Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. a Ház minden oldalán. — Jánossy Gábor: Sírnivaló ez. nem nevetnivaló! — Űlain Ferenc: Ki volt a miniszter négy észten cl eig, amíg ez történt? — Kelemen Kornél: Furcsán bánnak itt a távollevőkkel!) Méltóztassék megengedni, hogy mégegyszer utaljak arra, hogy ez a szövetség és szövetkezet igen nagy forgalmat bonyolított le^nagyom nagy munkát végzett. Ezt méltóztassék szem előtt tartani. (Farkas István: Kizsákmányolta a szegény munkásokat! — Malasits Géza: Nyolcfilléres órabért adtak!) Ezt Lázár Miklós képviselő úr is elismerte és tárgyilagosan mindenkinek el kell ismernie, hogy a világon a legnagyobb ipari, kereskedelmi és bank-konszer- j mek összeomlottak, tehát nem lehet csodálkozni | azon, hogy a Háziipari Szövetkezet sem tudta j ezeket 'a nehéz időket anélkül megúszni, hogy j tetemes veszteségeket ne szenvedett volna és | hogy a felszámolásra sor ne kerülne. (Ulain ] Ferenc: Bottlik József is mert csodálkozni, aki 600.000 pengővel lóg az Okh.-nál? — Zaj. — El- ' nök csenget.) Azt hiszem a feltett kérdésekre igen hatá- : rozott választ adtam, nem mulaszthatom el ; azonban, hogy vissza ne éljek a Ház türelme- \ vei még néhány percig. {Halljuk! Halljuk!) Nem j személyi kérdésekről akarok szólni, melyek j ezekben a nehéz időkben érthetően felmerülnek, j de tulajdonképpen elterelik a figyelmet a dol- ! gok lényegéről. Nem beszélek személyi kérdé- ! sekről, mert azt hiszem, hogy ezekben túlságosan benne vagyunk; a mi közvéleményünk igazán nem tárgyilagos, hanem tisztán perszonális és szubjektív szempontok körül forog, amit mélyen fájlalok. Térjünk át azonban tárgyilagos szempontokra és vessünk egy, -sajnos, szomorú pillantást háziiparunk mai helyzetére. T. Ház! A háziipar kérdése Magyarországon — és ebben igazat adok a felszólaló képviselő uraknak, különösen Lázár képviselő úr emelte ezt ki, — nagyon fontos kérdés a mi mégis túlnyomóan agrárjellegünknél és a nép jelleménél fogva. Ezekben a nehéz időkben j merném vállalni azt, hogy minden kritikát kibíró módon adminisztráljam azt a 180-000 pengőt, amelyet a múlt jobb időkben évente az állam erre tudott fordítani, és mernék sáfárkodni vele és elszámolással előállni, de a mai néhéz

r időben, sajnos, ezt megközelítő összeg j sem áll rendelkezésemre. Mégis azt hiszem, ! hogy a háziipar terén, az a kezdeményezésem, amelyet megkíséreltem s amelyet most meg akarok valósítani, bizonyos eredményeket el fog érni. Itt tulajdonképpen két teendő vanAz egyik teendő, a komoly népművészeti jelleg megóvása és kidomborítása. (Ügy van! Úgy van a jobboldalon.) Ebben a tekintetben szörnyű eltévelyedésbe jutottunk, (Ügy van! Ügy van!) amit magyar háziipar címén mint népművészeti terméket árusítanak, arról leri a művészietlenség, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) úgyhogy itt egy helyes^ és okos viszszavezetés álmagyar népművészet örök forrásaihoz: igazán helyénvaló. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a kultuszminiszter úrral egyetért öl eg iárok el. (Farkas István: Kezdjék a diáksapkákon.) A másik pedig az, hogy nekünk a háziipart addig, míg ezeken a nehéz időkön átjutunk, nem mindenáron fejlesztenünk kell, olyan tereken is, és olyan vidékeken is, ahol eddig még nem szerepelt, hanem arra kell törekednünk, hogy azt, ami van, valahogy konzerváljuk (Patacsi Dénes: De tiszta kézzel!) s ennek konzerváláshoz az kell, hogy QICSÓ és meg- [ ülése 1933 március 22-én, szerdán. 261 bízható nyersanyagot kaphasson a háziiparos; másodszor pedig, hogy valahogyan praktikus organizációval, nem pénzadományozással, hanem kereskedői önzetlen ügyességgel a hóna alá nyúljunk a piac megszervezésénél úgy belföldön, mint a külföldi értékesítésnél. (Elénk helyeslés-) Még egy dolog van, amire súlyt helyeznék: ha valamit fejlesztenünk kell, amit nem elég konzerválnunk, hanem ahol nyugodtan mehetünk a fejlesztés terére, ez a háziiparnak olyan szaka, amely a házi szükségletre termel. A "házi szükségletre termelő, a cipőt, inget, textiliát otthon megszövő, megfonó, elkészítő háziipart ha támogatjuk, azzal tényleg népszükségletet elégítünk ki és emellett legalább a népünknek igen csekély részét az agrárolló szomorú hatásától mentjük. En ebben az irányban tettem meg a szervező lépéseket; ehhez is kell bizonyos pénzösszeg, amelyet a legnagyobb takarékossággal, a legnagyobb rigorozitással összeállított költségvetésemben nehéz helyzetben, de mégis meg lehet találni s én remélem, hogy ebben az irányban nem csak állami, hanem társadalmi úton is bizonyos összegeket — nem csak reményként, 'hanem várakozásként is fejezem ezt 'ki — össze tudok hozni s akkor ebben iaz iiányban igyekszem teljes erőmből arra, hogy a magyar háziipart átmentsem azokon az esztendőkön, reméljük, hogy csak irövid időn, amely után ismét erőre tud kapni és boldogabb jövőbe tud tekinteni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Taps a jobboldalon-) "Elnök: Zsindely Ferenc képviselő urat illeti a szó. Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! Egészen rövid leszek és egész röviden örömmel veszem tudomásul a kereskedelmi miniszter úr válaszát, abban a reményben, hogy ennek az általa életre hívandó háziipari szervnek vezetőségé* ben az eddigi vezetőség sem személy szerint, sem az eddigi szellem szerint részt nem vesz. (Helyeslés! — Esztergályos János: Nem fog többet illetlenkedni!) Erről a t. Ház az ő külön nyilatkozata nélkül is meg lehet győződve. A választ köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Lázár Miklós képviselő urat illeti a szó. Lázár Miklós: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem. Nincs is közöttünk lényegileg, sőt örülök neki: részleteiben sem félreértés. (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) A miniszter úr bizonyos mértékben perhoreszkálta azt, hogy ezekben az igen nehéz időkben a Házban gyakran személyi kérdésekkel foglalkoznak. Nem hiszem, hogy e kérdésben különbség legyen közöttünk. Mi egyszerűen, akik néhányszor itt személyi kérdéseket hozunk szóba, azt kívánjuk, hogy éppen ezekben az, irgalmatlan időkben, a nemzeti és emberi megpróbáltatásoknak ezekben a nehéz napjaiban a közélet: oltár legyen, ahova áldozattal járuljanak (Élénk helyeslés.) és nem magtár, ahonnan némelyek megrakodva mennek el. (Helyeslés és taps.) Még néhány szót akarok hozzáfűzni a miniszter úrnak igen értékes és teljes mértékben kielégítő válaszához. Az egyik az, hogy maga a miniszter űr (ízekből a kurta adatokból mondta a leglesujtóbb ítéletet ennek a szövetkezetnek gazdálkodásáról, mert ezek a számadatok tanúsítják azt, hogy egy altruista szövetkezetnél, amely ezzel a szent üggyel, — mint ahogyan a miniszter úr mondotta — a magyar háziipar ügyéyel foglalkozott, az összforgalom 37*