr, mert nem szerez érvényt ama ígé­retének, amelyet a Képviselőház előtt már több esetben helyesen tett és mert tovább elharapódz­nak ezek az egyes csendőrök által elkövetett atrocitások és időköznmkint egyes esetekben olyan súlyos brutalitásokat követnek el, ame­lyeket azután nem lehet szó nélkül tűrni. (Esz­tergályos János: A miniszter úr jöjjön be egy szóra! Kinn van a folyosón!) Nagyon csodálkozom afelett hogy a bel­ügyminiszter úr az ilyen panaszokat, az ilyen interpellációkait nem veszi figyelembe és nem méltat bennünket arra, hogy ezeket meghall­gatva, az orvoslás módját is közölné velünk Körülbelül helyzet, hogy az újságírók ki­fáradtak, a karzat kifáradt, a Képviselőház ki­fáradt, de talán négyszem között is megbeszél­hetnénk a belügyminiszter úrral ezeket a dol­gokat és talán az elnök úr (Derültség a szélső­baloldalon. — Kabók Lajos: Már megint az el­nök?) esetleges köbenjöttével, elnöki segítség­gel talán valahogyan meg is értenők egymást ebben a kérdésiben. Amikor ilyen eseményeket a Ház előtt el-

Next

/
Thumbnails
Contents